Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 6( és határozottsággal tiltakozni, mert a beteg munkások nem lesznek hajlandók még egy újabb, nem tudom hányadik, harmadik vagy negyedik jogcsorbítást, segélyleszállítást elvi­selni csak azért, mert nekik kell olyan urak nyugdíjait fizetni, akik nem az intézetnél vi­selt szolgálatuk után ezt a nyugdíjat a maguk számára reklamálják. A javaslathoz elhangzott kritikájában Magyar képviselőtársam utalt egy banktörvény szükségességére, utalt arra, hogy ezen a terüle­ten a beavatkozás felettébb időszerű volna. Kép­viselőtársam nincs itt. Valószínűnek tartom, hogy ő ennek a törvénynek szerkezetét, tartal­mát, irányelveit illetőleg merőben más állás­ponton van, mint amilyen meggondolásokból és 'Szempontokból én itt ebben a kérdésben a be­avatkozást időszerűnek, sőt sürgősnek tartom. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy Ausztriában már a nyolcadik Kreditanstalt­gesetz jelent meg és ez a Kreditanstalt-törvény megint csak az állam autoritativ erejével nyúl egy olyan intézet alkalmazottainak, főkép pedig vezető és egyéb tisztviselőinek illetményeihez, amely intézetért az állam, tehát a polgárok ösz­szessége garanciát vállalt. Igen! Ausztriában eljutottak már odáig, hogyha a terheket át is hárítják az állampol­gárok összességére, a tehervállalás ellenében azonban jogokat követelnek és iktatnak tör­vénybe az állampolgárok összesége számára ezekkel a hitelintézetekkel szemben. Hogyne! A jó üzletmenet esetén, a jó konjunktúra esetén az iparvállalatok kizsákmányolásának haszna a banké, a kölcsönnyujtó kizsákmányolásának és kihasználásának »minden előnye a banké. Amikor jól megy, amikor az intézet in floribus van, akkor csak nem enged­hetjük meg magunknak azt a «bolsevista» kísér­letet, hogy az állam beavatkozzék a magángaz­daságnak, a banktevékenységnek egyedül és kizárólag a magángazdálkodás elvei szerint le­bonyolított tevékenységébe. De ha bajok vannak, ha nehézségek mutatkoznak, ha veszteségek je­lentkeznek, akkor ugorjék be az állam, akkor jelentkezzék azután mint ezeknek a terheknek a viselője, mert akkor azután egyszeriben nem a magángazdálkodás, hanem a közhitel szem­pontjai nyomulnak előtérbe és a terhekben való osztozást a fin-anekapitalizmus a közösségnek nem hajlandó elengedni. Ezt a tényt, ezt a körülményt értékelik és értékelték úgy Németországban, mint Ausztriá­ban, sőt Cseh-Szlovákiában is akkor, amikor az új banktörvények, az új részvényjogi reformok­nak a sorával nyúltak hozzá ehhez a problémá­hoz, valóban az igazság, az etika és a szociális méltányosság szem előtt tartásával. Igenis, ha ez az osztrák állaim részére nagy terhet jelent, akkor leszállítja, mégpedig 8%-tól 45%-ig ter­jedő mértékben, a tisztviselők és alkalmazottak Illetményeit. Ha ezt a köz érdeke megkívánja, akkor megállapítja az adható nyugdíjak leg­magasabb mértékét és én igen szeretném, ha itt ebben a parlamentben végre felállana a banktőkének, az ipari tőkének valamely képvi­selője és kinyilatkoztatná, hogy minden állami és minden parlamenti beavatkozás, minden tör­vényes kényszer nélkül nálunk már végrehaj­tották azt, amit a Kreditanstalt-gesetz Ausztriá­ban most a 8. novellájában kimond, azt tudni­illik, hogy 10.000 pengőnél nagyobb nyugdíja pedig az intézet egyetlen alkalmazottjának sem lehet. ' Majd ha ezek az urak ezeket az intézkedé­seket saját jó voltukból produkálják, akkor el fogom hinni azt, hogy itt pedig rá lehet bízni 1 '. ülése 1932 április 5-én, kedden. 