Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-66

368 Âz országgyűlés képviselőházának 6 bármilyen jóakaratot tanúsított is a kereskedelemügyi miniszter úr, mikor ezeket a bizottságokat konstruálta, kijelentem, hogy e bizottságok működésének befejezte után sem fogunk semmivel sem többet tudni, mint tudtunk ezelőtt. T. Ház! Méltóztassanak azonban megengedni, hogy a kisiparosságnak a törvény által szem előtt tartott érdekei szempontjából vizsgáljam és adatokkal illusztráljam azt, hogy vájjon áll-e az a felfogás, hogy az ilyen közüzemekre azért van szükség, mert ezek jobbminőségű árut szállítanak; a másik pedig, amit mondani szoktak az, hogy ezek nivellálják az árakat. Mi a Kereskedelmi és Iparkamarában vizsgálat tárgyává tettük ezt a kérdést és pedig olyan módon, ami minden megtámadási felületet kizár. T. i. mi királyi közjegyzőivel mentünk el az élelmiszerüzem boltjaiba és csomagonkint vásároltunk ott kenyeret a községi kenyérgyár által készített kenyérből s ugyanekkor a közjegyző vásárolt magánpék üzeméből is kenyeret. Azután elmentünk és vettünk a községi élelmiszerüzemben hentesárut is s elmentünk, 'ugyancsak a közjegyző közbejöttével, a magánüzemekhez is és ott is vettünk ilyen árut. Ezeket összehasonlítva, számokkal ellátva, — anélkül, hogy a forrást megneveztük volna — a kenyeret elküldtük a magyar királyi gabona- és lisztkisérleti állomásnak, a kolibászárukat pedig elküldtük az Országos Magyar Kir. Kémiai Intézetnek és megvizsgáltattuk. Majd a végén leszek ibátor rátérni az eredményre. Ugyanezt tettük a Kico kötszerüzem által árusított ú. n. steril-gézekkel, amelyekre azért van szükség, hogy a lakosságot teljesen sterilizált kötszerrel lássa el. Közzér tettük nyomtatásban, az újságokban megállapításainkat anélkül, hogy bárki egy szóval is felelősségre vont volna bennünket. Én, mint a kamara elnöke, el voltam készülve és nagy élvezettel készültem arra, hogy bíróság elé állítanak, ha ilyeneket teszünk közzé, de sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik üzem még csak a fülebotját sem mozgatta. A gabona- és lisztkisérleti állomás megállapította, hogy az egyes kenyerek között nyersanyag és minőség tekintetében jelentősebb különbség nincs, de megállapította a községi kenyérrel kapcsolatban — szószerint idézem — a következőket (olvassa): «A mikroszkopikus főzetben pirosszínű idegen rezidiumot találtunk, amelynek minősége annak csekély mennyisége miatt közelebbről nem volt meghatározható.» A minőség jobb voltát tehát a községi kenyér javára ez

t a mikroszkopikus főzetben talált pirosszínű idegen rezidium adja meg. Ugyancsak így megvizsgáltattunk a kémiai intézetnél füstölt kolbászt, párisit és azt a jelentést kaptuk, hogy ami kalóriaértékét illeti első helyen állott egy magánüzem — t. i. a számokból deriválva, — a második helyen egy másik magánüzem és a harmadik helyen, tehát a leggyöngébb helyen, a községi élelmiszerüzem. Ami a tápértéket illeti, első' helyen állott az egyik magánüzem, második helyen az élelmiszerüzem és iharmadik helyen a másik magánüzem. Ha tehát ilyen megállapítások vannak, akkor tiltakozom a kisiparosság nevében az el-, len, hogy velük szemben, a sütő-, a hentes-, a mészárosiparral szemben itt ilyen minőségi különbségről lehessen beszélni. De legjellemzőbb a Rico egészségügyi anyagraktár dolga. Méltóztatnak tudni, hogy ez nem