Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

276 Az országgyűlés képviselőházának jenek. Igazolványomat csak kényszerrel tudtam tőlük elvenni, a iszó valóságos értelmében kiszakítani a kezükből, mert azt másképpen visszaadni hajlandók nem voltak. A gépkocsivezető igazolványát teljesen indokolatlanul elvették és megakadályoztak engem abban, hogy a gyászoló közönséget, a kétségbeesett családot néhány vigasztaló szóval lássam el. Olyan brutálisak voltak a Csendőrök, hogy nem tűrték meg a sír 'körül a legszorosabb értelemben vett családtagokat sem, az özvegyet és a gyermekeket is elkergették a sírtól; engem is el akartak onnan küldeni és csak újabb erélyes fellépésemmel .sikerült megakadályoznom, de csak rövid időre, hogy a csendőröknek ez a szándéskia ne sikerüljön. Ez a felháborító eset, azt hiszem, mindannyiunk megállapítása szerint, a legdurvább megsértése a mentelmi jognak, (Farkas István: A kegyeletnek is!) de egyúttal ia vallásos kegyeletnek is, Még nem tudok példát iarra, hogy temetés közben a halott hiantolá&a közben, mikor a göröngyök még mozogtak a síron, lóval gázoltak vokia be a sírok közé és verték volna szét ia gyászoló közönséget, a családot és a gyermekeket. (Mojzes János: Kultúrfölény! — Malasits Géza: A legsötétebb Macedóniában is szegyeinek ezt megtenni! — Propper Sándor: Fischer sötét szelleme!) Amikor körülvettek a síró gyermekek, a rokonok és nagy fájdalmukban vigasztaló szót vártak tőlem, még ebben az eljárásomban is megakadályoztattam, mert a csendőri felszólításra mindenlkinek távoznia kellett a temetőből, mert a csendőri elgondolás ezt így tartotta jónak. Nem tartom ezt aa esietet egészen egyszerű csendőri eljárásnak. Ügy láttam, úgy tapasztaltam, az a meggyőződésem, hogy a csendőrök utasításra jártak el. A csendőrök nem merték volna megtenni azt, hogy egy képviselő mentelmi jogát ilyen brutálisan megsértsék, ha felsőbb helyről erre utasítást nem kaptak volna. {Györki Imre: Keres'ztes-Fisclher szelleme!) Balmazújváros nagyközség egész külső képe a megszállás jellegét mutatta, az utcákon többfelé lovas- és gyalogos csendőrök cirkáltak abból a célból, hogy megakadályozzák azt, hogy a falu lakossága ezen a temetési aktuson résztvehessen, és olyan szűk körzetre szortították a temetésen résztvevőket, hogy az nem volt méltó kifejezése annak a részvétnek, amely részvétet Balmazújváros nagyközség lakossága a mártírhalált halt Pap György iránt érzett. (Zaj a jobboldalon. — Gyömörey Sándor: Mártír? — Felkiáltások, a szélsőbáloldalon: De bizony mártír! — Farkas István: Mártírja a magyar közigazgatásnak! — Zaj. — Propper Sándor: Legalább hallgasson! — Gyömörey Sándor: Hallgasson maga! — Zaj a szélsőbáloldalon. — Propper Sándor: Halottgyalázó! — Gyömörey Sándor: Talán maga előtt hallgassak? Mit vindikál maga magának? — Zaj.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom. Gyömörey képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Kabók Lajos: Ezzel a sötét szellemmel mindenki előtt hallgassanak! (Malasits Géza: Egyszer már romlásba vitték az országot ezzel a szellemmel! — Gyömörey Sándor: Romlásba vitték maguk! — Farkas István — Gyömörey Sándor felé: Aki ilyen bestialitást el nem ítél, az kereszténynek mondhatja magát? Ön kereszténynek mondja magát? Nem szegyenli magát, mint keresztény? — Nagy zaj ) Elnök: Farkas István képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom! Tessék a 64. ülése 1932 április 12-én, kedden. nyugalmát megőrizni és a sértő közbeszólásoktól tartózkodni. (Malasits Géza: Olyan ál-keresztény, mint a többi!) Kabók Lajos: A csendőri brutalitásoknál jelen lévő szavahihető tanuktól tudom, — a nevüket azért nem mondom meg, mert a helyszínen győződtem meg arról, hogy a leghallatlanabb üldözésben részesülnének akkor, ha nevük kitudódnék — hogy Pap György, akit én igenis mártírnak tartok, a csendőröktől 8—10 lépéssel távolabb állott és messziről revolverrel lőtték le a csendőrök. Nem lehet tehát azt mondani, ami hazug beállításban napokon keresztül még a lapokban is megjelent, hogy Pap György megtámadta volna a csendőröket husánggal, karóval . . . (Propper Sándor: Hogy állig felfegyverzett csendőröket megtámadott volna egy fegyvertelen ember! — Felkiáltások a jobboldalon: A vizsgálat majd megállapítja!) Pap György menekülő volt. Ahogyan menekültek az asszonyok és a sikoltozó gyerekek, éppúgy menekült Pap György is. (Gyömörey Sándor: Majd a vizsgálat kideríti!) Aki így leli halálát, azt mi igenis mártírnak tekintjük még akkor is, ha a képviselő úrnak egészen más a felfogása. Meg kell még említenem azt is, hogy amikor a temetési aktus lezajlott, amidőn láttam, hogy itt hiábavaló a további erélyeskedés a csendőrökkel szemben, mert ha a magam akaratának érvényt tudtam volna is szerezni, ez azzal a következménnyel járt volna, hogy eltávozásom után azokat továbbra is brutalizálják a csendőrök, akik ott velem beszédbe elegyedtek volna, vagy akik nem hallgattak volna a csendőröknek eltávozásra való felszólítására, én eltávoztam. A csendőrök akkor elől-hátul azt az autót akarták közrefogni, amelyben ültem, s mint egy gyilkost, vagy dezentort akartak a községházára kísérni és csak újabb erélyes tiltakozással sikerült ezt a kísérletet elhárítanom. Azonban visszajövet, a községházán nem tudtunk túlmenni, csendőrök állták az utunkat, megállítottak a további haladásunkban és ezt természetesen mind nem tekinthetem másnak, mint a menteli jogom durva egsértésének, (Ügy van! Ügy van! a saélsőbaloldalon.) amit ez alkalommal a t. Képviselőháznak szükségesnek tartottam bejelenteni. Elnök: Kabók Lajos képviselő úr mentelmi joga megsértésének bejelentését a házszabályok 103. §-ának 2. bekezdése értelmében a mentelmi bizottsághoz teszem át. T. Ház! A gyorsírói

1 feljegyzésekből értesülök arról, ami a lármában elkerülte figyelmemet, hogy Propper Sándor kép vis elő úr a belügyminiszter úrral^ szemben sértő kifejezést használt. Ezért &> (képviselő urat utólag rendreutasítom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit mondott?) Takách Géza képviselő úr, mint ia gazdasági bizottság előadója kíván jelentést tenni. Takách Géza előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a gazdasági bizottság jelentését beterjeszteni azzal a tiszteletteljes kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni és szétosztatni. Egiyben kérem ia sürgősség kimondását. Elnök: A bejelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és annak napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az előadó úr egyúttal a sürgősség kimondását is kéri a tárgyalásra nézve. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház tehát a sürgősséget ikimondotta. Visszatérve a vitára, szólásra következik? Esztergályos János jegyző: örffy Imre! Őrffy! Imre; T. Ház! Frühwirth t. kép vi-