Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1932 április 5-én, kedden. 155 táknál folyó felszólalások s az azokkal kapcsolatos jelenetek odafajultak, mint annak a legutóbbi ülésen is tanúi voltunk. Sajnálatos m azért,^mert ez árterem látott már tintatartódob álást, látta már palotaőrök bevonulását, látott már rendőrséget és látott terem-összetörést, de mindezeket békevilágban egy gazdag ország parlamentjében látta, nem pedig egy szegény, lerongyolt országban, a háború kellős közepén. Mert, mélyen t. Ház, .sokkal nagyobb háborúban vagyunk ma, mint az egész világháború volt 1914-től 1918-ig, mert a hősi halottak egész sora esett el ennek a békének nevezett időnek háborújában, s e mellett elesett mint hősi halott, a munka, a megbecsülés, a bizalom, a megértés s a szeretet szerte egész Európában. T. Képviselőház! Amikor egy hónapi szünet után ez. a parlament összejött, akkor az ellenzék iaz első ülésen a: napirendi vitában indítványozta a választójogi reform napirendre tűzését. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Erre az ellenzék a túloldalról azt ia választ kapta, hogy a inai időkben választójogról beszélni: demagógia. En figyelmeztetem a t Házat arra, hogy 1918-ban is olyan felfogás volt ebben a teremben, hogy választójogról, gazdasági reformokról beszélni demagógia, s ennek erediménye volt, hogy amikor örvény szélén állottunk, akkor itt a négy elemi és hat elemi kritériumáról vitatkoztak, ami az. összeomlást eredményezte, amely az egész országot tönkrejuttatta. (Zsindely Ferenc közbeszól. — Buchinger Manó: Komáromban ezt ígérte a munkásoknak? Ezt ígérte? Erről beszéljen! Mit igért ott? — Zsindely Ferenc: Amit Ígértem, állom! — Buchinger Manó: Látom! — Zsindely Ferenc: Demagógiát sohasem Ígértem! — Buchinger Manó: Ilyen fiatal és máris olyan reakciós! Mi lesz magából? — Zsindely Ferenc: TJgy látszik, az előrehaladott korral nem jár együtt a megfontoltság. — Zaj.) Sajnos, a parlament ma is légüres, talán léggömbös, térben mozog (Derültség. — Mojzes János: Sztratoszférában!) és ha sikerül is ezt a telet vínagyobb mozgalmak nélkül megúsznunk, nincs semmi okunk rá, hogy elbízzuk magunkat, nincs semmi ok rá, hogy akkor, ha a télből lazánként ki is jutunk, elbizakodjunk, hogy most már túl vagyunk minden veszedelmen. (Tauf fer Gábor: Május elsején jön a tömeges kilakoltatás !) Tudomásul kiell vennünk, hogy r körülöttünk minden recsegj és ropog, tudomásul kell vennünk, hogy Németországban az elnökválasztáson 16 millió szavazat adatott le a forradalom mellett, mert hogy 11 millió szavazat Hitlerre esett, ez egy vonalba kerül forradalmi szempontból azzal az 5 millióval, amely Thälmann kommunista jelöltre adatott le. Nem szabad tehát tétlenséggel és nem szabad a maradisággal és a nemtörődömséggel újabb 1918-as állapotokat előidézni. Én nyugodtan mondhatom, hogy rövid parlamenti multam alatt mindenkor objektív hangot használtam, objektív voltam minden felszólalásomban, ezt a t. túloldalnak is el kell ismernie. Ahhoz a párthoz tartozom és azt a pártot képviselem itt a parlamentben, amely nem óhajtott megélni a vesztett háborúnak eredményeiből, amely elítélte azt, hogy bárki is rendszert afoaar fenntartani abból élve, hogy itt három hónapon keresztül kommunizmus volt és amely nem óhajt ma babért szakítani magának az elvesztett konszolidációból sem, de mindenkoron szükségesnek tarttia