Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1932 április 7-én> csütörtökön. 211 Nagy hibája volt az előző törvénynek, hogy a súlyt a büntetőjogi oldalra helyezte, először azért, mert a büntető tényálladékot és az uzsora magánjogi következményeit a büntetőbíró kezébe tette le, akitől nem várhattuk minden esetben, ha előzetes praxisa nem volt e téren, hogy a gazdasági életnek sokszpr éppen ezen a területén, a legnehezebb, hajszálfínoman kényes kérdéseket úgy tudja mérlegelni, mint ahogy az ezekben az ügyekben kívánatos. Azután nehéz eset volt az is, hogy a büntetőfeljelentés volt az egyedüli út és mód, hogy az uzsora kifogása érvényesüljön. Ezzel nagy rizikót zúdított az adós fejére, már a büntetőjogi téren. Mert, ha az egyébként is nehezen tisztázható bűnügyi tényálladékot nem sikerül bizonyítani, akkor ott van a hamis vád, vagy a hatóság előtti rágalmazás, vagy legalábbis a rágalmazás szankciója, tehát magáravesz az egyéb csapások fölött még egy újat is. De ott van a legnagyobb baj, hogy a magánjogi következmények tekintetében már nem is hiányos, de szerintem szerencsétlen volt az 1883 :XXV. te. intézkedése, mert akként rendelkezett, hogy mihelyt a feljelentés megtörténik és a bűnügy tisztázásra kerül, egyidejűleg esedékessé válik az adós egész tartozása, úgyhogy amikor ő az adós és hitelező feje fölött egyaránt lebegő Damokles-kard fonalát elvágni készült a feljelentéssel, azt idézte elő, hogy előbb az ő fejére zuhant le a követelésnek azonnal esedékessé válta s csak azután, csak esetleg, csak ha az uzsorásnak úgy tetszett és ha a nyakát önként odanyújtotta, akkor hullhatott a másik Damokles-kard az ő fejére. Miért mondom, hogy a nyakát önként odanyújtotta? Azért, mert a hatályos törvény 14. $-a azt is megengedi, hogy ha az uzsorás az indítvány előterjesztése előtt, visszaadja azt a pluszt, ami a tőkén és törvényes kamaton felül neki haszonként jelentkezett, tehát .a jogosulatlan előnyt visszaadja az adósnak, akkor a büntethetőség megszűnik. Mit jelent ez*? Ez azt jelenti, hogy a. hatályos uzsoratörvény mellett az uzsorásnak semmi rizikója nincs, mert nem nevezem rizikónak azt, ^ ha valaki visszakapja a tőkét kamatostul és csak a jogosulatlan előnytől esik el, ellenben minden rizikója megvan a kiuzsorázottnak, mert ebben az ügyben fellépni, az uzsoratör vény adta remediumhoz folyamodni az ő hamarább való tönkretételét jelenti, mintha az uzsorás kegyelmére bízza magát. Hogy mit jelent az uzsorás kegyelmére bízni magát valakinek, azt tudjuk. Ugy hogy már az 1902-es ankéten, de azóta is állandóan az a vélemény alakult ki és tartja magát, hogy a védelmet az uzsorával szemben nem büntetőjogi téren, hanem magánjogi téren kell keresni. Ez a legérzékenyebb területe az uzsorának is és polgári bírónál — ha odakerül a tárgyalásnak a súlypontja — a kérdésnek a legkényesebb gazdasági szakismeretet megkívánó megoldása is sokkal inkább kézenfekvő és kéznéllevő lesz. Éppen ezért ez a törvényjavaslat, amellyel most jövök és amelynek szövegében most már Váry Albert módosításához tartom magamat, tiszta helyzetet akar teremteni. Hogy többé ne legyen vita, mit értünk hitelezés alatt, arról világosan beszél abban a szellemben, mint ahogy Grosschmid már annak idején kifejtette, abban^ a szellemben, ahogy azt a magánjogi törvénykönyv tervezete vallja és hogy vita ne legyen abban a tekintetben sem, hogy az uzsoraszerződés megállapításánál minden ügyletfajta egy tekintet alá esik. Ez a szöveg — minthogy lényege ennek a javaslatnak, felolvasom — a következő (olvassa): «Uzsorás szerződés az oly szerződés, ïamelyben valaki a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének,, értelmi gyengeségének, tapasztalatlanságának, függő helyzetének vagy nála elfoglalt bizalmi állásának kihasználásával kölcsön nyújtása s általában bármily szolgáltatás előlegezése fejében», — tehát nincs korlátozás és a szöveg nem ad módot szűkítő joggyakorlat kifejlesztésére — «vagy annak fejében, hogy a másik felet terhelő bármilyen kötelezettség teljesítésére halasztást enged, vagy a másik, fél ellen fennálló valamely követelését módosítja, vagy megszünteti, olyan vagyoni előnyt köt ki vagy szerez a >maga vagy harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja (uzsorás vagyoni előny).» Ez a törvényjavaslatnak alapja. Megnyugvással kérem elfogadását abban a reményben, hogy ez a szakasz többé vitára, téves magyarázatra alkalmat nem ad, mert ez a szakasz méltóan illeszkedik magánjogi törvénykönyvünk tervezetébe, nemcsak méltóan, hanem intézményesen is. Ugyanígy kellett a magánjogi következtetések levonásánál óvatosan arra törekedni, hogy ez is teljes mértékben beilleszkedjék magánjogi rendszerünkbe es minthogy a törvényjavaslatnak a bizottságban tárgyalt szövege nem felel meg ennek a követelménynek teljes mértékben, itt is új szöveggel jöttünk, amely a következőképpen szól (olvassa): «Az uzsorásszerződés semmis.^ A szerződő felek mindenike köteles a másiknak^ természetben kiadni, vagy ha ez nem lehetséges, értékben visszatéríteni azt, amit az ilyen szerződés alapján kapott.» — Ez a generális szabály, ez az, ami belekapcsolja ezt a szakaszt a polgári törvénykönyv szerkezetébe. Az eltérések ezután következnek, mert a hitelezőnek és az adósnak a jogi következmények tekintetében ez a törvény nem egyforma mértékkel mér, minthogy a hitelező — legalább is magánjogi értelemben véve — tiltott cselekményt követ el. Ennek következményeit e törvényjavaslatnak le kell vonnia. Azt mondja továbbá a szöveg: «A sérelmet okozó fél visszatérítési kötelezettségét nem érinti, hogy a kapott vagyoni előnyt utóbb elvesztette. Ha a sérelmet szenvedő fél a szerződés alapján többet szolgáltatott, mint amennyit kapott, a sérelmet okozó fél a többlet után, annak szolgáltatásától kezdve a törvényes kamatláb szerint számított kamatot is köteles neki megfizetni.» «A sérelmet okozó fél köteles visszatéríteni azt is, amit az uzsorásszerződés alapján vagy azzal kapcsolatban harmadik személy kapott...»^— itt jön a tiltott cselekmény konzekvenciájának teljes levonása — «és a másik félnek okozott kárért is teljes kártérítéssel tartozik.» T. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a szankciók már önmagukban azt jelentik, hogy az uzsorás most már százszorosan meg fogja gondolni, hogy vállalja-e a rizikót szemben a mai helyzettel, mikor tudja, hogy voltaképpen semmiféle rizikót nem vállal. De méltóztassék továbbmenőleg figyelni. Enyhítjük az adós visszatérítési kötelezettségét is s ez is fokozza tulajdonképpen a szankciót a hitelező terhére, mert ez a paragrafus a továbbiakban a következőképpen szól (ol30