Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1932 április 8-án, pénteken. zm magánjogi törvénykönyvünk javaslata nyomán máris kifejlődött, és amely kirívó esetekben ezeken a kizsákmányoló szerződéseken rést üt és segít a rászorulóknak. Hallgatni nem hallgathat róla, mert ez a hallgatás azt jelentené, hogy helyteleníti az eddigi gyakorlatot. Tulajdonképpen azonban az eddigi helyes bírói gyakorlatnak is új irányt szab, amidőn megmondja, hogy csak egy éven belül érvényesíthető a semmisségtől függő jog és először a sérelmet szenvedő félnek kell rá hivatkoznia és ha Ő nem hivatkozott, a másik fél nem érvényesítheti ezt a relatív érvénytelenséget. Ezért kérem ennek a szakasznak az elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Farkas Tibor. Elnök: Farkas Tibor képviselő úr nincs itt. Ki a. következő? Frey Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula. . Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Tisztában vagyok azzal, hogy az a módosítás, amelyet benyújtani voltam bátor, ennek a törvényjavaslatnak keretébe, úgy, ahogy megvan fogalmazva, nem illik bele és tisztában vagyok azzal is, hogy azt a gondolatot, amely ebben ki van fejtve, másképpen kellene megszövegezni, hogy ebben a javaslatban valamilyen formában helyet foglalhasson. Mindennek ellenére bátor vagyok mint nem jogász is egy olyan kérdést hozni az igazságügyminiszter úr elé, amely az uzsorának egy mai speciális neme, amely tehát valamilyen formában igenis szabályozásra szorulna. Mat. i. a megszorult adós kölcsönügyleteiben egészen általános szokássá vált, hogy a hitelt nem magyar pengőben, nem aranypengőben, hanem csak valutában adják neki. Semmi körülmények között nem adnak pengőhitelt, ellenben adnak valutahitelt és akkor itt a törvényes és minden megfogható kamatokon felül leszámítolják még azt a differenciát is, amely az illető valutának hivatalos jegyzése és zugforgalmi ára között van, ami természetszerűleg a hitelezőnek burkolt olyan nagyméretű előnyt nyújt, amely szintén az uzsorának kritériuma alá tartozik. Ha ezt az ügyletet csak tipikus uzsorástipusok csinálnák, talán nem is szólalnék fel. Ámde méltóztassék megnézni a részletügynököknek azt a sorát, amely a falvakat járja, amely a kerékpártól a varrógépen keresztül a mezőgazdasági gépek minden néven nevezendő ügyletet köt a hozzá nem értő egyszerű emberekkel, tudva azt, hogy az ő kötelezvényükben benne van, hogy a szóbeli Ígéretek és a szóbeli kikötések mind érvénytelenek, csak az írás az, amely beszél. Azokat a szegény embereket megtévesztik azzal, hogy mindig pengőről és aranypengőről beszélnek, az általuk aláíratott kötelezvényben ellenben rendszerint a dollárnak az illető kisgazda által nem ismert jelzése van és az illető csak akkor veszi észre, amikor a fizetési meghagyásokat kapja, hogy dollárügyletet kötött, illetve, hogy magyar gépgyár, magyar vállalat magyar emberrel nem pengőben, hanem dollárban kötött üzletet. Ennek van magyar pengőrontási jellege, amellyel a pénzügyminiszter úrnak kellene foglalkoznia, de feltétlenül benne vannak az uzsorának is bizonyos kritériumai, amelyekről lehetne ebben a törvényjavaslatban bizonyos óvóintézkedéseket tenni, legalább olyan formában, hogy ezek utólag megtámadhatók legyenek és utólag jogsegélyt kapjon ez a szegény ember ebben a kérdésben. De még így sem tettem volna szóvá ezt a kérdést, ha meg nem történik az, hogy az államkormány által támogatott, úgynevezett hivatalos pénzintézet, — nevén nevezem a gyermeket — az Okh. köt ilyen ügyleteket. A múlt évben voltam bátor bemutatni az Okh. egy affiliait intézetének, egy tisztviselőtakarékpénztárnak felhívását, melyben értesíti azt a kisembert, aki ott 6000 pengő kölcsönt vett fel, hogy ezt 1100 dollárra alakították át. Nyilatkozzék 8 napon belül, elfogadja-e, amennyiben nem fogadná el, ez esetben tekintse a kölcsönt felmondottnak. Ezt nem uzsorás, hanem az

? állam fémjelzésével ellátott pénzintézet csinálta meg. A napokban jutott tudomásomra egy másik eset. Az Okh eí?y előkelő egyházi testületnek adott 150.000 pengő kölcsönt és értesíti, amikor a kötvényről van szó. hogy az természetszerűleg dollárban értendő és úgy a kamat, mint a törlesztés,^ dollárban fizetendő. A magyar pengő rontásának ilyen formáj esete jogvédelmet igényel, mert a kisebbet, az adóst a független embert, akit így rászednek, feltétlenül védelemben kell részesíteni. Csak hangot akartam ennek itt adni és a t. ie-azságügyminiszter úrra bízom, lehet-e az adóst r ebben a törvényjavaslatban valamely formában jogsegélyben részesíteni, vagy ha nem lehet, kérdem, hajlandó-e az igazságügyminiiszter úr valamely más törvényjavaslat keretében ezek ellen a visszaélések ellen jogvédelmet nyújtani a szegény embereknek. (Lázár Miklós: Egész ;sor gyár csak dollárban ad el!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! A imagam részéről kérem, hogy a< javaslatot az előadó úr szövegezésében méltóztassanak elfogadni és Petrovácz Gyula t. barátom módosítását mellőzni méltóztassanak. Petrovácz t. képviselőtársam maga is tudja, hogy ebbe a törvényjavaslatba szorosan bele nem tartozó kérdést vetett fel és így senki s ő maga sem fog csodálkozni, ha ezt a szöveget jogászi konstrukció szempontjából és az ide nem tartozás miatt a magam részéről elutasítandónak tartom. A felvetett gondolatra legyen szabad megjegyeznem azt, hogy nem is helyes az az elgondolás, hogy egy alapvető szabályt állítsunk fel, amely szerint magyar állampolgárok külföldi pénznemben köthessenek egymás között jogügyleteket. Ez egy átmeneti helyzet, amelyre t. képviselőtársam céloz, és a múltban kötött ilyen ügyletek, amikor devizakorlátozások nem voltak, semmiféle korlátozás alá nem eshettek. Egészen más dolog, hogy, mondjuk, finánc- vagy gazdaságpolitikailag milyen megítélés alá esik a kérdés, jogászilag azonban azok a szempontok, amelyeket felhozott, nagyon egyszerűen tisztázhatók újabb törvényalkotás nélkül is. Mert vagy az az eset áll elő, hogy ma valaki effektív valutakölcisönt ad, vagy valutával számít effektive, a maga részéről tehát valódi idegen pénznemben adja át az ő szolgáltatását s ebben az esetben a valuta fizetési eszközökkel való visszaélés büntetendő cselekményét követi el, mert senki sem rendelkezhetik szabadon ilyen célra valutával, azt be kell szolgáltatni a Nemzeti Banknak vagy kizárólag arra a célra kell szolgáltatni, amely célból az illetőnek a Nemzeti Bank a valutát