Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 mogatni, hanem a szövetkezetek kötelékébe tartozó százakat és ezreket. Ma Magyarországon az ipari szövetkeze­tekben több mint 10.000 beszervezett kisiparos van. Ha tehát a kormányzat helyes szövetke­zeti politikát követ, ezzel segít annak a 10—15 ezer kisiparosnak abeszerzésb en, a tenmelés­ben és az értékesítésben és mindabban, ami­ben ezek a kisegyedek az állam és a ható­ságok támogatását meg kell, hogy nyerjék. A törvényjavaslat az ipartestületek fel­adatául tűzi ki a tanoncok, segédek és & mes­terek továbbképzését. Azokban^ az ipartestüle­tekben, ahol helyes volt az irányítás, ahol jó vezetők voltak, a gyakorlat eddig is igazolta az ipartestületek munkásságának helyességét, mert gyönyörű szép tanonc-, segéd- és mester­kiállításokat rendeztek, és ami a legfőbb, az érintkezés szívélyességet a mester és a segé­dek, valamint .a tanoncok között javították, aanit éppen a szociáldemokratapárt igyekszik megrontani azzal, hogy a mesterek és az alkal­mazottak közé éket próbál verni. Az ipartes­tületek feladata, hogy azt a régi jóviszonyt, amely a céhrendszerben megvolt a mester és az alkalmazott között, istápolja, ápolja, hogy a segédet, a tanoncot, a munkást a mester ne tekintse csupán alkalmazottjának, ' hanem csa­ládtagjának; (Elénk helyeslés és taps a jobb­oldalon és a középen. — Gr. Som si eh Antal: Ez a szocialistáknak nem. kell, nekik éppen az ellenkező kell!) ne olyannak tekintse, akit ta­lán kizsákmányolhat, hanem olyannak, aki se­gít neki munkája elvégzésében; tekintse csa­ládtagjának, tekintse olyannak, akit kötelessége nevelni, kötelessége szakmájában megerősíteni és belé azt a hitet, azt a meggyőződést bele­plántálni, hogy ha én igyekszem mesteremet boldogulásra vinni, ezzel a jövőmet alapozom meg, mert segédből vagy tanoncból én is mes­ter, önálló polgár akarok lenni. (Helyeslés.) Az önállóságra való vágyakozást kell felkel­teni minden fiatal ipari munkásban és akkor elérkezik megint az idő arra, hogy igenis a céhrendszerben lefektetett keresztény erkölcs fogi majd az ipari társadalomban, az ipari mű­ködés terén is meghonosülni. Akkor nem fog az megtörténni, ahogyan azt sajnos, napjaink­ban nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy az ipari munkás ellenséget lát^a munkaadójában, akit pedig, mint munkaadóját, imint kenyéradóját neki meg kell becsülnie. A tekintélytisztelet, a megbecsülést a mester és a segéd között kölcsö­nösen ápolni kelL Az ipartestületek feladata ez és amikor a kari tisztességről, a segéd- és a tanoncnevelésről intézkedik a törvényjavaslat, erre bőven alkalmat és módot is ad. Éppen ezért vagyok abban a helyzetben, hogy örömmel üdvözölhetem ezt a javaslatot. Ami még súlyt ad az én szerény szavaimnak, az talán az, hogy &z a párt, amelyhez szeren­csém van tartozni, a keresztény gazdasági- és szocialistapárt, amely ezt a törvényjavaslatot szakaszonként minden pontjában letárgyalta, csatlakozott az én felfogásomhoz, azt száz­százalékig honorálta és imint olyant, amely az iparosság helyzetén segíteni alkalmas, támo­gatja és magáévá teszi. Mégis van egy-két észrevételem a törvény­javaslatra vonatkozólag és kérem a miniszter urat, hogy amennyiben mód és lehetőség van rá, szíveskedjék ezeket honorálni. Ilyen pél­dául a békéltetőbizottság kötelezővé tétele. Ne­kem alkalmam volt a bizottságban is szólni erről és ott a miniszter úr azt mondotta, hogy a békéltetőbizottságok eddig is működhettek . ülése 1932 április 12-én, kedden. 285 azokban az ipartestületekben, ahol a vezetőség arra súlyt helyezett s a jövőben is megen­gedi, hogy az ipartestületek békéltetőbizottsá­got alakítsanak, csak azt nem teszi kötelezővé, hogy az ügyek ez elé a békéltetőbizottság elé kerüljenek. (Kenéz Béla kereskedelemügyi mi­niszter: Egyelőre!) Kimutatás fekszik előttem a budapesti ipartestületek békéltetőbizottságának működé­séről és ebből a kimutatásból azt látom, hogy ez a bizottság igazán gyönyörű szép munkát végzett. A kimutatás szerint a békéltetőbizott­ság az eléje került 675 ügyből 551-et közmeg­elégedésre intézett el, úgyhogy csak 124 olyan ügy volt az elmúlt évben, amelyben tovább kellett a feleknek menniök, vagyis amelyben a békéltetőbizottság határozatában nem nyu­godtak meg. Ez a szám is igazolja, mennyire szükséges és gyakorlati szempontból ^ mennyire fontos a békéltetőbizottság működése, mert gyorsan és közmegelégedésre intézheti el a vitás ügyeket. A kimutatásból kitűnik, hogy milyen ügyekben és mennyire r sikerült az egyezségeket megkötni, de nincs rá időm, hogy ezeket ismertessem. T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársain is, de kint is többen annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy az^ ipartestületek re­formja nagyobb megterhelést jelent az iparod­sok részére. Már előttem szólott örffy képvi­selőtársam is hivatkozott arra, hogy ez alig egy-két fillér többlet. Az ipartestületi tagdíjakról is intézkedik a, törvényjavaslat s nagyon helyesen állapít meg négy fokozatot és pedig úgy, hogy az adózást, a segédek létszámát, vagy pedig az abban a helyiségben lévő ipar jövedelmezősé­gét veszi figyelembe. Itt vigyázni kellene, hogy lehetőség sze­rint inkább mindig az elsőt vegyék tekintetbe. Vagylagos lehetőséget nyújt a törvényjavas­lat, ami az ipartestületi vezetőknek csak ja­vára szolgál, ellenben azt hiszem, hogy ha az adókulcsot veszik tekintetbe, ha ez r nem is igazságos, azt a fellebbezések és egyéb intéz­kedések révén végeredményben elfogadhatónak kell tekinteni. A törvényjavaslat több intézményt is lé­tesít. Egyik az ipartestületi megbízottak in­tézménye. Minthogy az egész ország iparos­ságát ipartestületekbe tömöríti, nagyon he­lyesen gondoskodik a törvényjavaslat arról, hogy a távollakó iparos az ő ügyében ne le­gyen t kényszerítve adott esetben^ — előljáró­sági és egyéb ülésekre — fáradságos és költ­séges utat megtenni, hanem módot ad rá, hogy az iparosok ipartestületi megbizottat választhassanak. Távolabb eső községekben. tehát az ipartestület elöljárósága megbizottat választ és ennek révén érintkezhetik az ott­lakó iparosokkal. _ Ugyanilyen új intézkedés az ipartestületi szék felállítása.^ Az ipartestületig szék fel­adata az üzleti és kari tisztesség és ipartestü­leti fegyelem stb. biztosítása. Nagyon jól em­lékszem rá, hogy 8—10 évvel ezelőtt Hegyes­halmy Lajos, akkori kereskedelemügyi mi­niszter kiküldött egy hét tagból álló bizott­ságot, amelyet ci rí* ci kért fel, hogy az ipartes­tületek reformjáról szóló törvénytervezetet készítse elő gyakorlati szempontból. Minthogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tagja lehettem ennek a bizottságnak, elmon­dom, hogy ott merült fel először ennek az ipartestületi széknek kérdése. Ez valamikép­pen vissza akarja állítani az ipartestületek életében azt a kari tisztességet, azt a magas

Next

/
Oldalképek
Tartalom