147 az erők szabad mérkőzésére és a kapitalizmus saját mérlegelésére azt, hogy hol, mikor és meddig akar nyirbálni és rendszabályozni. Míg ez nem történik meg, kénytelen vagyok azt hinni, hogy mindenféle ilyen törvényes rendezéstől való elzárkózás nem intenciónál egyebet, mint a korlátlan munka-kizsákmá­nyolás szabadságának további fenntartását. (Buchinger Manó: Az agráriusok érdekében mindennap beavatkoznak!) Itt van a csehszlovák törvény. Csehszlo­vákiát még távolról sem érintette annyira a vihar szele, a gazdasági földrengés, mint amennyire érintette Németországot és Ma­gyarországot és mégis már most foglalkoznak azzal, hogy igenis a közösség a maga törvény­szerű erejével és hatalmánál fogva felbontani szándékozik és felbontani kíván minden olyan igazgatói és vezetői szerződést, amely arány­talanul és túlzottan nagy jövedelmet biztosít a részvényesek és a vállalat egyéb dolgozói rovására néhány vezetőnek és kivételes potentá­nak Itt van a kezemben a vonatkozó cseh tör­vény, amely az évi mérleg mellett még évi je­lentés közzétételét is követeli és ebben az évi jelentésben megkívánja azt, hogy az intéző­ségnek, az igazgatóságnak, a felügyelőbizott­ságnak összes, minden néven nevezendő < illet­ményei és juttatásai kimutatást nyerjenek, tehát a provízió, a költségmegtérítések, csak­úgy, mint a hivatalos és nyilt jogcímeken való juttatások. Ugyancsak megkívánja azt, hogy a vállalat a nyilvánosság előtt számol­jon be arról, vájjon vezetői az ott betöltött vezetői funkcióik mellett még hány részvény­társaságnak, vállalatnak vagy banknak igaz­gatóságában fejtenek ki bokros tevékenységet és ezért milyen ellenértéket húznak. Igen, a polgári társadalom elvi alapján is megvan a beavatkozás lehetősége ott, ahol azt egy de­mokratikus parlament kikényszeríti. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Megvan a beavatkozás lehetősége ott, ahol az illető par­lament a társadalomnak különböző erőit meg­felelően szóhoz juttatja, ahol nincsenek privi­legizált osztályok, amelyeknek kivételes jog adatik a képviseltetés tekintetében és ahol nincsenek privilegizált osztályok abban a _ te­kintetben, hogy az ő javukra adóamnesztiák, adóelengedések és egyéb kedvezmények ho­zatnak. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha majd itt ebben a magyar parlamentben a nép valódi képviselői, a társadalom minden rétege által szabadon, erőszakmentesen és tit­kosan választott képviselők összesége hoz tör­vényeket, akkor a majdani demokratikus Ma­gyarország igazságügy miniszterének, kereske­delemügyi miniszterének, vagy gazdasági mi­niszterének nem kell majd tojástáncot járnia amiatt, hogy egy-két hezitáló, bátortalan intéz­kedését elő merje-e terjeszteni, vagy sem. Ak­kor itt majd előterjesztetnek és törvényerőre emeltetnek intézkedések, amelyek a nagyok­nak, a hatalmasoknak, a tőke túlságos hatal­mánál fogva a kizsákmányolás, az elnyomás, .az uzsora teljességét gyakorlóknak ezt a hatal­mát megnyirbálják, ezeket a kizsákmányolási lehetőségeit ráncbaszedik. Akkor ki fog ala­kulni az erőknek egy megfelelő, igazságosabb, tűrhetőbb, emberibb aránya és mértéke, s ak­kor azután eljutunk ahhoz a stádiumhoz, hogy a társadalomnak, iái termelésinek, azi árucseré­nek, a hitelnek, az uzsorának problémáit szabá­lyozhatjuk úgy, ahogy azt modern demokratikus 22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom