Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

378 Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1932 április 14-én, csütörtökön. sülni fog ennek a központnak működésében, irányításában és általában egész szellemiében, Az állam ugyanannyival járul ennek a központnak fenntartási költségeihez, mint a kereskedelmi és iparkamaráit és ipartestületek együttvélve. De az államhatalomnak és az államihatalom mindenkori kezelőinek sokkal több befolyásuk lesz ennek 'a központi szervnek a működésére és irányítására, mint a kereskedelmi és iparkamaráknak és^ az ipartestületeknek együttvéve. Es ez egészen természetes is, mert ,aki fizet, az parancsol is, aki fizet, annak joga van parancsolni. Es amilyen arányban hozzájárul valaki a fenntartási költségekhez, a fenntartási költségek viseléséhez, ugyanolyan arányban van joga befolyását érvényesíteni. Amilyen arányban kap valaki fizetést egy harmadik személytől vagy szervtől, ugyanolyan arányban kerül függő helyzetbe, függőségbe, azzal a személlyel, vagy azzal a szervvel szemben. Ebből azután nem nehéz levonnunk azt a következtetést,, hogy mit várhat a kisiparosság ettől a központi szervtől, ennek működésétől és irányításától. A kisiparosság évtizedek hosszú során át sürgette — mint már említettem is — SL kézmű>veskamarák, vagy a kézműveskamarák központi szervének, az országos kézművesikam arának felállítását. Szükségét érezte a kisiparosság ennek

; a miatt, mert a kereskedelmi és iparkamarákban a gyáripar fejlődésével egyenes arányban mind döntőbb súlya és befolyása lett a nagyiparnak, a kartellérdekeltségeknek és a nagytőkének. A kisiparosság pedig, amely tulajdonképpen az iparnak, az iparosságnak, ennek a társadalmi osztálynak, ennek a rétegnek legnagyobb tömegeit képviseli, mindimkálbb a hamupipőke szerepére szorítkozott, arra a méltatlan statisztaszerepre, amely ennek a társadalmi osztálynak nagy számával', fontosságával, ennek a társadalmi rétegnek a nemzeti termelésben elfoglalt előlkelő pozíciójával nem áll arányban. Nem kívánok itt részletesebben kitérni arra, miként érhette el a kisiparosság a maga érdekeinek érvényesítését olyan szervezetben, a kereskedelmi és iparkamarák szervezetében, ahol a döntő súly és b efoly ás a 'kartellek és nagytőke kezében volt. A kisiparosságnak tulajdonképpen olcsó anyagra, olcsó nyersanyagokra és, félgyártmányokra van szüksége, hogy a vevőknek és fogyasztóknak minél szélesebb köreit megszerezhesse.^ Olcsó anyagra, olcsó nyersanyagra és félgyártmányokra van szüksége, hogy boldogulni és élni tudjon. Viszont azt látjuk, hogy ezeket a félgyártmányokat vagy anyagokat, amelyeket a nagyipar és a kartell-érdekeltségek termelnek, a kisipar olyan túlzott árakon köteles megfizetni, — legyen az akár cement, akár vas, akár szén, akár bőr, akár szövet, vagy bármiféle más anyag — hogy ezekkel a túlzott kartell-árakikal a nagyipari érdekeltségek tönkretesziik a fogyasztókat, a kisipar vevőit, ezeket a magas árakat a fogyasztó megfizetni nem

1 tudja, vagy pedig ha a fogyasztó mégis kénytelen ezeket a cikkeket n*egr venni, akkor ezeket a túlzott árakat, a nyersanyagok és félgyártmányok túlzott árait a kisipar kénytelen megszenvedni. Hiszen a maga munkabérét olyan csekély összegre kell redukálnia, hogy a maga munkájának aláértékelésével'ellensúlyozza azt a túlzott árat, amelyet a nagyipar és a nagytőke profitéhsége, telhetetlen mohósága és rövidlátása hárít át erre a fogyásztóközönségre. (Sándor István: Marad neki áz

