Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés képviselőházának 6 5 úr interpellációjában arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank mérlegében az 1931. évi december 31-i kimutatás szerint 440,849.961 P-ben van feltűntetve a leszámítolt váltók és közraktári zálogjegyek tétele, ugyanennek ellenértéke azonban a tartozik oldalon nem szerepel. Felemlíti ezzel kapcsolatban, hogy a Nemzeti Bank mérlegében egyéb tartozások címén be van állítva kereken 42,000.000 pengő, anélkül, hogy tudni lehetne, mi szerepel ebben az öszszegben. Ezekre a kérdésekre nézve a következőkben válaszolok: A Magyar Nemzeti Bank mérlegében az aktívák között szereplő leszámítolt váltóknak és közraktári zálogjegyeknek az ellentétele a dolog természeténél fogva a bankjegyforgalomban van, miután a bank az általa leszámítolt váltókért bankjegyeket ad a benyújtóknak, vagyis bankjegyeket bocsát ki.• Ami pedig az egyéb tartozások tételét illeti, (amelyeknek 1931. évi december 31-iki átlaga egyébként nem azonos az interpellációban említett összeggel) úgy itt a Bank elsősorban azokat a tételeket szerepelteti, amelyek a mérleg lezárása napján még le nem bonyolított üzleti megbízásokból adódnak. Kérem a t. Képviselőházat, hogy az interpellációra a fentiekben megadott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1932. április hó 10-én. Korányi s. k., m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Büchler József képviselő úr interpellációjára. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Büchler József országgyűlési képviselő az országgyűlés 1931. évi december hó 16-án tartott ülésében, a csendőri brutalitások tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő : Az interpelláció szerint Vén Ferenc s ölti lakost és Szatin Antal kerepesi lakost, a csendőrjárőrök testisértés okozásával bántalmazták. Mind a két esetben a katonai büntető perrendtartás 137. $-a értelmében a m. kir. csendőrség felügyelője a törvényes eljárást sürgősen lefolytatta. A bűnvádi üldözésre illetékes parancsnokok, mint a két esetben, megszüntető határozatot hoztak. 1. Vén Ferenc solti lakos ellen a csendőrök azért nyomoztak, mert a munkaadója kárára elkövetett pénzlopással volt gyanúsítva. A solti őrs a nyomozás eredményéhez képest Vén Ferencet a kalocsai kir. ügyészséghez feljelentette. Sem a kihallgatott számos tanú, sem a csendőrjárőr szolgálati ténykedésénél jelen volt érdektelen bizalmi egyének, de még a Vén Ferenc által megnevezett tanuk sem bizonyították, hogy Vén Ferenc által állított bántalmazás megtörténtét. Az orvos által Vén Ferenc fülén konstatált könnyű sérülés pedig úgy jöhetett létre, hogy Vén Ferenc, röviddel a csendőrjárőr által történt kihallgatása előtt, a kocsmában verekedett, amely alkalommal őt Karsai István solti polgár 2—3-szor nagy erővel arculütötte. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Jól tudnak hazudni!) Vén Ferenc hallgatási- és fájdalomdíj címén a csendőröktől 300 pengőt szeretett volna ülése 1932 április 13-án, szerdán. 327 kapni és annak dacára, hogy azt meg nem kapta, a csendőrök elleni panaszát visszavonta és erről írásbeli nyilatkozatot is adott. 2. Szatin Antal kerepesi lakos ellen kerékpár lopás miatt nyomozott az Őrs és azért történt feljelentés a csendőrségnél ellene, mert imagát detektívnek kiadva, több egyént igazoltatott és okmányaikat elszedte. Szatin az őt kihallgató csendőrök ellen bántalmazása miatt tett panaszához, az állítólagos sérüléseiről orvosi bizonyítványt nem csatolt. Szatin állításai nemcsak a kihallgatott számos^ tanú, a csendőr járőr által történt kikérdezésénél jelenvolt érdektelen bizalmi egyének, de még az általa megnevezett tanuk által is megcáfoltattak. Szatint a csendőrörsparancsnokság, különbüző időkben elkövetett lopások miatt két, sikkasztás, zsarolás és veszélyes fenyegetés miatt pedig 1—1 esetben volt kénytelen feljelenteni. Az ügyészi kihallgatása alkalmával a csendőrök ellen tett panaszát azzal az indokolással vonta vissza, hogy célja a panasztétellel csupán az volt, miszerint a csendőrök a jövőben ne nyomozzanak ellene. A bűnvádi üldözésre iletékes parancsnokok határozata indokolással együtt úgy Vén Ferencnek, mint Szatin Antalnak azzal a figyelmeztetéssel kézbösíttetett, hogy a megszüntető határozat ellen, a katonai büntetőperrendtartás 106. §-a értelmében, a m. kir. Legfelsőbb Honvédtörvényszékhez felfolyamodással élhetnek. Ez a felfolyamodási eljárás minden esetben a legteljesebb garancia arra, hogy a megszüntető határozatokban jogi vagy ténybeli tévedések elő ne fordulhassanak. A m. kir. csendőrség felügyelője legutóbb a múlt évi július hó 15. napján (90. ein. csfü. 1931—1. sa alatt) adott ki egy a bántalmazásokat szigorúan tiltó parancsot. Az ebben a parancsban foglalt tilalmat folyó évi január hó 5-én (5. csfü. 1932—1—1. sz, alatt) kiadott parancsában megismételte. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest, 1932. évi április hó 9-én. KeresztesFischer s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő úrnak a Képviselőház 1932. évi február 24-én tartott ülésén «a bihari közigazgatás magatartása» tárgyában előadott interpellációjara válaszomat az alábbiakban van szerencsém írásban megadni. A képviselő úr azt kérdi, hogy hajlandó vagyok-e a különböző közigazgatási tényezőket külön rendeletben arra utasítani, hogy «a törvénytelen, céltalan és semmi alappal nem biró zaklatásokat és vexálásokat egyszersmindenkorra szüntessék meg.» Erre csak azt válaszolhatom, hogy ily külön rendelet kiadására szükség nincs. Egyrészt azért, mert a közigazgatás zaklatástmentes intézése a jogszabályok természetszerű r folyománya, másrészt, mert nem lehet azt állítani, hogy a közigazgatásunk ebből a szempontból általában kifogás alá eshetnék. Természetesen ha konkrét panaszok merül47*