Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. kifejezésre jutott eélok^ törekvések és eszkö­zök végre a magyar nép javára érvénybe is léphessenek? Bármilyen érdekes is lenne ezekre az indokokra, különösen a politika ú téveszté­seire és gáncsvetéseire kiterjeszkedni, mégis más alkalomra halasztóm ezt, mert nem rekri­minálni, hanem évtizedes mulasztást pótolni a halaszthatatlan teendőnk. (Helyeslés jobb­felől.) Majd felvesszük egyszer ezt a ma elej­tett fonalat, talán majd akkor, ha ez a. tör­vényjavaslat is tető alá kerül és belefonhatjuk a fonalba azokat a tapasztalatokat is, ame­lyeket eddig és talán ezután is szerezni fogok ezzel a javaslattal. A jogtörténet tanulságai, a külföldi tör­vényhozások példái, az uzsorának hazánk­ban felburjánzott különböző válfajai, az uzso­rának a népre, az erkölcsre, a gazdasági életre egyaránt romboló hatása és a védekezés lehe­tőségei, illetőleg követelményei, a gróf Ká­rolyi Sándor által tartott szaktanácskozások anyagtárában, amiről ma éppen Lányi t. ba­rátom elég részletesen tájékoztatott bennün­ket és igen szép képet nyújtott, valamint Fa­binyi Tihamér előadó úr (Éljenzés.) és Váry Albert t. képviselőtársam, (Éljenzés.) kedves és t. barátaim valóban magas tudományos jel­legű felszólalásaiban olyan tisztán megvilá­gítva állanak előttünk, hogy ehhez hozzátenni­valóm nincs, ha csak annyi nem, hogy a meg­világosításhoz talán egy szerény ^kis fénysuga­rat nyújt az indokolás is, .amiért a törvény szerkesztőinek elismerésemet kell, hogy nyil­vánítsam. (Éljenzés.) En tehát, mithogy a vita szűkreszabása te­kintetében a még napirenden levő és a költ­ségvetés tárgyalása előtt elintézésre váró ja­vaslatoknak száma is int, ilyen körülmények között felszólalásomat igazán rövidre szabha­tom és a vitába mindjárt in médias res bo­csátkozván, azokra a kérdésekre szorítkozom, amelyek nem tartoznak szorosan a részletes vitára, amely előtt állunk és amelyben alkal­mam lesz nyilatkozni. Meg akarom röviden vi­lágítani, mik voltak a régi törvény hiányai, melyek az orvoslás módszerei és hogy e mód­szerekkel szemben felhozott két vagy három általánosságban tartott kifogás helytálló-e, igen vagy sem? Amikor én a javaslatról beszélek, méltóz­tassék tudomásul venni, hogy én nem a bizott­sági szöveget értem felszólalásomban, hanem azt a szöveget, amely kialakult immár most egyrészt az előadó úrnak, másrészt Váry Al­bert t. barátomnak újabb módosításai folytán. Hallottam a tárgyalások elején egyik első felszólaló képviselőtársamtól a vitában,^ hogy szokatlan jelenség az, ha ilyen nagymértékű módosításokon megy át a javaslat a bizottsági tárgyalás után. Akkor t. képviselőtársam fel­szólalására már adtam választ. De azóta hal­lottam egy másik képviselőtársamtól, Gál Je­nőtől, hogy ez voltaképpen annyira szokatlan dolog, hogy erre még példa sem lett volna és hogy a miniszternek állítólag az lenne a fel­adata, hogy, ha betér jeszt egy javaslatot, akkor presztizs okokból, görcsösen, makacsul, meg­átalkodottan álljon leszögezetten első javaslata mellett, mert a saját, sőt talán a törvényhozás tekintélyét is rombolja, amikor nem zárkózik el minden módosítás elől. Közbeszólásomban azt mondottam, hogy precedenst is tudnék és jó társaságban levőnek érzem magam. Gál Jenő képviselőtársam kérte, hogy nyomban mond­jam el ezt a precedenst. En egy szóval meg is mondtam, most legyen szabad azt a prece­denst, amellyel csakugyan jó társaságba ke­KÉPVISELÖHÁZI XAPLÓ V. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. 209 rülök, Grosschmid-nek a házassági törvényiről szóló könyvéből szószerint felolvasnom. Azt hiszem, ez eléggé jelentékeny törvényjavaslat volt, eléggé jelentékenyen volt abban expo­nálva _ az illető kormány presztízse, mégis azt mondja, hogy miután a bizottság már tárgya­lás alá vette ezt a javaslatot, Szilágyi Dezső Szászy-Schwartz Gusztávval barátságos beszél­getések során kezdett foglalkozni újból ezzel a javaslattal, végül annyira belemerült ebbe a barátságos beszélgetésbe, hogy új szemponto­kat, új megvilágításokat látott felmerülni és belebocsátkozott a törvényjavaslat revíziójába. Mit mond idevonatkozólag Grosschmid szó szerint (olvassa): «Mindez, miként az olvasó már a fentebbiekből is kiveheti, történt pedig 1893 december és 1894 januárius hónapjaiban, midőn ugyanis a javaslat a képviselőház igaz­ságügyi bizottságánál volt és eredménye akként jutott kifejezésre — erre méltóztassék figyelni — illetőleg valósult meg, hogy Schwartz Gusztávval megállapított módosítá­sokat az igazságügyi bizottságban — méltóz­tassék csak várni, Farkas Tibor t. képviselő­társam — részint a miniszter, részint az elő­adó — Teleszky — indítványozta — ez a mi esetünkben is megtörtént — és juttatta be ak­ként a törvénybe, míg némelyeket a képviselő­házi, illetőleg a főrendiházi tárgyalás alkal­mával teendő előterjesztések számára tartott fenn.»^ Méltóztatnak látni, hogy egy törvény meg­alkotása érdekében sohasem lehet késő és soha sem lehet tilos módosításokat elfogadni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ez a bűnöm, akkor jó társaságban vagyok és kije­lentem, hogy e téren megrögzött bűnöző le­szek ezután is. Egyébként, ami a módosítások tömegét illeti, ha az 1883 : XXV. te. keletkezésének történetét^ méltóztatnak tanulmányozni, ott is megtalálják képviselőtársaim azt a jelenséget, hogy jobbról és balról túlnyomórészben éppen a kormánypártokról a módosítások és indít­ványok özönével találkoztunk. Ennek a tör­vényjavaslatnak tárgyalása során a bizottság­ban ugyanez volt a jelenség. Nem csoda tehát, hogy a bizottsági végleges szöveg nem felelt meg annak a kívánságnak, amely kívánság­nak valamennyien táplálói vagyunk, hogy tudniillik ez a törvény egységes, a régi bi­zonytalan és határozatlan törvény helyett vi­lágos, maradandó alkotás legyen. En a bizottsági tárgyaláson, amikor egy későbbi szakasznak az előbb már elfogadott szakasszal való kapcsolatára tekintettel a vita során felmerült egy-egy gondolat, hogy nem lehetne-e visszatérni az 1. vagy a 2. §-ra, tekintettel a 8. vagy hányadik szakasz újabban bekövetkezett módosítására, — nem egyízben fejeztem ki azt a készségemet, hogy bizonyos irányokban a módosítások elől nem zárkózom el és azok a módosítások, amelyek formájában most tárgyaljuk a javaslatot, a bizottsági tárgyalás során akkor jelenlevő összes ellenzékig képviselőtársaimnak is r he­lyeslésével r kilátásba helyezett módosítások megvalósítását tartalmazzák. Azt hiszem, hogy ezzel teljesen helyes megvilágításba helyeztem a kérdést Rátérve már most az 1883 : XXV. te. hiá­nyosságaira, első és legfontosabb az, hogy az 1883: XXV. te. szűkre szabta azt a kört, amelyben az uzsorát üldözni kívánja. Ebből az következett, ami következik mind­annyiszor, ha a jog szabályozása csak egy ki­ragadott területre vonatkozik, hogy a bűn, 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom