Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának De ha figyeljük azt a munkát, amelyet az iparosság kifejt, hogy az ő emelkedését elérje, minden oldalon és vonatkozásban súlyos mulasztásokat látunk az iparossággal szemben. A legnagyobb mulasztás, .amit látok, szakismeret hiánya sok tekintetben. Egyik-másik ipari műhely 60 év előtti termelési móddal dolgozik és állítja elő cikkeit, nem haladt előre, úgy,végzi munkáját, mint ahogy a nagyapja csinálta az ipari műhelyben, ugyanazokkal az eszközökkel és szerekkel dolgozik ma is. A vegyészeti tudomány úiabb eredményeit nem ismeri, nincs ismeretében a csinosító és kikészítő eljárásoknak sem és ez különösen a falusi iparosság ruagy tömegeire áll. Szerintem az iparosnevelés legfontosabb célja a szaknevelés, minél tökéletesebb szakipar osokat kell nevelnünk, hogy helyreállíttassék a verseny lehetősébe és a gyáripari termeléssel szemben a kisiparosság megkapja az ő helyét. De nemcsak a szaknevelésben, hanem sok egyéb másban is mulasztásokat látok. Ilyenek a racionalizálás, az anyag felhasználása és az anyagkalkuláció, mert ez, mind ismeretlen fogalom sok százezer és százezer iparos előtt. A gyáripar a maga nagy előnyét az ipari termeléssel szemben abban találta meg, hogy tudott racionalizálni, s meg tudta állapítani, hogyan állíttasson elő egy munkát j minél kevesebb munkabérrel, minél kisebb tőke felhasználásával és olcsó anyaggal. Ha ezt a feltételt az iparosság nem tudja megszerezni, elvész számára a vezetés és az élet, de, nem azért, mert nincs elhivatottsága a gazdasági életben, hanem azért, mert elmulasztotta azokat a tényezőket megtalálni, amelyek az iparosnevelésnek a legfontosabb tényezői. Azonkívül még másik nagy bajt is látok. Ezt nemcsak itt a Házban, ahol 30—40 képviselő ül együtt, hanem a nyilvánosság előtt is meg szoktam mondani az iparosságnak, és ez az ő műveltségének fogyatékossága. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az, iparososztály nem tud a maga erejéből kellőképpen felemelkedni. Volt idő, amikor száz tanonc közül 87 nem tudott írni és olvasni, száz tanonc közül 37 volt olyan, aki soha írni megtanulni nem tudott, úgy nőttek fel. Van olyan iparos magas pozícióban is akárhány, akin meglátszik, hogy nehézkesen megy az írás. Ha valaki számlát kér, kiállítani alig tudja. Ha valaki figyeli az írását az iparosnak, látja, milyen nehézkes ákom-bákomokat vet. Éz súlyos mulasztás, amelyért első sorban azok a hatóságok viselik a felelősséget, amelyeknek ezt a kiképzést a, nemzet érdekében teljesíteniük kellene. Hiányzik a magyar iparosságból a kereskedői nevelés is. Áz iparosságnak nincs külön kereskedelmi igazgatója, külön jogvédője, külön embere, aki a közmunkákban eljár. Az iparos maga minden: kereskedő, eladó, fogadó, jogvédő, a műhely igaztója, minden egy személyben. Ennélfogva az iparosnak valóban sokoldalúvá kell lennie. Hiányzik belőle az a nevelés, amelyet okvetlenül meg kell kapnia, ha azt akarjuk, hogy megállja, helyét, az óriási versenyben. Ez rendkívül fontos nemzetpolitikai szempontból, mert az ország csak akkor lesz igazán boldog és akkor éri el céljait, ha minél több ónálló exisztenciája van, aki,a maga munkájából él meg. Az állam biztonsága nem a tisztviselők tömegében, nem a proletariátus tömegében van. Ha egy gyár tönkremegy, sokezer ember marad munka nélkül. Nekünk meg kell szerveznünk az állam fundamentumait, meg, kell szerveznünk minél több önálló exisztenciát, kisiparost, hogy minél több önálló egyedekre, alanyokra tudjon .