Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. hozzájuttatnók ezt a 2 millió földnélküli koldust a földbirtokihoz s ba megoldanák a földbirtokireform kérdését, a telepítés kérdését legalább azon a 4 millió katasztrális holdnyi területen, amely ma nem egészen 600 — pontosan 598 — birtokos kezén van, hogy csak azokat a földbirtokosokat említsem, akiknek a földbirtoka meghaladja a 2000 katasztrális holdat. Amíg ezt a kérdést, amely tulajdonképpen tengelye és a legalapvetőbb kérdése az egész magyar gazdasági életnek, egészségesen és a nemzet érdekében meg nem oldjuk, addig hiába beszélünk mi itt iparfejlesztésről, mert míg az alap nem egészséges, addig beteg az egész felépítmény. Nem kívánok itt bővebben foglalkozni azoknak a kérdéseiknek fejtegetéséivel, amelyeknek megoldásától függ tulajdonképpen a kisipar problémájának a megoldása. Nem akarok behatóbban foglalkozni a kisipari hitel kérdésével sem, amely ma tulajdonképpen nines is, hiszen azt látjuk, hogy ha ma egy kisiparos hitelhez akar jutni, akkor ezt a hitelt rendszerint ugyanolyan kamatláb mellett, vagy csak lényegtelenül alacsonyabb kamatláb mellett és osiakisi jelzálogi, illetőleg ingatlanfedezet alapján tudja megkapni, vagy pedig csak akkor, ha két jó kezest állit. Miért van tehát szükség arra, hogy ezt a hitelt kisipari hitelnek kereszteljük el, amikor így meg lehet kapni a hitelt akármelyik pénzintézettől más címen is? Beszélünk itt arról, hogy a kisiparosságot, a kézműiparosságot foglalkoztatni kellene. Ha nézzük az iparilag foglalkoztatott népességet, azt látjuk, hogy az iparral foglalkozó népesség túlnyomó részét a kisiparosság teszi ki. A gyáripar fejlesztése érdekében ebben az országban eddig (minden megtörtént; megtörtént az á vámvédelem, amely súlyos terheket rótt a mezőgazdaságra és amely vámvédelemnek örve, védelme alatt fejlődtek ki azok a kartellek, amelyek kiszipolyozói és tönkretevői lettek úgy a kisiparnak, mint a mezőgazdaságnak. Láttuk, hogy bármiféle közmunkáról, vállalkozásról van szó, azt a kisiparos kisipari hitel hiánya miatt megkapni nem tudja. Pedig ezt a kérdést egészen egyszerűen meg lehetne oldani. Ha bármilyen munkáról van szó, amelyhez annak a kisiparnak anyagi ereje nem elegendő, de volna hozzá képessége, hogy ugyanazt a munkát elvégezhesse, ezt egy egyszerű cedálással, engedményezéssel egészségesen meg lehetne oldani. Ha a kisiparos kisipari hitelként megkaphatná azt az összeget, amely elegendő ahhoz, hogy a munkához szükséges anyagot megvásárolja, akkor egyszerűen a munkaadótól járó összeget annak az összegnek erejéig, amely összeg erejéig a kisiparos hitelt kapott, a Ihitelezőre, illetőleg a hitelintézetre engedményezné. Nem akarok részletesebben foglalkozni azzal a kérdéssel, amelyet Éber Antal képviselőtársam, aki ennek a kérdésnek egyik legalaposabb ismerője, itt részletesen kifejtett, hogy tudniillik a kisipar problémájának megoldásához szükséges lesz mindenekelőtt az, hogy a közüzemek káros és egészségtelen versenyét visszafejlesszük. Nem akarok bővebben kitérni arra, hogy minő szükség lenne a közszállítási szabályzat rendelkezéseinek megváltoztatására, hiszen ma azt látjuk, hogy például a közmunkáknál az egész munkát egy vállalkozó kapja meg, egy generálvállalkozó és azután ezek a fővállalkozók a kisiparosokon, akik a munkát voltaképpen elvégzik, nyerészkednek. (Kenéz KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 14-én, csütörtökön. 381 Béla kereskedelemügyi miniszter: Megnyugtathatom, ez tavalyig volt így, ma már nincs így.) Nagyon örülök, ha ebben az irányban fejlődünk, csupán szükségesnek tartom rámutatni, hogy közmunkáknál egyenesen meg kellene tiltani, hogy ilyen generálvállalkozó legyen, és minden egyes munkát, szakmát, minden nyerészkedés kikapcsolásával kellene ki-adni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Megszűnt a generálvállalkozó, nincs többé!) Nem akarok rámutatni a mai forgalmiadórendszer káros hatására, amely indokolatlanul megdrágítja az iparcikkek árát és ezzel meg bénítja a kisipar fejlődését, arról sem beszélek, minő szükség lenne arra, hogy az egész vonalon behozzuk az egyfázisos forgalmi adórendszert. Nem akarok rámutatni arra sem, hogy a Társadalombiztosító Intézet terhei mennyire megakadályozzák a kisipar fejlődését. Látjuk, hogy az iparosok tanoncokat tartanak még ugyan, mert ezek után Társadalombiztosító járulékot az iparosmesterek nem. kötelesek fizetni. Azonban az iparossegéd marinem tud elhelyezkedni, mert a kisipar a mai árak mellett, a félgyártmányok és más anyagárak túlzott magassága miatt, a maga munkájának értékét olyan összegre volt kénytelen redukálni, amely mellett csak tengődni tud, de megélni nem és így segédet, aki után már Oti.-járulékot kell fizetni, alkalmazni nem tud. A kisiparosság mai anyagi helyzete mellett ezeket a terheket, amelyeket a Társadalombiztosító ró reá, megfizetni nem tudja. Ez az egyik oka annak, hogy ma az iparosmesterek segédeket nem tudnak alkalmazni és foglalkoztatni. (Fábián Béla: Meztelen iparoson cilinder!) A törvényjavaslat indokolása is utal arra, hogy ma már, amikor a működő ipartestületek is nagy nehézségekkel küzdenek az ország egyes területein, ott, ahol ezeknek az ipartestületeknek létfeltételei nincsenek meg, csak nagy áldozatokkal, nagy fáradsággal és vexaturákkal lehet majd ezeket az új ipartestületi szerveket felállítani. Ha valóban arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az ipartestületi hálózat kiépítésére tényleg elengedhetetlen szükség van, mert szükséges az, hogy a kisiparosság a maga érdekeinek megvédelmezése szempontjából ilyen érdekképviseleti ezervekbe tömörüljön és ba szükség van a kisipar fejlesztése szempontjából arra, hogy a kisiparosságot egységesen és központilag irányítani tudjuk, akkor legelőször is azokat a kérdéseket kellene megoldanunk, amelyekkel megteremtenénk a kisiparosság életfeltételeit, anyagi bázisát és akkor a kisiparosság minden kényszer nélkül, saját jól felfogott érdekében, saját érdekeinek megvédelmezése céljából önmaga is felállítaná ezeket az ipartestületi ezerveket. Mindenekelőtt tehát ezeket a kérdéseket kell megoldani, Én pedig azt látom, hogy a törvényjavaslat ebben az irányban egyetlenegy lépést sem tesz meg és nem nyúl vissza a kisipar érdekében, a kisipar fejlesztése szempontjából a bajok gyökerére. Sőt azokat a kérdéseket is, amelyeket valóban a kisipar érdekében akar megoldani, a törvényjavaslat mai formájában megoldani nem tudja, mert az állam által fenntartott központi szerv irányítása mellett ez a szerv olyan működést és irányítást nem tud kifejteni, amely valóban megfelel a kisipar érdekeinek és a kisipar érdekeit csak egy lépéssel is előbbrevinné. Viszont a törvényjavaslat másik lényeges rendelkezése, a kényszertársulási rendszer élet54