Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 6 vább megy azon a végzetes úton, amelyen a közszabadságokat eltapossa. Minthogy azonban az elnökség és a Ház nem adott módot arra, hogy a napirend előtt felszólaljak, itt vagyok kénytelen szóvátenni ezt a kérdést. (Zaj.) Megszoktuk már ettől a kormányzati rendszertől azt, hogy még rosszabbul, még komiszab bul kezeli az egész közigazgatást... Elnök (csenget): A képviselő urat nem kívánom felszólalásában semmi tekintetben sem korlátozni, de figyelmeztetem, hogy a parlament méltóságának és a parlamenti illemnek megfelelő kifejezéseket használjon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas István: ...s még messzebb ment, mint a Bethlen-rendszer és fejleszteni akarja az erőszaknak azokat a módszereit az egész állami igazgatáson keresztül, amelyek már úgyis temetői csendet teremtettek ebben az országban. Nekünk idedobták a kesztyűt, harcot indított a kormány ellenünk. Mi felvesszük ezt a kesztyűt, a harcnak pedig állunk elébe. Ha el akarják a népet taposni szabadságjogainak kivívásáért folyó harcában, ám tegyék, de mi állunk a harc elébe, s nem hagyjuk azt, hogy a közigazgatás úgy bánjék a magyar néppel, mint ahogyan eddig bánt. Nem tűrjük azt, hogy itt üssék-verjék, pofozzák az embereket, amikor arra semmi ok sincs. (Esztergályos János: Kutyamódra verik a falu népét! — Kertész Miklós: Egy szóval sem cáfolták meg!) Nem akarok most rátérni a részletekre, csak egyszerűen felolvasom pártom részéről a következő nyilatkozatot (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) (olvassa): «T. Képviselőház! A szociáldemokratapárt és parlamenti csoportja nevében emeljük fel éles tiltakozó szavunkat. A belügyminiszter megtiltotta a szociáldemokratapárt napilapjának további megjelenését és terjesztését. Ez az elvakultságtól sugalmazott intézkedés komoly szóra késztet bennünket és komoly cselekedetekre a munkásosztályt. A Népszava betiltása ugyanolyan súlyos és végzetes lépés a kormány részéről, mint amilyen a kormány hatalma alatt álló közigazgatás részéről, hogy a parasztokat ütik-verik és szervezkedési szabadságát lábbal tiporják. A szoeiáldemokratapárt e törvényellenes, a hivatalos hatalommal való visszaélések sorozata ellen emelte fel tiltakozó és vádló szavát. A szociáldemokrata képviselők hosszú éveken keresztül a panasz szavával éltek és a kormány tagjainak, a belügyminiszternek tudomására (hozták a közigazgatási hatóságok brutalitásait és a hivatalos hatalommal való viszszaélések tömegeit tárták fel a felelős kormány előtt. De orvoslást nem kaptunk. A mezőgazdasági munkásság szenvedéseit továbbra is 'elviselhetetlenné tették azzal, hogy a közigazgatást nem parancsolták viasza a törvény Korlátai mögé és nem torolták meg az elkövetett hatósági visszaéléseket. A Népszava is az üldözések ellen emelte fel tiltakozó és vádoló szavát. Az sem tett mást, mint ami természetes kötelessége volt. A kormány a helyett, hogy a hivatalos hatalommal visszaélő közegeit a törvények betartására utasította volna, nem a parasztokat verő csendőrök ellen fordult, hanem a Népszava megjelenését tiltotta meg. Végzetes és elvakult cselekedetet követett el a kormány, amikor erre az útra lépett. Provokálta a munkásosztályt, elnémította egyetlen lapját és ezzel a politikai küzdelemnek is más, végzetessé válható fordulatot adott. A kormánynak messzebbmenő, rejtett politikái céljai lehetnek. Megvádoljuk a kormányt, 1. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 175 hogy politikai tehetetlenségét erőszakos hatalmi eszközök igénybevételével akarja palástolni. Megvádoljuk a kormányt, hogy a hatalom diktatórikus kezelésére tör és ezért teremt olyan politikai légkört és ezért követ el ilyen politikai cselekedetet, amelynek elháríthatatlan következménye nem lehet más, mint az ő diktatúrája, amely éppúgy félre fogja lökni a parlamentet, mint ahogy kihirdette a statáriumot, elkobozta az egyesülési és a gyülekezési szabadságot és most megfojtotta a munkásosztály sajtóját. Számolt-e a kormány, hogy ezzel, a népre kény szeri tett harccal minő következményeket idéz elő? Számolt-e a kormány a spanyol diktatúra tehetetlenségének, korrumpáltságának a következményeivel! Számolt-e a spanyol diktatúra következményeivel, számolt-e mindazzal, ami elháríthatatlan következménye lesz \ az olyan kormányzatnak, amely közömbösségével a gazdasági és a pénzügyi állapotok tartlhatatlanságát és végzetessé válható alakulását egyre sietteti és ezzel önmaga kergeti az országot az anarchiába, mert ennek a politikai tehetetlenségnek és közömbösségnek az eredménye, hogy az ország népének a szenvedései elviselhetetlen mértéket öltöttek. Az ország dolgozó, szenvedő népe azt látja, hogy a Károlyikormány nem akarja és; nem tudja likvidálni a Bethlen-kormány politikai csődjét; azt látja, hogy ;a Károlyi-kormány maga is ugyanazon a végzetes úton halad és kormányzati rendszerével tetézi a nép szenvedéseit; a gazdasági és a pénzügyi bajokat még súlyosabbakká teszi, a politikai válságot még jobban elmélyíti és sikertelen kormányzását az erőszakos intézkedések és erőszakos kormányzati eszközök használatával akarja palástolni. A nép mindezt látja és érzi és ha a kormány az eddigi burkolt diktatúra helyett a ) nyílt diktatúra veszedelmes és kétélű fegyveréhez nyúlna, ezzel arra az önvédelemre kényszerítené a magyar népet, amely beláthatatlan szenvedésekkel és olyan történelmi következményekkel járhat, amelyeknek felidézéséért minden felelősséget a kormányra hárítunk. Innen fordulunk az ország dolgozó népéhez: a kormánynak most következő és kétségbeeséstől sugalmazott cselekedeteivel szemben őrizze meg fegyelmezettségét és nyugalmát. Készen kell állnunk arra, hogy történelmi szerepünket betöltsük. Magyarország reakciós, feudális, kasztrendszerű uralmának el kell takarodnia a haladás útjából és követnie kell a nyugateurópai haladott társadalmak történelmi útját. Ez az út szenvedésekkel és harccal van tele. Mi viseljük a szenvedéseket és álljiuk a harcot. A kíméletlen üldözésekkel szemben még több áldozatot, még erősebb ellentállást és még mélyebb hitet és meggyőződést állítunk szembe. Sem terror, sem megfélemlítés, sem üldözés bennünket a történelmi fejlődés útjáról le nem téríthet, annál kevésbbé, mert tudjuk, hogy a történelmi haladás minden egyes szakaszát súlyos, nagy áldozatokkal kellett megfizetni. Ezeket az áldozatokat a nagyratörő, függetlenségét, szabadságát és boldogulását kereső nép Önként vállalja és viseli. A magyar nép sem tér ki az áldozatok meghozatala elől és nyíltan, önérzetesen mondja meg: az ellenforradalom hitelét vesztett, csődbejutott rendszerének minden kétségbeesett erőfeszítése és kapkodása hiábavaló. (Zaj a ' jobboldalon.) Ütött az óra a rendszer felett. Ez a rendszer már csak Szolimánként tartja magát a nyeregben. A mi kötelességünk, hogy