Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1932 április lh-én, csütörtökön. 385 «ág érdekei szempontjából méltóztassék a kar­tellek megrendszabályozására meghozott tör­vényt a maga összes vonatkozásaiban kegyet­len szigorúsággal végrehajtani. (Helyeslés a jobboldalon. — Müller Antal: Erélyesen kezeli a miniszter úr!) Méltóztassék a bajbajutott ipa­rosok megsegítését célzó u. n. iparfejlesztési törvény végrehajtási utasítását minél előbb kiadni, mert ezt is várják. (Kenéz Béla keres­kedelemügyi miniszter: Méltóztassék egészen nyugodt lenni!) Végül pedig kegyeskedjék a miniszter úr a kisipari hiteleik meghosszabbítása tekinteté­ben talán a pénzügyminiszter úrnál sürgősen és a leghathatósabb an közibelépni abban a tekintetben, hogy az a kisipari hitel ne esak az országgyűlési képviselőválasztásoknál beígért jelszó maradjon, hanem a kisipari hitel valami kézzelfogható és szemmellátlbjató segítség le­gyen és ne legyen az <a helyzet, hogy egy több­ezer lakosú (községben, ha az ember a kisiparo­sokat összehívja és kérdezi, .hogy van-e itt egy olyan élő iparos, aki kisipari hitelhez jutott, akkor ne találjon <a jelenlévő iparostársaság­ban senki olyat. (Müller Antal: Nem azért, mintha jó dolguk volna!) 'T. Képviselőház! En a törvényjavaslatot ennél az indoknál fogva, de mindazoknál fogva, amiket magam is előtártam, jónak, szüksiégesr nek és üdvösnek tartom, r azt tehát a leg­nagyobb lelki megnyugvással megszavazom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Előttem szólott Szilágyi Lajos t. képviselőtársam sza­vaiba kapcsolódom bele sa magam részéről is a legnyomatékosabban kérem a kereskedelem­ügyi kormányzatot, hogy méltóztassék azt a három kérelmet, amelyet Szilágyi Lajos kép­viselőtársam beszéde végén előterjesztett, minél előbb erősebb pártfogásban részesíteni és egy­úttal a cselekvési tejére lépve, meg is valósí­tani. Ez a thárom kérelem a kartellekkel szem­beni védelemre, az iparfejlesztési javaslatra és a kisipari hitelek meghosszabbítására vonat­kozik. Ez a három kérelem az, amely valóban foglalkoztatja az ország kisiparostársadalmát, meirt úgy *a falunak, mint a városnak kis­iparostársadalma erélyes intézkedéseket s egy­ben nemcsak megnyugtató kijelentést, de meg­nyugtató cselekedeteket is vár. T. Képviselőház! Ez a javaslat, amely előt­tünk fekszik s amelyet most a Képviselőház tárgyal, tulajdonképpen csak kerete azoknak a cselekedeteknek, amelyeknek ezt a javaslatot követniöík kell. Eddig a kormányzat hosszú esztendőkön keresztül a kisiparosságot, az or­szág Jkisiiparostársadalmát csak egyes vezetők személyén keresztül ítélte meg és azt hitte, hogy ha egyes vezetők a kormány pártjában foglalnak helyet, ezzel már megoldást nyert a kisiparosok problémája is, (Kun Béla: Egy­ségespárti kisiparos száz sincs ma már az or­szágban!) holott sajnos, az intézkedések hiánya, de különösen a munka hiánya és főleg a kere­set hiánya fokozta az elkeseredést abban a rétegben, amely nemzeti szempontból minden­kor alegmegbízíhatólbbnak, legodaadóbbnak és a legáldozatlkészebbnek bizonyult. (Ügy van! balfelöl.) Fokozta ez a 'helyzet elkeseredését annak a rétegnek, amely nemcsak 'adófizető, nemcsak a háború idején védelmet nyújtó, ha­nem minden tekintetben, politikai stabilitással is védelmet nyújtó, megbízható polgári réteg volt, amely méteg azonban, az elkeseredésnek, a muinkátlanságnak és