Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-63
Az országgyűlés képviselőházának 63. voltak, például a Monarchia érdekében. Ez iskola és erőforrás volt a nemzet számára. Ezt az erőforrást tartósan, állandó gyámsággal legyengíteni, s az autonómiákat ugyanakkor elszoktatni az önálló gondolkozástól, az önálló cselekvéstől és a felelősségérzettől, — mert, ha minden a miniszteren fordul meg, akkor az a törvényhatóság sem érezheti nagyon erősen és teljes mértékben a felelősség súlyát, — nem tartom szerencsés gondolatnak. Nem tartom előnyösnek sem, annál kevésbé, mivel a törvényhatóságoknak a történelemből ismert olyan múltjuk van, amelynek egy részét nem is szokták emlegetni. így például a városi törvényhatóságoknak, de a rendezett tanácsú városoknak sem szokták emlegetni azt a rendkívül méltánylandó és nagyjelentőségű tevékenységét, amelynek eredményeként a béke évtizedeiben a magyarságnak országos arányszáma igen nagy mértékben szaporodott, úgy, hogy az arányszámot messze túlhaladóan magyarok lettek olyan városok is, amelyek két-három évtizeddel a világháború előtt még nagyobbrészben idegen nyelvűek voltak s amelyek az elszakított területeken a magyarságnak ma is erős várai. Ha közleményekből és helyenként államférfiak nyilatkozataiból azt látjuk, hogy elszakított területeken a hajdani magyar élet és szabadság még ma is vonzó erő, éspedig talán az egyik legerősebb vonzóerő, amely őket ehhez a hazához köti és húzza, akkor nekünk ezt az önkormányzati szellemet erősítenünk kell, az erősödés feltételeit meg kell adnunk anélkül, hogy ezeket a szükséges visszaszorításokat ne teljesítenénk, mert ezeket én is teljesítendőnek tartom, ezek a jóváhagyási jog keretében teljesíthetők is, de akkor nálunk ezekbe erőt és életet kell önteni, nem pedig engedni őket elsorvasztani. Ezért kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot és kérem a t. Házat, hogy mellőzze ennek törvényerőre emelését. (Helyeslés a bololdalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Nyugodt lelkiismerettel szavazom meg ezt a törvényjavaslatot •annak ellenére, hogy a vármegyei, városi és községi önkormányzatnak, azt hiszem', leglelkesebb hívei közé .sorol már a köztudat, amennyiben 16 éven keresztül minden olyan kérdésben, amely az autonómia védelmét célozta, sorozatos felszólalások keretében állandóan felemeltem szavamat. (Ügy van! Ügy van!) Jól emlékszem^ arra, hogy ez a törvény, amelynek hatályát most ez a törvényjavaslat s törvényerőre emelése esetén a törvény meghosszabbítani készül, miként keletkezett. Ez a törvény az 1927. évi parlamentnek egyik legelső alkotása volt, közvetlenül a képviselői választások után és jól emlékszem arra, hpgy a Bethlen-kormány a képviselőválasztások kiírása, előtt terjesztette be a törvényjavaslatot még a második nemzetgyűlés végén és arra is emlékszem, hogy az akkori képviselőválasztási küzdelemben az akkori kormány és az azt támogató pártonkívüli jelöltek épnen azzal nyerték el könnyen és játszva az országban a .többséget, hogy a sok egyéb indok mellett erre a törvényjavaslatra is hivatkoztak, s hivatkoztak a kormány abbeli indokolására, hogy a .mindinkább pazarló és a takarékosság szempontjait félretevő önkormányzatok felett gyámságot szándékozik a kormány néhány esztendőn keresztül gyakorolni. BárKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 8-án, pénteken. 251 mennyire ellentmondásnak látszik is, tényleg megtörtént az, hogy a választóközönség tízezreinek tetszett az, amikor az agitáció .során arra hivatkozott az ember, hogy a kormány egy törvényjavaslatot szándékozik törvényerőre emeltetni, amelyben a maga számára beavatkozási jogot készül megszavaztatni az egyes önkormányzatok pazarlásával szemben. (Egy hang a középen: Ez így volt I — Sándor István: Megértem egészen!) Nekem tehát nyugodt a lelkiismeretem, hogy az ország választóközönr sége annakidején nyíltan és óriási nagy többséget teremtve foglalt állást.abban a tekintetben, hogy az akkori kormánynak beavatkozási joga legyen az önkormányzati háztartásokba. Erre visszaemlékezve, ma is nyugodtan szavazom meg ennek a törvénynek meghosszabbítását, hogy rendelkezései továbbra is hatályban legyenek, mert semmi olyan újabb okot nem látok fennforogni, amely akkori állásfoglalásom megmásítására kényszerítene, vagy késztetne engem. Lehet az ember az autonómiának leglelkesebb híve, mégis azt tapasztaltuk mi például Bihar vármegyében, a magunk szűkebb hazájában is, hogy bizony kormányellenőrzés és kormánybeavatkozás nélkül a vármegyei gazdálkodás zabolátlanul olyan súlyos terheket vett volna igénybe a vármegye adófizető polgárságának terhére, amely alatt az feltétlenül összeroskadt volna. E tekintetben nem kell egyebet említenem, mint a vármegyei központ kiépítésének minden áron való forszirozását, egy nagyközségnek, Berettyóújfalunak a minden áron való fejlesztése forszirozását. Igazán szükség volt akkor a kormány zabolázó, korlátozó közbelépésére, hogy a vármegye el ne gaIoppirozza magát fejlesztési törekvéseiben és jobban mérlegelje a vármegye adófizető polgárainak teherbíró képességét. De ma már amás okom is van, hogy éppen a jelenlegi kormánynak és a jelenlegi belügyminiszter úrnak megszavazzam ennek a ^törvényjavaslatnak további hatályban tartását. Ez pedig a belügyminiszter úrnak az elmúlt hónapban a 33-as bizottság elé terjesztett az^ a javaslata, amely e a vármegyei és községi háztartásokat egymástól elválasztotta. A belügyminiszter úrnak ez a ténykedése, hogy ezzel a törvényerejű rendeletével jött, mutatja, hogy minő szándékkal^ fogja a községi és vármegyei háztartások ügyét kezelni. Az az áldatlan állapot, amely fennállott 1924-től 1932-ig, tehát kerek nyolc esztendőn keresztül, amikor vármegyei pótadó nem volt, hanem helyette vármegyei hozzájárulást fizettek a községek, a 33-as^ bizottság áltál megszavazott s azóta a kormány által kiadott rendelettel e hó elsején véget ért. Nyolc nap óta egészen új rendszer van e tekintetben .az önkormányzati háztartásoknál, és a múltkor, amikor az igen t. miniszterelnök urat támadták, hogy mi történt márciusban és szemére vetették, hogy 'márciusban a 30 napos parlamenti szünet alatt nem történt semmi, igazán csodálkoztam, hogy a miniszterelnök úr nyomban nem állt fel és büszkén nem mutatott rá arra, hogy a között a tizenkét rendelkezés között, amelyet a 33-as bizottsággal megszavaztatott, ilyen korszakalkotó rendelkezés is van az önkormányzati háztartások rendjének teljes megváltoztatása tekintetében. Az a sok panasz, amelyet itt a költségvetési vitákban előadtunk, amikor hivatkoztunk arra, hogy a vármegye alispánja január 1-én követeli a községtől a vármegyei hozzájárulást és a községi kassza üres lévén, a községi bíró és a községi jegyző váltókat írnak alá és váltókra 36
