Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

262 Az országgyűlés képviselőházának 6 3* ülése 1932 április 8-án, pénteken. vánt és kért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és amelynek időszerűsége kétségtelenül | megállapítható. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az előadói beszéd erre a törvényjavaslatra vonatkozólag, már el is hangzott, tehát a leg- j természetesebbnek találom, ha ezt, a mai napirendre már kitűzött és tárgyalás alá vett javaslatot most nem szakítjuk félbe, hanem a keddi ülésen továbbfolytatjuk. Amit előttem szólott t. képviselőtársam a ! vetőmag-akció nehézkességére vonatkozólag elmondani szíves volt, én bizonyos mértékben aláírom azt, hogy ezek a megsegítési akciók i némileg gyorsabb tempóban is mehetnének és ' sajnálatos, ha itt sokszor bürokratikus lassú- j ságot kell konstatálni. Azonban, sajnos, mind- | addig, míg az ilyen intézkedések mégis csak több ; fórumon kell, hogy keresztülmenjenek, addig : ezzel a lassúbb tempóval bizonyos mértékig | mindig számolni fog kelleni. Abban én is csatlakozom előttem szólott t. képviselőtársam fel- | fogásához, hogy az ilyen sürgős, gazdasági ! természetű intézkedéseknél «a lehetőséghez képest a bürokratikus lassúságot kapcsoljuk ki, \ mert ezeknél a gyors intézkedés az eredményre I igen fontos. Ami a dohányelőlegek kérdését ; illeti, erre nézve is megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat. Amikor a vonatkozó kormányrendelet megjelent, pártértekezletünkön ezt a kérdést mindjárt szóvátettük és hasonlóképpen rámutattunk .azokra a kétségkívül fennálló hátrányokra, amelyek a dohánytermelésre kihatással lehetnek abban az esetben, ha \ ez a rendelet a maga merev szövegében kíméletlenül alkalmaztatnék a dohánytermelő gazdákkal szemben. Kérésünkre és felszólalásunkra a pártértekezleten jelenlévő Vargha állam- J titkár úr meglehetősen megnyugtató kijelen- ' téseket tett és biztosított minket arról, hogy itt esak azokról az úgynevezett notórius .adónemfizetőkről van szó, akikkel szemben, sajnos, jj nem lehet egyebet tenni. Végre is éveken ke- j resztül iadót nem fizetni, de a dohányelőleget felvenni, ez mégsem egészen helyes. Ki jelen ] tette azonkívül az államtitkár úr, hogy ő min- \ den konkrét esetet beható és jóindulatú viz gálát tárgyává fog tenni m ahol ezek az \ adóhátralékok nem olyan kiáltóan nagyok, ott ő is figyelemmel lesz a dohánytermelők és a dohánykertészek érdekeire, lévén az állam : érdeke természetesen nem az adóalany ok elpusz- ; títása, hanem az adóalanyok alátámasztása. Mindezek után ismételten vagyok bátor -tisztelettel az. elnök úr napirendi javaslatát elfő-' gadni és azt a t. Háznak is elfogadásra aján- ( lani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben tisztelettel indítványozom, hogy a t. Ház f. évi április hó 9-én, szombaton tartsa legközelebbi ülését és ennek napirendjére tűzze ki a miniszterelnök úrnak az egységespártnak április 7-én tett nyilatkozatát. A miniszterelnök úr ebben a nyilatkozatban^ amelyet az előbb említettem, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártra, annak* akcióira célozva többek között a következőket mondotta (olvassa): «Megszűnt a sztrájk. Rajtuk — már mint a szociáldemokratákon — a sor, nem nekem van mondanivalóm.» Ezzel szemben én kijelenthetem, hogy nekünk igenis van mondanivalónk. Ezen mondanivalók közül a legelső, amit fontosnak tartunk, annak a megállapítása, hogy a miniszterelnök úrnak ez a tegnap esti nyilatkozata nem fedi a miniszterelnök úr magatartását a következők miatt. 'A sztrájk megszűnt, de a miniszterelnök úr már azóta is beszélt, sőt nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Ez a legújabb cselekedete, amely a sztrájk megszűnése óta datálódik, a következő: A szociáldemokratapárt, miután a kormány a Népszava megjelenését lehetetlenné tette, «Névtelen Ujság»^ címén a sajtójogi szabályoknak, a sajtótörvénynek megfelelő keretek között kiadott egy időszaki lapot. Ez ma hajnalban készült el. Alighogy elkészült, alighogy ki akartunk vele menni az utcára, rendőrosztagok jöttek, rávetették magukat erre a nyomtatványra és azt elcipelték. Eendőrosztagok jöttek és lehetetlenné tették, hogy a munkássághoz szóljunk ebben a lapban, ebben a nyomtatványban. Pedig ki kell jelentenem és meg kell állapítanom azt, hogy mi ebben a nyomtatványban informálni akartuk a munkásságot, informálni akartuk a tömegeinket, mert úgy gondoltuk, hogy ezekben az izgalmas órákban és napokban ez az informálás nekünk kötelességünk, az országnak pedig érdeke. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. miniszterelnök úrtól és a kormánytól: vájjon az-e a felfogása, hogy jobb, ha a munkások, a tömegek ezekben az időkben informálás nélkül maradnak'? Jobb-e, ha elzárják a munkások vezetői elől azt az utat és azt a lehetőséget, hogy ezekben az izgalmas órákban munkástömegeikkel érintkezhessenek és nekik azt, aimit — ismétlem — az ország érdekében is, nemcsak a« munkásság érdekében szükségesnek tartanak, elmondják? Ezt lehetetlenné tették számunkra és ahogy elnémították a munkásságot azzal, hogy a Népszavát betiltották, úgy elnémítottak minket ezen az úton is, amikor ezt az új időszaki lapot ki akartuk adni. (Farkas István: A föld alá akarnak bennünket kényszeríteni! Az majd jobb lesz!) Ezek után azt kell kérdeznem a t. miniszterelnök úrtól és az egész egységespárttól: ha a sztrájk megszűnése után ez az elnémítás a jutalom, vájjon akkor miért kelljen a magyar munkásságnak félnie a büntetéstől? (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Itt csak meghalni lehet! — Ka bók Lajos: Megyünk a föld alá! — Br. Urbán Gáspár: Aki nem bűnös, annak nem kell félnie. — Zaj. — Elnök csenget.) Ahol ilyen a jutalom, ott a büntetéstől nincs mit félni, s a magyar munkásságnak — ezt hangsúlyozottan akarom kijelenteni — eszébe sem jut, hogy féljen, az megy a maga útján tovább. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ennek a folyóiratnak, amelyet — ismétlem — tárgyilagos felvilágosítás céljaira szántunk, az elcipelése fegyveres rendőrök által: ez volt a miniszterelnök úr első szava és első cselekedete a sztrájk beszüntetése óta. (Farkas István: Provokáljon csak! Újra könnyen kiválthatja!) Ez volt az utolsó cselekedete egy kilenchavi kormányzati érának. Időszerűnek látszik ebben az összefüggésben rámutatni ennek a kilenchavi kormányzásnak egyik momentumára, amely ennek a szomorú kormányzati érának elindulásánál található. Az elindulás tudniillik ugyanaz volt, hogy a Népszavától megvonták a kolportázsjogot s néhány nappal később hivatalosan kijelentették: pardon, tévedtünk, a Nép-