segítségnélküliségnek folytán nagy mértékben és nagy tömegekben sodródik a szélsőségek felé, olyan szélsőségek felé is, amelyek ebben a Házban talán nincse­nek is képviselve. Nyíltan és őszintén kell beszélnem arról, hogy az ország kisiparostársadalma borzalma­san súlyos és keserű kenyérgondokkal küzd; nyíltan kell beszélni arról, hogy az ország kis­iparostársadalmának nagy része műhelyében ma már csak a háziurak kegyelméből marad­hat benn és tűretik meg; mert nem bírja fizetni lakbérét, műhelybérét és különösen nem bírja fizetni .azokat a súlyos adóterheket, ame­lyek hogy ^emeltefcnek-e, vagy csökkentetnek, ez talán már mindegy is számára, mert sem a felemelt, sem'a lecsökkentett adókat fizetni nem tudja. T. Képviseőház! A javaslat egy keretet képvisel és bizonyos új állásokat is teremt, de a kisiparosság a keret megalkotása után és az új állások mellett elsősorban új munkát vagy helyesebben nem is új munkát, hanem egy­általában munkát szeretne, munkát akarna, munkaalkalmak megteremtését várja. Nagyon kevés hozzátenni valóm van ahhoz az igen ér­tékes és minden «szempontból legelsőrangú és szakseerű felszólaláshoz, amelvet a mai nap Éber Antal igen t. képviselőtársam itt ebben a kérdésben elmondott. (Ügy van! balfelől.) Ez a felszólalás rámutatott arra, hogy mik azok a hibák, amelyek a kisiparosságot megakadá­lyozzák abban, hogy munkához jusson, mik azok a hibák, amelyek a kisiparosságot elsor­vasztják és tönkreteszik. Ez elsősorban a köz­üzemek kérdése. A közüzemek ugyanis a köz­munkák terén a kisiparral olyan versenyt foly­tatnak, amely méltán állítható párhuzamba a statáriális eljárással, A közüzemek hatalmának megtörését nagyon sokszor ígérték már jobb­ról is, balról is felelős és felelőtlen helyről, mégis azt látjuk, hogy a felesleges közüzeme­ket továbbra is fenntartja úgy az állam, mint a törvényhatóságok. Azt' látjuk, hogy a köz­üzemek nagy sorozatára állami és törvényható­sági vonatkozásban egyaránt csak ráfizetni lehetett, — rájuk is fizetett az állam és rájuk fizettek a törvényhatóságok — mégis fenntar­tották őket, holott t ezek a kisiparnak termé­szetszerű elsorvasztását vontak maguk után. De nemcsak az ipar elsorvasztását, hanem' a ke­reskedelemét is, cmert a felesleges közüzemek megszüntetése közös érdeke a kisiparnak és kiskereskedelemnek. T. Ház! Ha ma Szilágyi Lajos t. képviselő­társam a kisipari hitel kérdéséről szólott, ak­kor legyen szabad nekem ehhez hozzáfűznöm azt, hogy abban az időben, amikor még volt pénz idebent az országban is, amikor volt még hitel is és ez a hitel nem egyedül a lexikonok H-betűs kötetében volt található, hanem a gaz­dasági életben is fellelhető volt. akkor éveken keresztül 12—14% mellett, betáblázás mellett, két kezesnek nyújtása mellett, bankszerű bizto­sítékok mellett, váltónak adása mellett és 45 pontból álló kérdőívnek kitöltése mellett lehe­tett csak kisipari hitelt szerezni a kisiparos­nak. (Kun Béla: Ha igénybevette, meg is foj­tották vele!) Tavaly új kontingenst, tudomá­som szerint 30 milliót állapítottak meg. Ennyi volt felvéve a kisipar 'hitelének céljaira. Ennek nagy részét ki is utalták Budapesten a legele­jén, azonban Budapesten is a bankzárlat óta, tehát most már majdnem egy esztendeje az eszkomptáló bankok ezt az összeget sem folyó­sították. (Kun Béla: Vidéken meg egyáltalán nem!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom