Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
404 Az országgyűlés képviselőházának 6 7. ülése 1982 április 15-én, pénteken. nem minden vállalat vallja te iövedelmét stb. Ki kell jelentenem, hogy én mint pénzügyminiszter tudom azt, hogy vannak tolvajok, tudom, hogy vannak zsebtolvajok a városban, mindazonáltal nem kívánom, hogy e miatt minden embernek bilincsbe verjék & kezét. (Ulain Ferenc: Ezután szabad a lopás!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Visszatérek az adócsalókra. (Andaházi Kasnya Béla: Szögezzük le, hogy a társulati adóval kapcsolatban jegyezte meg a miniszter úr, hogy vannak tolvajok!) Nemcsak a társulati adóval kapcsolatban mondom ezt, hanem ha hagy beszélni a t. képviselő úr, éppen most akarok áttérni a visszaélésekre. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelenül sok visszaélés történik (Ulain Ferenc: De ügyész nincs!) és^ ezeknek némi megtorlásául gondolt annakidején a kormány a látszatadó behozatalára. A látszatadónak a neve talán nem szerencsés, ezt az adónemet a közvélemény annyira perhorreszkálta, hogy annak végrehajtása tulajdonképpen nem is történt meg. Pedig ebben nincs igaza a közvéleménynek, hiszen a látszatadónak nem az volt a célja, hogy ha valaki véletlenül egyszer megjelenik valahol autón, vagy talán új kalappal, akkor a finánc rögtön adót vessen ki rá. (Friedrich István: Ezt nem hiszik el!) A magam részéről a látszatadónak ezt a hatását igazán nem tartom kívánatosnak. (Zaj a Ház minden oldalán. A magam részéről helyeslem, hogy akinek van vagyona, van jövedelme, azt a felesleget, amelyet józan gazdálkodás mellett el lehet költeni, költse el kedve szerint. (Általános helyeslés.) Ne legyen itt börtönlevegő, amikor mindenki attól fél, hogy a börtönfelügyelő — nem tudom, kicsoda, — rá fog mutatni arra, hogy: tegnap megint színházban voltál, gazember, itt gazemberek vannak, akik színházba járnak, .mulatnak és vesznek, talán luxuscikkeket is. Az ilyen levegőben nem lehet élni, az ilyen levegőben meg kellene fulladni. Aki tisztességesen keresi meg a kenyerét, az tegyen a jövedelmével azt, amit >akar, a saját felelősségére és igen kívánatos, hogy jövedelmének költésével az ipart és kereskedelmet is előmozdítsa (Friedrich István: Kinek a fejéből pattant ki? Onnan jött ki a látszatadó, nem innen! — Kun Béla közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Friedrich István: Akkor jött ez a látszatadó, amikor Károlyi Gyula _ volt a pénzügyminiszter. —Szabóky Jenő: Az is csak látszat volt! —Derültség.) Friedrich képviselő urat is kérem maradjon csendben. (Friedrich István: Most volt, mielőtt Korányi jött, ő volt a pénzügyminiszter.) Friedrich képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. (Friedrich István: Most már láthatja!) Friedrich képviselő úr nem látszik figyelembe venni az elnök ismételt figyelmeztetését. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! Nagyon örülök annak, amikor a túloldalról azt hallom, hogy a legjobb pénzügyminiszter a miniszterelnök úr volt s méltóztassék meggyőződni arról, hogy képességemhez képest igyekszem a lehetőségig a miniszterelnök úr elveit követni. (Ulain Ferenc: Akkor jó az elgondolás! — Zaj.) Sokszor azonban tanúi vagyunk igazán megbotránkoztató eseteknek. Mindegyikünk lát egy-két ilyen esetet, de leginkább az láthatja, aki az adóvallomásokat nézheti, hogy egyesek, akik fényűző életmódot élnek, olyan életmódot, amely mondjuk 20, 30, 40 ezer pengő jövedelmet igényel, és adósságuk nincs, olyan jövedelmeket vallanak be, amelyek után 1—2—3 száz pengő adót fizetnek. Látjuk, hogy sokan megjelennek mint földbirtokosok és mint háztulajdonosok, míg ha az előző évek^ jövedelmi adóját nézi az ember, nem igen találja meg a megfelelő bevallást. {Ügy van! Ügy van!) Azt tartom, hogy a mai viszonyok között ne beszéljenek nekem hazafiságról azok, akik nem képesek annyira hazafiasak lenni, hogy törvényes kötelességüket megtegyék a hazával szemben. {Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Ulain Ferenc: Az ön háta mögött ülnek azok a képviselők, akik birtokokat vettek.) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! (Andaházi-Kasnya Béla: Úszónadrágban jöttek ide! — Szabóky Jenő: Mi a foglalkozásuk? — Ulain Ferenc: Ügyvédek és egyebek! Bankdirektorok, kartellisták!) TJlain Ferenc képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne szóljon állandóan közbe. (Mayer János: Ezt tessék utána csinálni!) Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: En azt tartom: az ügyvédnek is joga van ahhoz, hogy vegyen birtokot vagy házat, az is becsületes foglalkozást űz. Ami azonban az eltussolást illeti, ebben a tekintetben sem osztály-, sem semmiféle más^ kategória tekintetében nem ismerek különbséget és azon leszek, hogy ezeket az eseteket a legszigorúbban figyeljük. Sőt, ha másképpen nem megy, — tudom, hogy az adódetektív rendszer nagyon ellenszenves és ezért kellett megszüntetni — de nem riadok vissza attól sem, hogy ezt visszaállítsam. Nem zaklatás végett, sőt közegeimnek mindig meg fogom hagyni, hogy ne zaklassák az embereket, hiszen elég sanyarú a honpolgárok élete, nem kell tehát azt még keserűbbé tenni felesleges zaklatással. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a vagyonadóemelést illeti, (Halljuk! Halljuk!) itt bizonyos kétkedéssel fogadják sokan, hogy vájjon helyes volt-e vagy -sem a vagyonadó megduplázása. A vagyonadó megduplázása úgy hangzik, mint valami nagyon súlyos tehernek az adózókra való rovása. Ez a teher azonban nem olyan nagyon súlyos, hiszen egytized százalékkal kezdődik a vagyonadó; (Egy hang a jobboldalon: Ez tényleg nem súlyos!) 2 millió pengőnél még mindig csak kéttized százalék és 20 millió pengőnél éri el az egy százalékot. (Nagy Emil: Ezt ki lehet bírni!) — Zaj.) Megmondom, miért nyúltam ehhez az adónemhez. Azért, mert tavaly a szükségadó révén nagyon erősen adóztattuk meg főként a nem fundált jövedelmeket. A fundált és nem fundált jövedelem között nagy különbség van. A nem fundált jövedelem személye® tevékenységen nyugszik, amely személyes tevékenység a legtöbb foglalkozási ágban körülbelül 10—20 esztendeig tarthat olyképpen, hogy igazán rentábilis legyen, azután megszűnik. Én a családok szempontjából nézem a dolgot, mert a családokat sújtja az, ha a szerző családfőt erősen sújtjuk adókkal. A fundált jövedelemmel másképpen áll a dolog. Ha a fundált jövedelemnél olyan áldozatot kívánok az illetőtől, amely felmegy évi 1—1% százalékra, ez még nem olyan áldozat, amely a családot nagyon meggyengítené. A milliós vagyonnál kitesz többletként ezer pengőt egy esztendőre, ez tehát elbírható. Itt bizonyos korrektivum is van.