programúinak követelését, szükségesnek tartja cselekedeteknek követelését. Pro grammot hallani és cselekedeteket látni akarunk. (Helyeslés a baloldalon.) Amikor a miniszterelnök urat magát sem látjuk itt, mert az ellenzéknek minden egyes szavát lepipálja, (Buchinger Manó: Te csak pipálj Ladányi!) amikor a Népszövetség helyzetjelentését olvassuk, akkor pártkülönbség nélkül valamennyiünkben úrrá kellene lennie a megdöbbenésnek, mert annak minden szava nem más* mint egy halotti beszéd Magvarország tízesztendős gazdálkodása felett. Ha ilyen állapotok mellett nemzeti koncentrációról hallunk, (Zaj a szélsőbaloldalon) akkor azt kell mondani: nem a parlamenti bizalom az, amely megteremthet bármilyen koncentrációt, hiszen a bizalom az egész parlament iránt, sajnos, elveszett, hanem a népnek bizalma szükséges odaküntről olyanok iránt, akik iránt van még hit és reménység. De ez nem lehetséges senkivel szemben, aki az utolsó 15 esztendőben — egészen 1918 : ig; visszamenőleg — rosszul kezelte az operáló kést; nem lehet újból sebészi műtétre hívni olyat, akinek műtőkése alatt a beteg már egyszer elpusztult. Amikor az ifjúságnak 12 pontját, az új 12 pontot méltóztatnak olvasni, a márciusi ifjúságnak újabb megmozdulását, ne méltóztassanak elbizakodni, hogy ez a fiatalság ma még nagyon szerény, csak kopogtat, csak kér és jóllakik ígéretekkel évtizedek óta. Jöhet azonban egyszer olyan időszak is, amikor ez a fiatalság azt mondja azzal a generációval szemben, amely szerte Európában mindenütt ma . az uralmat kezében tartja: ti csináltátok a háborút, ti csináltátok a forradalmat, ti vesztettétek el a békét, halóporaitokban is legyetek átkozottak! (Zaj a jobboldalon. — Fráter Jenő: Hogy lehet ilyet mondani? Kevesen voltak kint arról az oldalról. Majd megszámolom. — Farkas István: A generális úr mikor jött haza onnan? — Fráter Jenő: En már huszárezredes voltam akkor!) Én azt mondottam, hogy szerte Európában, nem csupán Magyarországon. (Mojzes János: Az ezredesek hátul voltak, én csak zászlós voltam, tehát a lövészárokban voltam!) Nem lehet olyan intézkedésekkel megnyugtatni a közvéleményt, mint amilven a kultuszminiszter úr most készülő rendelkezése, amely a negyedik és ötödik gimnáziumban í* az osztályvizsgát bevezetve, az új tajgetoszi rendeletet teremti meg s aszerint rostálva dobja le a tudomány Tajgetoszáról azokat a fiatalokat, akik a nesryedik vagy ötödik gimnáziumba nem megfelelőek. Ezek az intézkedések csak újabb visszavonásokra adnak alkalmat s ma már annál az időnél tartunk, amikor inkább a megértő és segítő kézre volna szükség, mint bárhol újabb különbözteíésre, újabb visszavonás elvetésére. Ha az utolsó tíz esztendő történetét meg fogják írni. akkor annak adaléka lesz az a katonai törvényszéki tárgyalás is. amelyet eddig nem volt módomban a Képviselőház elé hozni, mert azóta a narlament szünetelt. Ez az úgynevezett Duccsügy tárgyalása volt. ahol a vallomások között nélhiány igen érdekes mondat hane-zott el, kapcsolatban az előző miniszterelnök úr személyével is. Ha mea-írják az utolsó tíz év történelmét, mes: kell állapítani, hogy ritkán volt f; szerencsésebb államférfi uralmon, mint az előző miniszterelnök úr, akit ahányszor bármilyen krízis fenyegetett uralmában, az, aki a krízisben neki ellenfele volt. mindenkor hirtelen meghalt s ezáltal a krízis megoldódott. Az első volt a királykérdés. Amikor a 23*
