Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-62
Az országgyűlés képviselőházának 62. ten utánajártam, a legdiszkrétebben jártam el, annyira diszkréten, hogy senkinek sem adtam oda ezeket a kamatelszánnolásokat azért, hogy ne lehessen megállapítani, hogy kik voltak azok az adósok, akik nekem & kamatelszámolásokat ideadták, amelyeket én kértem, még pedig azért, mert amikor kint jártam kerületemben és {megnyugtattam az ottani lakosságot a mai nehéz helyzetben és a kamatkérdésekről beszélvén rámutattam a kormánynak arra az intézkedésére, amely a fokozott kamatleszállításban és az ezzel kapcsolatos védelemben nyert kifejezést, akkor igenis azt hirdettem, hogy ez a kamatmaxiimum olyan szentség, amelyet nem lehet túllépni, amelynek túllépése ia legszigorúbb büntetési alá esik és felszólítottam mindenkit, hogy minden egyes esetben akadályozza , meg és tiltakozzék minden túlfizetés ellen. Erre azok az emberek benyúltak a zsebükbe és hoztak nekeim különböző elszámolásokat. Ezeket, amint említettem, senkinek sem mutattam meg, éa ennek ellenére, amikor pár hét múlva kerületemben megint megjelentem és> visszaadtam az illetőknek a kamatelszámolásokat, akadt köztük olyan, aki azt mondotta, hogy berendelték iá bankhoz, nem hosszabbították meg a váltóját és azt mondották, hogy: tessék az egész tartozást 24 óra alatt megfizetni, halljuk, hogy maga panaszkodni jár. (Ügy van! Ügy van! a balodalon.) Bocsánatot kérek, ez a törvényeknek olyan nem tisztelete, amely azt kívánja, hogy igenis a kormány minden körülmények között feltétlenül érvényt szerezzen azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket ő maga helyeseknek és jóknak tart (Zaj a baloldalon.) Ismerem azt a nehéz helyzetet, amelyben a társadalom van és különösen azt a nehéz és valóságos helyzetet, amely elsősorban a gazdatársadalmat sújtja. Tudatában vagyok annak is, hogy ennek a válságos helyzetnek kétségtelenül igen nagy oka az a súlyos kamatteher, amely a gazdákat adósságaik után terheli. Nem mulaszthatom el tehát, hogy ennek a felszólalásomnak keretében ne hangsúlyozzam a kamatmaximum leszállításának sürgős szükségét. (Helyeslés.) Elismerem a hitel védelmének elkerülhetetlenségét, de vallom, hogy vannak idők és ilyennek találom a mostani időt is, amikor egyeseknek és egyes intézmény éknek nem szabad keresniök, hanem ha az ország érdeke megkívánja, anyagi áldozatokkal is hozzá kell járulniok ahhoz az építőmunkához, amely az ország megmentése érdekében most folyamatban van. (Láng Lénárd: Különösen a pesti nagy bankok!) Nem tartom helyesnek, hogy a budapesti nagy intézetek vidékig fiókjainak, vagy affiliációinak a főintézet részére megszabott kamatnál magasabb kamatszedést megengednek, különösen azért nem, mert a vidéki intézetek legnagyobb része vagy fiókintézete egy budapesti főintézetnek, vagy affiliációja. Itt tehát lényegileg alig egy két intézet van érintve és tulajdonképpen ez a- jogosulatlan kamattöbletkövetélések alapja. r Mert ha elmegyek egy budapesti intézethez és kölesönt kérek és magamat budapesti lakosnak jelzem, azt mondják, nincs hitel, ha vidékinek jelzem magam, esetleg azt mondják, hogy menjek el a vidéki fiókhoz, mert oda vagyok rayonírozva és a rayonírozás az én részemre legalább 4%-os kamattöbbletet jelent, holott az a vidéki fiókintézet éppen úgy és éppen arról a helyről kapja a pénzt, mint a budapesti központ. (Ügy ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. 207 van! Ügy van! half elől.) Hiszem, hogy ha mi magunk a kamatleszállítás terén jó példával járunk elől, akkor eredményesebben fogunk tudni tárgyalni erről a kérdésről a külföldi hitelezőkkel is. (Ügy van! Ügy van!) En legalább is olvastam olyan külföldi pénzügyi szaklapokat, amelyeknek az volt az álláspontjuk, hogy kezdjék a kamatleszállítást^ a magyarok otthon és akkor jöjjenek azután hozzánk kamatleszállítást kérni. (Szakács Andor: Ez természetes!) A kamat és járulékai kérdésének szabályozása igen nagyjelentőségű nem csak a pénzintézetéknél, hanem egyszersmind — amint már bátor voltam kifejteni — a szövetkezeteknél is. Hiszem, hogy az előttünk fekvő uzsoratörvényjavaslat a hiteluzsora kérdésében is igen jelentős eredményeket fog .biztosítani. Figyelemmel arra, hogy én a javaslatban lefektetett elveket helyeseknek, jóknak és megfelelőknek tartom, figyelemmel továbbá arra, hogy az igaz ságügyminiszter úr iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, a javaslatot örömmel fogadom el. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Holitscher Károly. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Brandt Vilmos jegyző: Erődi-Harrach Tihamér. Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik'? Brandt Vilmos jegyző: Marschall Ferenc. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Brandt Vilmos jegyző: Lingauer Albin. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos Jegyző: Huszár Mihály. Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki a következő szónok? Brandt Vilmos jegyző: Más nincs feliratkozva. Elnök: Több szónok feljegyezve r nincs. Kérdem: kíván-e valaki szólani a képviselő urak közül? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a vita lezárásakor jegyzeteimben lapozgatok, amelyeket a felszólalásokról itt a Házban készítettem, szokatlan helyzetben érzem magamat. Szokatlannak érzem helyzetemet azért, mert szinte azt látom, jegyzeteim azt mondják, hogy nekem ehhez a javaslathoz az előzmények után nincs mit mondanom, nincs érte kivel vitába szállanom. Szokatlan ez ennél a javaslatnál annál inkább, mert harminc esztendős küzdelem, harc után mindannyiszor elgáncsoltatva, ime most eljutunk egy határkőhöz, amikor talán — de én hiszem, hogy bizonyosan — tető alá is hozzuk az uzsoratörvény reformját. Nincs kivel vitatkoznom, hiszen a felszólalók túlnyomó része is, akik politikai okokból, pártállásuknál fogva ellene nyilatkoztak, nem ad módot és lehetőséget nekem vitára. Kivel vitatkozzam? Magyar Pál t. barátommal, aki igen szép közgazdasági értekezést adott elő, amely azonban sem rám, sem az én tárcámra, sem erre a javaslatra szorosan nem tartozik. Kétségtelenül lehetne az ő felszólalásának egyik-másik pontja felett közgazdasági téren vitatkozni, amire kész is vagyok más területen, de itt ennek a vitának célja, jelentősége nincs. Vitatkozzam Kertész Miklós képviselő-
