Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán, 195 szolgálják; tudniillik, ha egy munka elkészítésére megbízása van a kisiparosnak és kellő tőke nem áll rendelkezésére, úgy ehhez a termelési költségeket előlegezzék neki. 7. Orvosolni kell a közszállítás terén állandóan tapasztalt sérelmeket. 8. A közszállítási szabályzatot meg kell reformálni olyan formában, hogy az intézkedő tisztviselők az átvevő közegek mulasztásaiért felelőssé tétessenek. 9. A közszállításnál az iparosok megkaphassák a többlet-költségeket és a kamatveszteségüket akkor, amidőn elkészített munkák átvétele a hatóságok miatt hónapokig késik. 10. A közszállítások elosztásánál a kisipar részére nagyobb százalékos kvóta biztosíttassék és a jelenleg uralkodó sajnálatos mellőzéseknek véget kell vetni. 11. A közüzemeket haladéktalanul meg kell szüntetni. 12. A hatósági műhelyek tömegét haladéktalanul meg kell szüntetni. 13. Mindazon export-kedvezményeket és refakciákat, amelyekben a nagytőke részesül, ki kell terjeszteni a kézművesipar export-termékeire is. 14. A kézművesipar alkalmas szakmáinak megszervezése az export szempontjából. És végül 15. Az iparfejlesztési törvény sürgős életbeléptetése. T. Ház! Ez a 15 pont — a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara decemberi teljes ülésében a kézművesipar súlyos problémáival foglalkozván, — a Kereskedelmi és Iparkamara határozataként a miniszterelnök úrhoz fel lett terjesztve. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Téglássy Béla: TiszteLettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Téglássy Béla: T. Ház! Nagy igazság van abban a megállapításban, amely azt mondja, hogy a munka minden államnak a legdrágább és legbecsesebb férték valutája. Minekünk Csonka-Magyarországon élő magyaroknak nem lehet panaszunk a kisiparosságra a munkát illetőleg, mert hiszen a mi kisiparosaink egytől-egyig munkaszerető emberek, s nálunk csak arra kellene a fősúlyt fektetni, hogy minél hamarabb adhatnánk ezeknek az embereknek munkát, mert, ha munkát adunk, nyomban megindul az élet. (Ügy van! Ügy van!) Ma remegve várja mindenki, hogy külföldön járó pénzügyi embereink milyen sikereket érnek el, hogy vájjon lehetséges lesz-e odakint egy kis pénzforráshoz jutni ma, amikor 200— 300 milliós kölcsön az elérhetetlen álmok országába tartozik. Félő, hogy megméretünk és könnyűnek találtatunk, mert hiszen 10 év alatt négy milliárd pengőt adtunk szükségtelenül a külföldi iparnak. Ha ez a 4000 millió pengő itt volna az országban, nem kellene attól félnünk, hogy pénzszűke lesz, s nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy inflációt teremtsünk. (Jánossy Gábor: Nem kellett volna behozni kaliforniai barackot, meg nizzai ibolyát és párizsi arcfestéket ! — Andaházi Kasnya Béla: Az a lényeg, hogy kik járják ki! — Jánossy Gábor: Én nem!) Sajnos, ez az összeg kifolyt az országból, s ehhez még hozzájárul az is, hogy mintegy 7100 idegen állambeli munkás és iparos dolgozik ebben az országban akkor, amikor a mi kisiparosságunk helyzete valósággal kétségbeejtő. Nem szeretném, ha a mi kisiparosságunk is, a magyar kisipar, a szimuláns katona sorsára jutna, akiről az^ orvosi jelentés azt mondotta, hogy a szimuláns katona meghalt. Mély tisztelettel kérem tehát a kormányt, hasson oda, hogy a nagytőke és a nagyipar is kivegye részét a kisiparosság megsegítéséből és legalább is részarányosán iparkodjék a munkákat megosztani, tehát ne a protekció domináljon, hanem igenis, részarányosán mindenki szaktudásához képest részesüljön úgy az állami, mint más közmunkákban, hogy ne a nagy cápák nyeljenek el mindent, a kisembereknek pedig semmi se jusson. (Helyeslés a jobboldalon és középen). Még csak néhány szóval kívánok kitérni a közmunkáknál a kontármunkákra. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy még ma is vannak egyes minisztériumok, vannak bankok, . kórházak, ahol nem. hozzáértők, nem szakemberek végzik el a szakmunkákat. Ez lehetetlen állapot, különösen a villanyszerelési munkáknál ez borzasztó nagy veszéllyel, sőt sok esetben életveszéllyel is jár, mert ha egy bekötés, egy kapcsolás nem helyesen történik a villanyszerelési munkáknál, az halállal is végződhet. Tisztelettel bátorkodom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy ezt igenis vegye revízió alá, hogy ezek a kontármunkák szűnjenek meg. Többek között a kultuszminisztériumban tudomásunk van arról, hogy a liftes végzi házilag a villanyszerelési munkát. Hát hogyan kívánjuk mi lerongyolódott kisiparosainktól azt, hogy fizessék be pontosan adóikat akkor, amikor a magyar kisiparosság ma a mindennapi kenyeret sem tudja családjának megkeresni, amikor a magyar kisiparosság éjjel-nappal azon töri a fejét, hogyan tudjon az egyik helyről, hogyan tudjon a másik bankból kölcsönt felvenni, hogy valamiképpen felszínen tudja magát tartani? Tehát legalább azzal iparkodjunk segíteni a kisiparosság helyzetén, hogy a kontármunkákat feltétlenül szüntessük meg, ho^v olyan kontár ne űzhessen ipart, akinek nincs meg a hiteles iparigazolványa, és csak iparigazolyánnyal rendelkező kisiparos végezhessen felelősségteljes szakmunkát. (Helyeslés.) T. Ház! Ezekben bátorkodtam rámutatni a kisiparosság szomorú helyzetére és beszédemet már be is fejezem. Megkérdem a mélyen t. Házat, milyen tervekkel kíván foglalkozni a kisiparosság megsegítése érdekében? Hajlandó-e a kormány a kisiparosságnak megígért és még nem folyósított tizenkét millió pengőt a legrövidebb időn belül életük fenntartása érdekében és a magyar nemzet jövőjének biztosítása, a magyar nemzeti gondolat megszilárdítása érdekében folyósítani? (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik-) Elnök: Az interpelláció kiadatik az összkormányhoz. Hegymegi Kiss Pál és Brandt Vilmos képviselő urak interpellációjuk elhalasztását kérték. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kérelemhez hozzájárult. Következik báró Kray István képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. A képviselő úr kíván nyilatkozni. Br. Kray István: T. Képviselőház! Interpellációmban az illetékrendeletnek egy igen antiszociális intézkedését óhajtottam szóvátenni és annak orvoslását kérni. Tekintettel arra, hogy a t. kormány tagjai közül senki sincs jelen és így nincs kilátásom arra, hogy interpellációmra választ kapjak és az általam sürgetett orvoslás tényleg gyorsan meg is történjék, remélvén, hogy a következő héten, a legközelebbi interpellációs napon tudok választ kapni interpellációmra, kérern az elhalasztás engedélyezését 28*