Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6h. vények érvényesek, mint arra a kiváltságos osztályra, amelynek a belügyminiszter úr olyan hősi kirohanásokban tetszelgő képviselője, az a belügyminiszter úr, aki kijelenti azt, hogy sikerült neki kivégeznie a szociáldemokratapártot. (Malasits Géza: Ahogy ő kivégezte! — Zaj. — Weltner Jakab: Talán nem lehetne olyan hangosan tárgyalni!) A belügyminiszter úr most egyszerűen úgy tett a Népszavával, mint a makacs gyermek, aki elrejti a lázmérőt és azt hiszi, ha nem mérik, akkor nines láza és nem kell a keserű orvosságot bevennie. Nos, amit a gyermeknél ostobaságnak tartunk, azt nem nevezhetjük egy felnőtt miniszternél sem államférfiúi bölcseségnek. Van láz és a Ház a napirend előtt felszólalást megtiltó határozatával csak azt bizonyította, hogy egyetlen idegszálnyi közössége sincs azzal a néppel, amelyet bottal, puskatussal és golyóval hajszolnak odalent, ez azt mutatja, hogy elmennek sétálni a napos oldalra, hogy ne hallják meg a magyar falu szörnyűséges de profundis-át. Nekünk ezek az emberek szüleink, testvéreink, gyermekeink, akik odalent a mélységben jajgatnak, beszéljünk róluk, hozzuk fel azoknak az eseteknek egy kis töredékét, amelyek odalenn történnek és lássuk, vájjon a törvényre való hivatkc zásnak van-e valamiféle következménye. Itt van az okányi eset. Egy három gyermekes anyát felcitálnak a községházára, azt írja — saját szavaival adom vissza. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kéthly Anna (olvassa): «Amikor a teremajtón benyitottam, egy másik csendőr és Szilágyi tiszthelyettes oroszlánmódra fogadott, azonnal láttam, hogy itt végem van. Szilágyi tiszthelyettes rámordított, hogy tagja vagyok-e a szociáldemokrata pártnak. Én azt mondottam, hogy igen. Ekkor úgy a tiszthelyettes, mint a másik rámrohantak oroszlánmódra, fogaikat vicsorgatva, rugdostak, ütöttek, pofoztak, kendőmet fejemről letépték, hajamnál fogva rángattak. (Buchinger Manó: Védtelen nő!) Ki akartam az ajtón menekülni, hajamnálfogva visszarángattak és ekkor újból megkezdték a rugdosást. Két szurony közé vettek és úgy ütöttek, rugdostak és minden szavukkal azt mondották,»... ezt itt sajnos, nem ismételhetem. Tiszakesziről írják, hogy kint várakozott a nép, «később bejött az irodába egy hajadonfőtt elvtárs, odaállt közénk és kért, hogy vegyük védelembe, mert már két elvtársunkat annyira összeverték, hogy nem bírnak felállani. Azonnal jött utána egy Nagy Lajos nevű csendőr és hívta ki Bajnok István elvtársat közülünk. Ekkor nekem ugrott a csendőr és térden vágott. Azt hiszem, hogy a két elvtársat orvoshoz kell vinni, mert nagyon rosszul vannak, Tóth Lajos kapott vagy 50 ütést hasba meg fejbe, a másik elvtársunk, Barna András szintén fekszik, de az ő sérülései könnyebbek. Nekem is olyan a térdem, mint a pókos lónak,» (Rassay Károly: Ezek élő emberek! Ez már nem is gonoszság, ez butaság!) Vasmegyer. «Szabó Károly elvtársat ott tartották a csendőrök és úgy összeverték, hogy ágybanfekvő beteg.» Almosd. «Egy Huszti nevű törzsőrmester azt kérdezte, hogy maga társ-e ebben az újságban és azt a feleletet kapta, hogy igen. Azt felelte, hogy az újságot többé el ne merjék hozatni, csak ott legyen, akinek jár és attól ülése 1932 április 12-én, kedden. 291 kezdve, ha egy ember, nő vagy gyerek, az utcán járt, igazolásra szólították és még a puskatus is kijárt. Négy fiatalember jött, visszakergették őket és a két törzsőrmester, Szabó és Takács utánuk bement és hozzákezdtek puskatust osztogatni. Erdélyi Jánost a karján megsebesítették.» (Szeder Ferenc: Magyar embereket magyar emberekkel üttetnek!) Elnök: Szeder képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni! (Farkas István: Háború ez a magyarsággal! — Malasits Géza: Háború a magyar nép ellen! — Zaj.) Csendet kérek. Méltóztassék folytatni. Kéthly Anna: «Amikor felakartunk menni a községházára, akkor azt mondották, hogy legfeljebb ketten mehetünk fel és én azt mondottam, hogy minden utcából, legalább egy, erre azt felelték, hogyha így beszélnek, még ma mindkettőjőket ebbe a pocsolyába fojtom.» * (Vázsonyi János: Az ilyen gazságokkal szemben teljesen érzéketlenek? — Kabók Lajos: Nem törődnek vele! — Malasits Géza: Csak az a fontos, hogy megmentsék az olcsó napszámot! — Zaj.) Olaszliszkáról írják (olvassa): «Az előző nap a memorandumot el akarták kobozni. Közben odaérkeztem én és két másik elvtársunk, minket pedig a szomszédháznak a falához állítottak és egy csendőr feltűzött szuronnyal vigyázott reánk és azt mondotta, hogy azt hiszi, hogy még a délelőtt folyamán a szuronyára húzgál valamennyiünket, mert az ilyen kommunisták megérdemlik. A Varga elvtársat pedig a lakásában szidalmazták és azt mondották neki, hogy ne mosolyogjon, mert a száját szétszakítják. Vargha Mihályt a csendőri kihallgatás után a csendőrpihenő mellett levő helyiségbe kísérte egy csendőr és ott négyszer gyomorszájon vágta és vagy hétszer összeszorított ököllel vakszemen vágta és azt mondotta neki, hogy meg fog dögleni, ha a szervezkedéssel fel nem hagy és ki ne merjen más faluba mozdulni, mert a bőrével fog számolni. Ezzel véget ért a memorandum átadása Olaszliszkán.» (Buchinger Manó: Hazafiasságra nevelik a magyar népet puskatussal! — Zaj.) Bakony szegről írják, hogy a legutóbbi panaszok orvoslásával a legközelebbi csendőrjárőr volt megbízva. Leírják a vizsgálatot és a mocskos kifejezések özönét, amelyekkel a vizsgálat folyt (olvassa): «Mire én kikértem magamnak az ilyen hivatalos kifejezéseket, de már akkor nem is villámlott^ csak csattant, ami később dörgéssé alakult át a gyomrom, hasam és az oldalam körül.» (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly: Egyezzenek már meg az urak! — Weltner Jakab: Mégsem járja, hogy ilyenkor beszélgetnek! — Pakots József: Hol az elnök? Nem lehet beszélnie a felszólalónak! — Rassay Károly: Már egy negyedórája kérjük, hogy legyenek csendben! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna (tovább olvassa): «Amikor tiltakoztam, azt felelte: mehetsz Szeder Ferenchez, aki uszít benneteket. Nem lehet leírni mindazt a gyalázkodást, amit este tíz órától reggel öt óráig kellett hallanom. Azt mondotta a csendőr, hogy neki Szeder Ferenc nem parancsol, ő neki csak a szocialistáknak van joga parancsot osztani, akiket azután mi — a csendőrök — úgy verünk el, ahogy nekünk jól esik. Bizony elvtárs, ez így van, ha még egyszer a kezünk közé kerülsz, úgy Öszszetörünk, hogy lepedőbe visznek haza, akkor 42*