Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. könnyen félrevezethető szegény emberek érdekében azt, nem kellene-e a szenvedő váltóképességet korlátozni. Ez a törvényjavaslat ezt nem teszi, de igyekszik azon a határon belül maradni, ahol nem denaturálja a váltójogot, ahol a telekkönyvben és a váltójogban fontos szerepet betöltő jóhiszemű harmadik személy jogait védi, de ugyanakkor >egy lépéssel sem megy túl ezen a szükségen és igyekszik ezen jogok és elvek tiszteletbentartása mellett szintén módot és alkalmat találni arra, hogy az adóst a kiuzsorázással szemben ezen a, területen is megvédje. Különösen jelentkezik ez abban a formában, amikor lehetővé kívánjuk tenni, hogy az uzsora kifogását még a végrehajtás során is elő lehet terjeszteni, amikor kívánatosnak tartjuk, hogy perújítással lehessen ezen a címen élni, a perrendtartás rendes határain túl is, amikor megtámadási jogot adunk a választott bíróság ítéletével esetleg öntudatlanul szankcionált uzsora, vagy közjegyzői okiratba burkolt uzsora és uzsorásügylet felborítására és az adósnak az uzsorás karmaiból való kiszabadítására. Ezek azok az eszközök, — például a kereset, a végrehajtás, a választott bírósági ítélet, a közjegyzői okirat — amelyek mögé, vagy amelyek felhasználásával bírói döntések mögé, okiratok mögé bújik el az uzsora. Ez az az eset, amikor megszentségtelenítik a jogeszközöket és ha az illető igénybeveszi az igaz, a becsületes, az erkölcsös, a gazdaságilag is tisztességes részére rendelkezésre álló szent fegyvereket, kell, hogy ezek a fegyve rek az uzsorásnak, a gaznak kezében kicsorbuljanak. Es ha ez igaz, akkor én nem félek a perrendtartási elveknek ilyen célból való áttörésétől, mert ez nem fogja a gazdasági életet veszélyeztetni, aminthogy sohasem veszélyeztetheti, ha a gazdasági élet eszközeit és céljait mindig az erkölcs törvényein és szűrőjén keresztül nézzük. Ha azt mondja ki a szabály, hogy quod ab initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere, ha tehát igaz az, hogy az idő múlása a kezdetben tiltott cselekményt, a kezdetben elkövetett gonoszságot nem fogja jóvátenni, akkor igaz az is, hogy a jogi és erkölcsi fogyatékosságot az idő múlása akkor sem pótolja, ha közben az illető csalárdul valamely bírói szankció palástja mögé bujtatta a maga cselekményét. Ezért vagyok bátor azokat a szakaszokat is figyelmükbe és elfogdásra ajánlani, ahol mi bátor kézzel belenyúlunk a mi perrendtartásunk határidei és jogorvoslati rendszerébe, bár merem állítani, hogy nem erősebben és nem jobban, mint perrendtartásunk nagyszerű alkotója, Plósz Sándor tette abban az időben, amikor még az ő perrendtartása nem volt meg, de amikor ő képviselt uzsorajavaslatot itt a Házban. T. Ház! Hátra van még az a kérdés, hogy a büntetőterülettel hogyan állunk, szemben _ a magánjogi területtel, ahol az uzsorás-szerződés és a kizsákmányolási ügylet fogalmát meghatároztuk. Már^ a bizottságban kifejeztem azt a hajlandóságomat, hogy helyesebbnek tartom és jónak tartom, hogy szerencsés szövegezésben a büntetőjogi területet, a pönalizálás területét szűkebbre szabjuk, mint a magánjogi következmények által megvont kereteket. De viszont az eredeti javaslat álláspontjával szemben hajlandóságot, készséget fejeztem ki aziránt, hogy bizonyos súlyosan minősített esetekben ne álljunk meg a vétségi minősítésnél (Váry Albert: Helyes!) és az ahülése 1982 április 7-én, csütörtökön. 213 hoz fűződő kisebb büntetési nemeknél, hanem az üzletszerűleg, szokásosan, elpalástoltan, bizonyos jogeszköznek megszentségtelenítésével felépített uzsorával szemben a bűntetti minősítést is alkalmazzuk. (Váry Albert: Ügy van!) Ennek az akkor a bizottságban helyesléssel fogadott, de még szövegezésében ki nem alakult álláspontnak következményei azok >a módosítások, amelyek idevonatkozólag jelentkeznek Váry Albert t. barátom előterjesztésében. Kérem tehát, hogy azokat is méltóztassanak elfogadni. Viszont a büntető területnek egyedül arra a területre való szorítása, amikor csak pénz vagy ingó dolog előlegezésével elkövetett uzsora fog büntetés alá esni, az én szerény nézetem szerint helyes, nemcsak azért, amire sokan hivatkoznak, hogy különben talán zaklatások esete foroghat fenn, hanem főként azért, mert a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti aránytalanság már amúgyis relatív fogalom, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ha ehhez még az egyik fél nehezen megmérhető szolgáltatását, pl. a munkát vesszük figyelembe, amikor tehát az értékmérő nem pénz, vagy az értékállandóságban, vagy piaci árban, vagy tőzsdei árban jelentkező más ingó dolog szolgál az összehasonlítás alapjául, hanem munka, művészi teljesítmény, tehát olyasvalamik, amelyeknek készpénzzel való precíz értékelése lehetetlen, amelyeknél számtalan tényező eredőjeként jelentkezik a helyes értékelés, akkor kétségtelen, hogy nem tudhatja a cselekmény elkövetője, a cselekmény elkövetésekor, hogy ő most büntetendő cselekményt követ el. Nem lehetne tehát az életben megállapítani, hogy az illető, amikor a bűncselekményt elkövette, amelyet utólag rábizonyítani kívánnak, tudatában volt-e annak, hogy büntetendő cselekményt követ el, tehát szándékos cselekményért őt felelősségre vonni nem is lehet. (Ügy van! Taps a középen.) Minthogy pedig olyan törvényt, amely csak rébuszokat ad fel a bíróságnak, zaklatási lehetőségeket a polgároknak, de az eredendő jogi és erkölcsi célt nem szolgálja, nem óhajtanék alkotni, ezért járultam hozzá ehhez a módosító javaslathoz. (Váry Albert: Ügy a vétségre, mint a bűntettre nézve!) A reáluzsora büntetése szerény nézetem szerint mindenesetre olyan lehetőség, amely nagyban megnehezítette az 1903. és 1907. évi javaslatok törvényerőre emelkedését, mert aki végigolvassa az azokról adott kritikákat, ha addig azt hitte, hogy az én nézetem talán csak a jogászok, vagy olyan közgazdasági körök nézetével egyezik, amelyek az uzsorakérdésben többnyire inkább a gáncsvetők, a törvényalkotás gáncsvetői közt szerepeltek, az meglátja, hogy az akkori idők véleményei sorában a mezőgazdaság véleményei is világosan azt mondották, hogy a reáluzsoránál a büntethetőség kimondása nagyon nagy mértékben veszélyeztetheti éppen azokat a mezőgazdasági elemeket, amelyeket a hiteluzsoránál anynyira védeni óhajtottunk, tehát a közforgalom biztonsága, a szegény nép, a föld népének védelme nem kívánja, hanem ellenzi, hogy a reáluzsorát is pönalizáljuk. Azokban az esetekben pedig, amikor a laikus talán azt az ellenvetést tenné, hogy kérem, mégis vannak rá esetek, amikor közszükségleti cikkek tekintetében engem ki fognak uzsorázni, először azt mondom, hogy itt fogalomzavarban van az illető, mert ez más malomban való őrlés, másodszor azt mondom, hogy ilyen esetekben, amelyektől az illető fél,