Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. Külföldi tartozásaink kereken 4 milliárd pengőt tesznek ki, amiből 2'5 millió hosszúlejáratú és 1*5 millió pengő rövidlejáratú kölcsön. Ebből magának az államnak a iartozása a külfölddel szemben 1244 millió pengő hosszúlejáratú és 302 millió pengő rövidlejáratú kölcsön. Ezek az adatok természetesen nem teljesek, de ha ezeket is összehasonlítjuk a nemzeti jövedelemmel, akkor elég tiszta képet kapunk helyzetünkről. A nemzeti jövedelem becslése szempontjából különböző számokat hoztak ki a szakemberek. Ha alapul veszem azt a számot, amelyet annakidején Jeremiás Smith számított ki a Népszövetség részére, vagyis é% milliárdot, azt kell mondanom, hogy ma aligha éri el a nemzeti jövedelem a 4% milliárdos összeget. Ezzel szemben tehát meglehetősen nagy teher az, amellyel számolnunk kell. A külfölddel szemben évi terhünk kereken 300 milliót tesz ki, és ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy rovidejáratú kölcsöneink legnagyobb része már le is járt, vagy legközelebb le fog járni, egészen nyilvánvaló, hogy èzt a terhet képtelenek vagyunk magfizetni az esedékesség időpontjában és azon feltételek mellett, amely feltételek mellett azokat annakidején kontraháltuk. (Ügy van! Ügy van!) Képtelenek vagyunk ezt megfizetni azért, mert miből lehet külföldi kölcsönt fizetni? (Halljuk! Halljuk!) Külföldi kölcsönt vagy a kereskedelmi mérleg fölöslegéből lehet fizetni, vagy új kölcsönökből. Ma új kölcsönt kapnunk abszolúte lehtetetlen, sőt mielőtt a devizazárlat bekövetkezett, nagymértékben visszavonták a külföldiek azokat a kölcsönöket, amelyeket rövid időre adtak. Ami pedig a kereskedelmi mérleget illeti, nem biztató a jelenlegi helyzet. Ha vesszük -az 1920-tól mostanig terjedő időszakot, kereskedelmi mérlegünkben 1920-tól 1929-ig egy 1934 milliós paszszivitást látunk. Ez természetesen összefügg éppen a külföldi tőkéknek beözönlésével^ ami mindig a kereskedelmi mérleg passzivitásával jár. Az utolsó két évben, amikor már nem kaptunk külföldi tőkéket, összesen 106 millióval volt aktív a mérlegünk, úgyhogy 1920-tól egészen 1931-ig kereskedelmi mérlegünk 1828 millióval volt passzív. Nyilvánvaló ezekből a számadatokból is, hogy helyzetünk elég súlyos. Ha az árszínvonal az maradt volna, amelyre 1920tól kezdve fel volt építve egész fellendülési koncepciónk, akkor nem volna ennyire súlyos a helyzet, bár akkor is nagy önmegtartóztatást és holes megfontolást igényelne minden faktor részéről a végleges megoldásnak megkeresése. Ismétlem, nem könnyelműségből történt ez az eladósodás, hanem a szükség kényszere folytán. Azt mondják, hogy drágák voltak a külföldről igénybevett kölcsönök. Olyanok voltak, amilyen feltételek mellett egyáltalában lehetett kapni. Ezt nem lehet hibául felróni sem Magyarországnak, sem pedig a magyar tényezőknek. Ami az árak Összeomlását illeti, ez világjelenség, mely alól Magyarország magát nem vonhatja ki, (Egy hang half elől: Ez igaz!) sőt olyan világjelenség, amelynek hatásai talán nem^ lettek^ volna reánk, mint mezőgazdasági országra nézve annyira terhesek, ha éppen az a paradoxális helyzet nem állt volna be, hogy hitelezőink, akiknek érdekük volt és érdekük lesz mindig, hogy Magyarországon a gazdasági élet fellendüljön, ( finanszírozták a tengerentúli, az oroszországi búzabehozatalt Európába és ezzel gyengítették saját adósuknak, Magyarorülése Î932 apriiis 15-én, pénteken. 39? szagnak helyzetét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) itt vis majör-ral állunk szemben a mi részünkről, amely az összes mezőgazdasági államokat sújtja és amelynek fennállását el kell ismerniök majd mindazoknak a tényezőknek, amelyek részt fognak venni, mert előbb-utóbb részt kell venniök, a dunai államok és ezek közt Magyarország gazdasági szanálásában. (Ügy van! Ügy van! — Szilágyi Lajos: Trianon revíziója!) T. Ház! Gazdasági életünket és államháztartásunkat is nyomja a kamatok magassága. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Kun Béla: Le kell szállítani a nagy kamatokat! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja, hogy olyankor, amikor kevés az ingótőke, kevés a tőkekínálat, amikor a viszonyok bizonytalanok, az árak esnek, amikor veszélyeztetve van a vállalatoknak léte is, akkor a kamatlábnak magasabbnak kell lennie, — ez nem lehet máskép — mint olyan viszonyok közt, amikor fellendülési periódus van. Es ha nézzük, hogy különösen Magyarországon melyek azok a tényezők, amelyek a kamat mérvét befolyásolják, azt látjuk, hogy főleg három tényező az, amely megállapítja a kamatláb mértékét. Az egyik tényezőt alkotják külföldi eladósodásunk feltételei. A külfölddel szemben viselendő kamatterhünk magas, mert magas kamatlábak mellett kaptuk a kölesönöket. Addig, amíg ez a kérdés külföldi hitelezőinkkel rendezve nem lesz, természetes, hogy a kölcsönöknek egy nagy része, amely függvénye a külföldtől felvett tőkéinknek, 'szintén magaskamatú marad. A másik faktor a takarékbetétek kamata. A normális helyzet az, hogy a betevő elégedjék meg 3—4%-os kamattal, azonban az abnormális helyzet, amelyet átélünk már évek óta, magával hozta, hogy a betétesek magasabb kamatokat kívánnak. Lassan-lassan ugyan ez leszáll, de figyelemmel kell lennünk a betevők kamatigényeire is, mert hiszen annak nem tehetjük ki intézeteinket, hogy a betétesek tömegesen elvonják betéteiket abból azért, mert nem látják eléggé kielégítettnek kamatigényeiket. A harmadik tényező, amely befolyásolja a kamatláb mérvét, természetesen a hivatalos bankkamatláb, vagyis a Nemzeti Bank váltóleszámítolási kamatlába. Sokan vannak abban a téves hitben, hogy a Nemzeti Banknak és a nemzeti bankoknak egyáltalában, főhivatásúk a kölcsönnyújtás, hogy hitelforrásokul szolgáljanak. Ez tévedés. A Nemzeti Bank első kötelessége az, hogy a jpénz értékállóságát megóvja minden körülmenyek között. Ezért kapja privilégiumát. Ez a kötelessége s ebben a tekintetben teljesen függetlennek, mentesnek kell lennie minden befolyástól. Ezt biztosítja számára a törvény. E főfeladatának megóvása céljából mint eszközre van szüksége a Nemzeti Banknak arra, hogy kölcsönöket nyújthasson és ennyiben hitelforrás is. A Nemzeti Bank eddig is számolt a tényleges viszonyokkal, a praktikus élet körülményeivel. A Nemzeti Bank kamatlába nemcsak azt jelenti, hogy maga a Nemzeti Bank miként visszleszámitol váltókat, hanem a Nemzeti Bank kamatlába alapját képezi ezer és ezer más ügyletnél megállapított kamatlábnak is, tehát majdnem azt lehet mondani, irányítja az országban a kamat színvonalát. Ezt figyelembe vette a Nemzeti Bank már eddig is, amikor ismételt csökkentéssel leszállította a kamatlábat 9%-ról a mai 7%-rá, s remélem, hogy a mai, (megrosszabbodott gazdasági viszonyokra való tekintettel további leszállítást fog eszközölni. (Általános helyes57"
