Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6 csületszavát kötötte hozzá, hogy az iparosság megkapja ezt a szervezetet, ezt az organizációt, ötvenhét ilyen képviselő ül itt és a magyar iparosság látja, hogy államférfiainak szava rongy, semmi, amit máról-holnapra megváltoztatnak, amikor ünnepélyes nyilatkozatok hangzanak el a kormány részéről, amikor feláll a miniszterelnök, amikor feláll itt Herrmann miniszter és azt mondja, hogy az iparosság többsége megszavazta, tehát megadom a kézműves kamarát, akkor látom, hogy ezek a javaslatok . . . (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az iparosok 19%-a szavazta meg.) Kérem, miniszter úr, mindjárt rátérek erre a 19%-ra is. Miután az ipajrtestületeket kérdezték meg hogy vájjon akarják-e a kézműves kamarát, ezeknek 61%-a kimondta, hogy akarja a kézműves kamarát. Ha a miniszter, az akkori kormány megkérdezte volna egyenként az iparosokat, akkor nem 61%, hanem 90% szavazta volna meg a kézműves kamarát. Azért kérdezték meg akkor az ipartestületeket, mert azt gondolták, hogy ezek kisebb mértékben állanak mellé és el fogják vetni a kézműveskamarai gondolatot. Például itt a Házban is ülnek képviselők, akik 20—30% szavazattal ülnek itt, mert ez a rend, ez a választás rendje. Vannak közöttünk olyan képviselők, akik a választók szavazatainak csak 30%-át kapták meg, mert csak enynyien mentek az urnák ele, többen nem vettek részt a választásban. (Mojzes János: Nagyon jó, hogy ezt kormánytámogató képviselő állapítja meg.) Ha — mondom — ülnek itt olyan képviselők, akik az összes választók 30%-ának szavazatát kapták csak meg, akkor itt is azt kell csak kérdeznem, akarják-e a kézműves kamarát? Ezt pedig az iparosok többsége szavazatával eldöntötte, ami fügetlen attól, hogy mennyi iparos jelent ott meg. Ha az lett volna kimondva^ hogy minden iparosnak részt kell vennie a választásban, akkor más lett volna az eredmény. De abban a percben, amikor a kormány^ azt kérdezte az ipartesületektől, hogy akarják-e a kézműves kamarát, az ipartestületek akarták és többséggel emellett döntöttek. Hogy mennyien voltak a közgyűlésen, az nem volt probléma, nem volt kérdés. De ha a kormány azt kérdezte volna az iparosoktól egyenkint, hogy akarják-e a kézműves kamiarát, nem 61%, hanem 90% határozott volna az iparosságból a kézműves kamara mellett. Bm a legsúlyosabb erkölcsi veszteségnek találom ebben a harcban, hogy előkelő államférfiak, miniszterek, kormány elnökök, kén viselők pdaállanak az iparosság elé — odaálltak egy pár évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt, másfél évvel ezelőtt — és azt mondják, megadjuk nektek a kézműves kamarát, azután ez ennek ellenére sem történt meg. Az iparosság egy olyan súlyos csapáson ment így keresztül, amelyhez foghatón egy osztály sem esett keresztül. Csalódott, mert látja, hogy államfér fiainak szava nem ér semmit, (Mojzes János: Az ígéreteket megtartották önmaguknak!) parlamenti határozatok csupán, üres ígéretek, amelyeket nem tartanak meg. Gondoljunk arra, hogy az az egyszerű iparos ember látja, hogy a miniszter feláll és azt mondja, hogy az iparosság megkapja a kézműves kamarát és fél év múlva azt mondja, hogy nem kapja meg. Ez olyan súlyos csalódást okoz, hogy, szerintem, nem lett volna szabad ezt a javaslatot a kormánynak most ide hoznia, mert ez lehet, hog három-négy úrnak ad hivatalt, a 300.000 főnyi iparosságnak azonban nincs különösebb haszna belőle, az egészen bizonyos. Súlyos veszteségnek tartom, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. L ülése 1932 április 12-én, kedden. 273 hogv az iparosság súlyosan fog csalódni^ ebben a kérdésben, mert az ő álma és várakozásának óriási mértéke az volt, hogy megvalósul az Önálló érdekképviselet, most pedig kap egy hivatalt, amely függ a kereskedelmi kamaráktól, amely kevés pénzzel fog dolgozni, amely nem más, mint központi iroda. Ezt a hivatalt lehetetlenség, hogy az iparosság saját ? szempontjából nagyon fontosnak, nagyon lényegesnek tartsa. Most már rátérve, t. uraim, ennek az intézménynek részletes bírálatára, t ki fogom mutatni, hogy erre az új intézmény

0 az iparos; s ágnak semmiképpen sincs .szüksége. Az új intézményt 120 közgyűlési tag alkotja. 120 emberrel fog működni a közgyűlés a 150.000 iparosból, akik a kereskedelmi kamarákba és ipartestületekbe vannak organizálva, be vannak szervezve. Ez a 120 ember fog kiküldeni 18^bizottsági, választmányi tagot. (Kabók Lajos: Ez csak egy hivatalt jelent, semmi egyebet.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el) A közgyűlésnek megalakulása azonban nem az iparosság kívánsága szerint történik, hanem a kereskedelmi és iparkamarai területek szerint történik a szavazás. A kereskedelmi és iparkamarai területek szerint történik. Vagyis ez azt jelenti, hogy egy 770 év előtti beosztás 'alapján, a kereskedelmi és iparkamarai területek szerint. Hogy például csak egyet mondjak, Kalocsa együtt fog szavazni a fent, Hevesben lévő, vagy nagymarosi, vapy honti ipartestületekkel, pedig semmi különösebb ^összekapcsolásuk nincs, azt sem tudják talán, hogy azok a világon vannak. Olyan szervezeteket hozunk össze és úgy fognak szavazni, hogy nem is tudnak egymás létezéséről. Olyan szavazási rendszert vezetünk be, amelynek részei soha együtt nem működtek. Szerintem a kereskedelmi és iparkamarai körzetek helyett a megyéket kellett volna szavazási körzeteknek megtenni. A megye az, amelyben lefolyik minden iparoskörzet életének nagyrésze, hiszen a megyei székhelyen van a pénzügyigazgatóság, ott van a tanfelügyelőség ott folyik le az iparosélet sok mindenféle része. Szerintem tehát ezt az organizációt éppen az iparosiság érdekében megyénként kellett volna összeállítani. A 120 tagú közgyűlést megyei törvényhatóságonként kellett volna összeállítani. Ha tudtunk a Felsőház összeállításánál egy-egy megyének két-három felsőházi tagságot adni, miért nem lehetett volna megoldani a megyei iparosságnak szervezését is megyénként, hogy egy megye, Pest megye, Hont megye vagy Heves megye legyen ilyen körzet és a maguk kiküldötteit ebbe a közös közgyűlésbe küldik. Miért kellett az iparosságot olyan organizációban tömöríteni, amelynek semmiféle közéleti együttélése nincs. De továbbmegyek. Ennek a 18 tagú választmánynak, amelyről azt mondjuk és a törvényjavaslat indokolása is azt állítja, hogy a legfontosabb saerve ennek az intézménynek, a 18 tagja közül hetet a kereskedelmi és iparkamarák küldenek be. Tehát hét tagot, a tagoknak úgyszólván több, mint harmadát küldi be a Kereskedelmi és Iparkamarára, amelytől éppen függetleníteni akarjuk gazdasági szempontból az iparosságot. Az iparosság csak 9 tagot küld be és ez a 9 tag a következőképpen oszlik meg: A főváros iparossága — és itt tisztelettel kérem a Kén viselőház türelmét és figyelmét — összesen 34.000 iparos, hármat küld be, 54.000 törvényhatósági városi iparos két tagot küld 40