1 ódium haszon nélkül. — Fábián Béla: Egyiknek az ódium, másiknak a pódium!) Természetes, hogy a kisiparosság a maga érdekeinek érvényesítését nem tudta elérni olyan szervezetben, ahol kénytelen volt egészen más érdekeknek deferálni, kénytelen volt szemben állani a kartelleknek és a profitéhes nagytőkének az érdekeivel, azokkal az érdekekkel, amelyeik a [kisiparosságnak éppúgy tönkretevői, mint a magyar mezőgazdaságnak. Ha a kisiparosság azt kívánná, hogy a kereskedelmi és iparkamara, tehát az a szerv képviselje az ő érdekeit, amelyben a. döntő súly és befolyás a kartellek és a nagytőke .kezében van, ez ugyanolyan fonák helyzet volna, mintha azt mondanók, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó munkásságnak, a földmunkásságnak érdekképviseleti szerve az Omge. Ugyanolyan fonák elgondolás az, hogy a kisiparosság tartsa elegendőnek és érje be azokkal az érdekképviseleti szervekkel, ahol a döntő befolyás a vele ellentétes érdekek, a nagytőke, a nagyipar és, a kartellek kezében van, mintha azt kívánnék, hogy a földmunkásság ne igyekezzék^ külön szervezkedni, hanem bízza rá a maga érdekeinek képviseletét az Omge.-re, az Omge.-ben szervezkedett latifundiumos érdekeltségekre, azokra a latifundiumokra hízza a maga sorsát, amelyek az ő nyomorának, szenvedéseinek és kitagadottságának okai és előidézői. Valahogy úgy állunk a kisipar érdekképviseletével a kereskedelmi és iparkamarai szervezetekben, mintha a felnőtt nagy sertéseket és a zsenge malacokat együtt engednők oda a vályúhoz: ezek a felnőtt nagy sertések, ezek a kartellek, ezek a nagytőkés és nagyipari érdekeltségek a zsenge malacokat: a kisipart a vályútól félrelökik és maguk falják fel az egész moslékot. Nos hát, erről a törvényjavaslatról elmondhatjuk, hogy a kisipar ezzel a törvényjavaslattal csöbörből vödörbe került. A kisiparosságnak az volt a célja és kívánsága, hogy autonómiáját az eddiginél nagyobb mértékben tudja érvényesíteni, és hogy a maga érdekeit az eddi; ginéi nagyobb súllyal tudja érvényre juttatni és megvalósítani. Ennek a törvényjavaslatnak pedig ezzel szemben az a célja, hogy a kézműiparosságot az állam által fenntartott és fizetett szerv irányítása útján, teljesen az államhatalom gyámkodása alá juttassa s teljesen az államhatalom pórázára fűzze. (Fábián Béla: Ügy van!) Hogy pedig ilyen gyámkodás alatt és mellett ez a központi irányító szerv

? amelv arra lesz hivatva, hogy érvényt tudjon szerezni a kisipar érdekeinek és kívánságainak. ezt a működését valóbaai mennyire lesz képes a kisipar érdekében kifejteni, erre nézve elegendő, ha rámutatunk arra, hogy az államhatalom mai birtokosainak, a többségi pártnak vagy pedig általában az egész törvényhozásnak, a törvényhozás tagjainak milyen nagy száma, vagy pedig a törvénylhiozást helyettesítő 33-as bizottság tagjainak milyen nagy része van kellemes összeköttetésben és függő hely* zetben ezekkel a kartellérdekeltségekkel, ezekkel a tőkés nagyipari érdekeltségekkel szemben; elegendő, ha végignézzük a kartelitáknak azt az illusztris szerzetesrendjét, amely szerzetesrend tagjai abban különböznek minden egyéb szerzetesrendek tagjaitól, hogy szegénységi foga dalimat nem tesznek; elegendő, ha végignézzük a törvényhozás és a 33-as bizottság, vagy pedig a minisztériumi, főbb tisztviselők azon részét, akik függő helyzetben vannak ezekkel a kartellekkel és nagyipari érdekeltségekkel szemiben, hogy azután levonhassuk a következtetést, vájjon mit várhat a kisipar