ülése 19S2 április 12-én, kedden. 271 támaszkodni. Ez lesz az államnak legbiztosabb fundamentuma. Nem akarok rátérni mindazokra a kérdésekre, amelyek a jogvédelem hiá<nyával kapcsolatosak, így a különböző közmunkákból való kizárására az iparosságnak, pedig annak nevelője lehetne a közmunka A városok, megyék kiadják a munkákat anélkül, hogy észrevennék a megyeháza^ a városháza tövében dolgozó iparosok érdekeit, mert teljeseri távol állanak tőlük. Elhiszem, hogy a megyei, városi uraknak könnyebb egy vezérigazgatóval, vagy egy nagy gyár, vagy egy érdekeltség vezetőjével tárgyalni, mint 10—20 iparossal összeülni és kalkulálni, de magyar nemzeti szempontból okvetlenül szükséges, hogy az iparosságot a közmunkákban minél nagyobb mértékben részesítsék. Közeláll ehhez a kérdéshez a közüzemek kérdése. (Éber Antal: Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy ebben a kérdésben Éber Antal t, képviselőtársammal nagyon egy síkon mozgunk. Nagyon szeretném, ha több kérdésben is egy síkban mozognánk és későbbi fejtegetéseimre kapnám meg azt a helyeslést őméltósága részéről, amelyet most megkaptam. A közüzemek kérdésében Magyarországon hamis beállítás következett be. A centralizálási irányzat következtében mindent közhatóságok intéznek, ami szerintünk a legeklatánsabb néldája annak, hogy az államnak hogvan nem szabad belenyúlnia a magángazdaságba. Az állam, a megyék, a községek nem azért vannak, hogy üzemeket tartsanak fenn. Nekünk elő kell mozdítanunk az egyedek fejlődését, az egyének érvényesülését és azért olyan üzemekre nincs szükség, amelynek munkáját a mágánipatr, a magángazdálkodás sokkal jobban elvégzi. * Példákat lehetne felsorolni arra, hogy állami üzemeknél milyen irtóaatos deficitek keletkeztek és milyen irtózatos városi és állami közvagyont áldoztunk azért, hogy egyes uraknak módjuk legyen hibákat elkövetni és e^yes üzemek rossz vezetése bekövetkezhessek. Elismerem, hogy vannak jó közüzemek és rossz közüzemek, (Éber Antal: Jó az, amely nem létezik! — Derültség.) de kétségtelen, hogy az állam, a város, a megye olyan területre tért, amely nem az ő hivatása, amely nem az ő munkaköre Ebből ki kell vo[ nulnüa és ha egészséges kisiparosságot akarunk, I a közüzemeket le kell bontani. Nem. tartok j minden közüzemet feleslegesnek. Vannak felI adatok, amelyeket csiak közüzemek tudnak ellátni. Ezekért síkra kell szállni, ezek valóban gyöngyszemei lehetnek a városnak, de azon a I téren, amit a kisipar el tud látni, nincs szükj ség közüzemekre. (Éber Antal: A főváros közj gyűlésén is méltóztassék ezt elmondani!) Méli tóztassék rámbízni. (Éber Anfal: Ott támo[ gátja az üzemeket!) Volt idő t. Éber képviselő| társam, amikor ön is támogatta őket. Lehetséges, hogy én is" követni fogom ezt az álláspontot ilyen arányban. (Szilágyi Lajos: Éber, Antal következetesen csinálta ezt évek hosszú során át.) Tisztelt Ház! Az iparosságnak rengeteg j olyan kérdése van, amelyet meg kell oldani. ! Azért említem ezeket a feladatokat* mert hitem és meggyőződésem, hogy az iparossságnak ezeket a kérdéseit csak egy jól megorganizált, hivatása magaslatán álló modern érdekképviselet tudja megoldani, amely egy törvényes hatóság, egy törvényes alapon álló hivatal lesz. A kereskedelmi és iparkamarák működését, úgy gondolom, nem lehet ebben a Házban anélkül kritizálni, hogy el ne ismerné, mindenki, hogy a kereskedelmi és iparkamarák valóban 70 éven ' át az egész gazdasági életnek nélkülözhetetlen