vállalat, hanem konszern. A Kico maga két részből áll, az egyik a Bico mint kötszer. ülése 1932 április lU-én, csütörtökön. üzem, mint egészségügyi anyagraktár, gyógyszerüzem, a másik testvérvállalata, az Országos Közélelmezési Készvénytársaság. A konszernt összefogják a vezetők, tudniillik a háború után előtérbe nyomult egy polihisztor, Mauthner István személyében, aki egyaránt ért a közélelmezéshez, a kötszövetekhez és a gyógyszerekhez, ö a vezérigazgató, hogy kik az igazgatósági tagok, azt majd később leszek bátor elmondani. Azt gondoltuk, hogy erre a kötszerüzemre tényleg szükség van, hiszen olyan érzékenyen fontos dolog, hogy a kötszer jó és steril legyen. Mi mindent objektíve vizsgálunk meg és száz esetből kilencvenet utasítunk vissza, ami száz százalékig nem nyer igazolást, mert nincsen értelme ebben a küzdelemben csak egy olyan fegyvert is használni, amely a legkevésbbé ás fogyatékos volna. Feltettem magamban, hogy megvizsgáljuk, jobbak-e ezek a kötszerek, mert ha jobbak, akkor beszüntetem ezt a harcot, végre is ez igen fontos higiénikus érdek. Ugyanúgy jártunk el, ugyancsak közjegyző közben jöttével levettük a eimkéket a magán gyógyszergyárak által készített anyagról is és a Magyar Királyi Közegészségügyi Intézethez küldtük el mind a kettőt, amely — szószerint leszek bátor felolvasni — a következő véleményt adta (olvassa): «A Magyar Gyógyszerkönyvben a sterilezendő kötszereknek itató spapirosba csomagolás után megkívánt sterilezése azért szükségesemért csak a jobb minőségű és majdnem 100%-ig tiszta faanyag- (lignin) mentes cellulózéból álló, apró és egyenletes pórusú itatóspapirosmak van meg az a sajátsága, íhogy a sterilezés alatt az áramló gőzt jól be-, a kötszerekben levő levegőt pedig lehetőleg teljesen kieressze, a nélkül, hogy a gőz hatására rajta folytonossághiányok keletkeznének. Az áramló gőz lehetőleg teljes beeresztése és a kötszer levegőjének ugyanilyen kibocsátása nélkül a sterilezés megbízhatatlan, a nem jóminőségű itatós- vagy egyéb papiroson a sterilezés alatt vagy után keletkező rések miatt pedig a kötszer utólagos szennyezése igen valóiszínű lenne. Átiratukhoz mellékelt négy darab csomag közül a Magyar Gyógyszerkönyv előírásának egyik sem felel meg, mert egyik sem volt beragasztott kemény papirostokba, hanem csak közönséges papirosba csomagolva». Itt megjegyzem, hogy mi vettük le az eredeti csomagolást. (Tovább olvassa): «Az 1. és 2. számú csomagban a kötszer ezenkívül gyenge minőségű, — talán nem is itatós-, hanem csak enyvezetten — közönséges papirba és silányabb minőségű pergamenpapirba; a 3. számú csomagban itatóspapir helyett vékony réteg papírvattába és gyengeminőeégű pergamenpapirba^ a 4. számú csomagban itatóspapír helyett isilányminőségü enyvezetten papírba volt csomagolva a minden bizonnyal ettől a papírtól kifejezetten megsárgult kötszer és a pergamen szintén silány volt. Tehát a négy kötszercsomag közül egyik sem felelt meg sem belső csomagolás szempontjából a sterilezés, sem külső csomagolás tekintetében iá külhatások elleni védettség megszabott feltételeinek.» Felolvastam szószerint, hogy méltóztassék látni, hogy azok a minőségi különbözetek, amelyek az üzemek fennállását igazolnák, a valóságban hogyan festenek. Már most kérdem, hogyan áll az az árnivellálás. Itt megint a Mauthner István által vezetett Bico val akarok foglalkozni, amely az