Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 6ê december hó 2-án interpellációt intézett az összkormányhoz. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém előadni: A képviselő úr azt a kérdést vetette fel, hogy hajlandó-e a kormány a Képviselőházat arról tájékoztatni, hogy a hitelviszonyok mai állapota mellett hogyan gondolja a termelés biztosítását lehetségesnek ? A kérdés ilyen formulázása annyira általános, hogy arra vagy csak hasonló általános válasz volna adható, amely konkrétebb tartalom nélkül alig elégítené ki a képviselő urat, vagy olyan válasz adását kívánná, amely a hitelkérdés minden ágára és a termelés minden ágazatára terjedne ki s ezzel messze túlterjedne egy interpellációra adandó válasz keretein. Az ország termelésének számos ágazata van. Ezek mindegyikére más-más hatással vannak a hitelviszonyok. Egyes ágazatok életképessége erősebb. Ezek átmenetileg legalább, ha nehezen is, de megbirkózhatnak a kedvezőtlen hitelviszonyokkal. Mások kevés bbé, vagy alig életképesek. Ezeket viszont igen súlyosan, részben megsemmisítőén sújtják a jelenlegi viszonyok. Egyenként kellene tehát vizsgálni s kifejteni a különböző csoportok helyzetét, ami egy interpellációra adott válasz keretében — ismétlem — nem lehetséges. Mégis azt óhajtanám, hogy a képviselő úrnak olyan választ adhassak, amely körülbelül megfelelhet annak, amit kérdésére szándékozott kapni, az interpelláció indokolásából igyekszem megállapítani, mire vonatkozott a szándéka. Azt hiszem^ főként két pontra. Tudniillik a bankkamatláb mértékére és a Pénzintézeti Központ működésére. Ami a bankkamatlábat és egyáltalában a kaonatkérdést illeti, utalni kívánok a Budapesti Közlöny 1931 október 27-1 237. számában megjelent és egyes hitelügyi kérdések szabályozásáról szóló 5610/1931. M, E. számú minisztériumi rendeletre s az Országos Hitelügyi Tanácsnak azóta tett több nagyhorderejű intézkedésére, valamint arra, hogy az interpelláció elhangzása óta a Magyar Nemzeti Bank is nyilvánvalóan kifejezte azt a törekvését, hogy a bankkamatlábat a viszonyok által megengedett ütemben csökkentse, mikor a hitel viszonyok rosszabbodása ellenére, sőt az összes tekintélyes külföldi fórumok és kiváló szakértők heves ellenzése ellenére is, kik külföldi eladósodásunk folytán figyelemmel kísérik a Nemzeti Bank ténykedéseit, egy százalékkal újból leszállította kamatlábát, amely ily módon öt hónap alatt 12%-ról 7%-ra szállott alá. A bankkamatláb mérve összefügg a legnehezebb valutapolitikai problémákkal s ezért az nem dönthető el kizárólag az adósok érdekeinek figyelembevételével. E téren a legkisebb hiba súlyos következményekkel járna a pénzérték stabilitása tekintetében s ugyanj azokra az egyénekre is, kiknek érdekében álló volna egyébként a lehető alacsony kamat, rombolóbb visszahatásokkal járna, mint a 1—2%-os kamatkülönbözet. Ezenfelül pedig ártalmára lenne az orsizág egész gazdasági életének. A Nemzeti Bank, mondhatni, világszerte elismert szaktudású vezetőségének ez a feomplexkérdés állandó gondját képezi, s elhatározásait megnyugvással lehet fogadnia am országnak. Egyébként törvény szerint e kérdésben a Nemzeti Bank autonóm jogkörében határoz s e jogot a törvény éppen azért ruházta rá, hogy azt minden befolyástól mentesen gyakorolülése 19SÈ április 7-en> csütörtökön. 231 hassa. A kormánynak tehát nem állana módjában, ha akarná sem, hogy elhatározásait befolyásolja. Ami a Pénzintézeti Központot illeti, annak a jelenlegi válság alatt kifejtett működése a legnagyobb elismerésre méltó. Jól lehet tőkéje egynegyedét sem teszi annak, amit a törvényhozás számára annak idején megállapított és az előző kormánynak már nem állott módjában tőkéjét a közeledő válságra való tekintettel tervezett emeléssel megerősíteni s bár mintegy 500 pénzintézet tartozik: kötelékébe, amelyek túlnyomó része igénybe vette a válság alatt irányító tanácsait és anyaga segítségét, nagyrészt a Pénzintézeti Központ működésének tulajdonítható, hogy a válságelején mutatkozott nagymérvű bet ételvonásokkal szemben a pénzintézetek képesek voltak helyüket megállani, kivéve azt az aránylag kevésszámú intézetet, amely hibás vezetés, vagy létének indokolatlan volta folytán kényszerül csendes felszámolásra, míg más, sokkal tőkegiazdagabb országokban, amelyekben a pénzintézetek ilynemű szervezettel a. nehézségbe jutott pénzintézetek támogatására nem rendelkeznek, a sorozatos bankösszeomlások sújtották a betétesek és adósok széles köreit. A pénzintézetek kamatköveteléseine.k mérséklésére is erős befolyást gyakorol a Pénzintézeti Központ, jól meg-szervezett revizori tevékenysége révén. Működését, mint amely az ország hitelszervezete szempontjából ellenőrzés, irányítás és támogatás révén nagy jelentőségű, a kormány állandó figyelemmel kíséri. Kérem at. Képviselőházat, hogy. ezen válaszomat tudomásul venni iméítózitassék. Budapest, 1932. évi április hó 5-én. Károlyi s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Farkas Tibor: T. Képviselőház! A múlt év december 2-án, amikor interpellációmat előterjesztettem, tettem ezt azon reményben, hogy interpellációmra a miniszterelnök úr : válaszolni fog, mert ezt személyesen megigérte. Ennélfogva joggal feltételezhettem interpellációm elmondásakor, hogy ez a válasz rövidesen be is fog következni és a miniszterelnök úr interpellációmra válaszolni fog. Ez a válasz megérkezett most, négy hónap múlva,írásban, és meg kell állapítanom, hogy ez a válasz, mint ahogy a válaszban is le van szögezve: tulajdonképpen nem válasz interpellációmra, mert azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ez a kérdés, amelyet felvetettem, egy interpellációra adott válasz keretében meg sem oldható. Éppen előttem felszólalt ^képviselőtársam azt nehezményezte, hogy erről az oldalról minduntalan olyan témákkal jönnek, amely témákkal való foglalkozás a Ház színvonalát • sülyesztené. En azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az igen t. túloldalhoz: segédkezzék, hogy ez a Ház tárgyaljon olyan kérdéseket, amelyek eminenter érdeklik a magyar^ törvényhozást, amelyek a válságnak is okai és ne elégedjék meg mindig azzal, hogy a miniszteri ajkakról a hitelkérdésekre adott néha dodonai válaszok ezt a kérdést elodázzák. Azt hiszem, hogy ennek az országnak minden termelő osztályára nézve fontos, úgy az őstermelőre, mint a kereskedőre, mint az iparra, hogy először hitelhez jusson és hogy a hitelhez olyan feltételek mellett juthasson, amely feltételek a termelést meg nem akadályozzák. Ennélfogva, véleményem szerint, ideje volna, hogy a magyar törvényhozás ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék, mert eddig más alkalommal hivata-