Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1932 április 8-án, pénteken. 341 községet verik meg, ahonnan nem lehet az uzsorást eltávolítani. Elnök: A képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása címén kért szót? Gál JenŐ: Igen! (Felkiáltások a jobbolda­lon: Igazítja!) Ezt nem szabad félreérteni. En azt mondom, az helyes intézkedés, hogy nem lehet valakit a községéből kiutasítani. Ez na­gyon természetes, nem is mondanék imást. Ezzel azonban az uzsorás veszélyt nem hárították el. Ez tehát éppen az ellenkezője annak, amit mé­lyen t. képviselőtársam nekem imputai. En azt mondom, hogy móka az, amikor egy létező jó törvénnyel szemben szurrogátumokat állítunk fel s amikor indokolni kívánjuk, hogy jó az, amit csinálunk, akkor mindig azt mond­juk: benne van a régi törvényben. Hát akkor minek ez az új? Akkor nem kell ez az új, mert újat csak akkor kell csináLni, ha a régi már nem jó. Mivel mélyen t. barátom is elismerte, hogy nagyon jó az a régi uzsoratörvény, (Szi­lágyi Lajos: Dehogy jó!) és az urak lépten­nyomon ezt mondják és mégis ilyen fogalma­zásokkal jönnek: erre igenis azt mondom, hogy ez nem komoly legislativ imunka. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítottam. Következik a határozathozatal. A Képviselőház döntése alá bocsátom a Váry Albert képviselő úr és; társainak egy új 5. § felvételére vonatkozó javaslatát. Termé­szetesen a 2. bekezdés tárgytalan, miután azt a képviselő úr visszavonta. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóz­tatik-e ezt a javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház Váry Albert képviselő úr és társainak egy új 5. § felvételére vonatkozó javaslatát elfogadta. Az előadó úr pótlást indítványozott, me­lyet a Ház döntése alá bocsátok. Kérdem, mél­tóztatik-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pótlást is elfogadta. Most jelentem a t KéDviselőháznak, hogy Váry Albert képviselő úr és társai egy új 6. § felvételét kívánják indítványozni. így Váry Albert képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Váry Albert: T. Képviselőház! Az imént elfogadott új § után új 6. §-ként a következő szöveg felvételét indítványozom (olvassa): «6. §. Az 5. § szerint büntetendő az is, aki az 5. § alá eső követelést a kötelezettség körülmé­nyeit ismerve, megszerzi és azt érvényesíti vagy másra átruházza, vagy rá biztosítékot szerez.» Az indítvány kiegészítése az 5.. §-nak, amennyiben ez a büntető rendelkezés az ere­deti javaslat 2. §-ában fordult elő és így ezt át kellett hozni, illetve be kellett illeszteni az új büntetőszabályok közé. Tisztelettel kérem ennek az indítványnak uz elfogadását. Elnök: Szólásra következik.^ Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő. Gál Jenő: T. Ház! Ezt a szakaszt helyesnek ismerem fel, csak egy kiegészítő szót szeret­nék még hozzátenni. Kétségtelen, hogy ugyan­úgy büntetendő az, aki rosszhiszeműen meg­szerzi az uzsorás követelést, mint maga '. az uzsorás. Azonban ebből a szövegezésből — félek a kritikai szót kimondani — csak bajok szár­maznak. Itt az áll, hogy «aki a kötelezettsée: körülményeit ismerve.» Ez nem precíz kitétel, ebből nem tűnik ki az, hogy az illetőnek rossz­hiszeműnek kell lennie. Azt a koncessziót tálá,n meeds megteszi a mélyen t. miniszter úr és t.'képviselőtársam is, aki a módosítást beter­jesztette, hogy tegyük hozzá azt az egy szót, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. hogy a kötelezettség vállalásának «büntetendő» körülményeit ismeri. Mert maga az, hogy a kötelezettség körül­ményeit i&mieri valaki, igazán nem. teszi rossz­hiszeművé és akkor a bírót igazán nem szabad kitenni annak, hogy ezt a szöveget olvasva, azt mondja: ez tudta, milyen körülmények kö­zött kötötték a szerződést, ezért már rosszhi­szeműnek minősítem, éppen úgy büntetem, ré­szessé avatom. T. képviselőtársam és a t. elő­adó úr, talán büntetőjogilag méltóztatna kon-' eedálni, hogy felületes ez a kifeiezés, hogy va­laki a kötelezettség körülményeit ismerve szerzi imieg a követelést. Ismerheti valaki a kö­rülményeket, amelyek között kötötték a szer­ződést, azért mégis, jóhiszemű harmadik lèsz. Ismeri a személyi körülményeket, bízik az il­letőben, ismerheti a tárgyi körülményeket, de nem rosszhiszemű. Ezt az egy szót hozzá kel] tehát tenni, hogy legyen értelme annak, amit pönalizálni akarnak, legyen ott, hogyha a «bün­tetendő» körülményeket ismerte, akkor rossz­hiszeművé vált. Ha ezt kihagyják az urak, aikkor megint zűrzavar, határozatlanság lesz belőle. Nagyon kérem, tegyék ezt megfontolás és talán megbeszélés tárgyává. Hiszen annyiszor szokták ilyenkor öt percre felfüggeszteni az ülést, hogy ezt megmagyarázhassuk. Talán még helyesebb kitételt fognak • találni.^ En nyomban koncedálni fogom. De így mezítele­nül, így pongyolán nem fogadhatom el a szö­veget, hanem kérem, méltóztassék ezt konszi­deráció tárgyává tenni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki sincs felirat­kozva. Elnök: Ha senki szólni nem kíván, a vi­tát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Abban a sajnálatos helyzetben vagyok, hogy ismét tévedésen kell rajtaérnem Gál Jenő t. barátomat, ö azt mondja, hogy ez a szövegezés felületes, hiányos, mert hiszen csak az büntetendő, aki, rosszhiszemű ilyen jogszer­zésben. Méltóztassék megengedni, ez a felüle­tesség, amikor büntetőjogi térületen egy ma­gánjogi kifejezést méltóztatik használni. Itt a szándékosságról van szó, a szándékosságot kell keresnünk, nem a rosszhiszeműséget, amely magánjogi fogalom. Méltóztassék meg-, győződve lenni a tekintetben, hogy egy bíró sem eshetik tévedésbe a tervezett szakasz alapján, mert hiszen amikor a kötelezettség körülményeiről beszél a szakasz, akkor ugyané* a kifejezés beleértendő az előtte lévő iszöveg szűk keretébe, amely azt mondja, hogy «az 5. §. alá eső követelést, a kötelezettség körülmé­nyeit ismerve, megszerzi.» Itt tehát egy uzso­rás-követelésről van szó, annak körülményeit kell ismerni és ha a t. képviselőtársam ezt hi­hetetlennek mondja, akkor méltóztassék végre egyszer <miost már annyi tárgyalás után fel­ütni az 1883 : XXV. tcikket, amelyben sokkal pongyolább szöveget talál, amelyet úgylátszik, mégis helyesebbnek tart a t. képviselőtársam, amikor csak «a tényállást ismerve» kifejezést használja, amely teljesen felületes kifejezés volt, mig itt, ebben a szövegben meg van mondva, hogy az uzsoráskövetelés körülmé­nyeit kell ismernie a harmadik jogszerzőnek.^ Ennek következtében mindaz, amit t. kép­viselőtársam mondott, részben az általa dicsért 1883 : XXV. törvénycikkre vonatkozik, de éppen fordítottja áll érre a törvényszövegre, amelyet éppen ezért elfogadásra ajánlok. (He­lyeslés a jobboldalon.) . , " 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom