Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 6 0, kisebb fixirozott területre szorítja az uzsora vétségét és nagyobb területen, de még 'mindig a hitelügylet területén tartja meg az uzsora bűntettét: ha színlelt ügyletben, a közjegyzői okiratban, a váltóval, vagy előzetes bírói határozattal, vagy egyességgel, vagy iparszerűleg biztosíttatott az a jogtalan aránytalan vagyoni előny. 1903-ban egy nagyon kiváló büntetőjogászunk, Angyal Pál is készített egy nagyszerű uzsorajavaslatot, amelyet azért ismertetek, mert a jogásznak nagy gyönyörűsége telik benne, ha látja azokat a hullámzásokat, amelyeken a szerződéseknek uzsorásszerződésekké való -minősítésének története átment. Angyal Pál 1903ban közzétette a tervezetét, amely nemcsak â hitelezési ügyletek, hanem bármely kétoldalú jogügylet létesítésénél megállapíthatónak tartja az uzsorát, tehát a hiteluzsorát és a reáluzsorát egyformán büntetni kívánja, a büntetőjogász. Nem is tehet mást egy büntetőjogász, nem ismerheti el, hogy válogathatunk az egyes ügyletek között, hogy ez lehet-e uzsorásszerződés vagy nem, itt lehet uzsorásszerződést kötni, ott nem lehet. Az elméleti büntetőjogász nem válogathat, a gyakorlati ember válogathat. Az igazságügyminiszter törvényjavaslatában válogathat, hogy a hiteluzsorát vagy a reáluzsorát egyformán büntetni kívánja-e, de >a büntetőjogász, aki elvi alapokon dolgozik, aki az elvi igazságokat keresi, nem válogathat. A gyakorlati ember megalkudhat, az igazságügyminiszter úr megalkudhat a gazdasági, a kereskedelmi, a pénzügyi szabadság biztosítása és általában a gazdasági élet nyugalma érdekében, hogy ne legyen minden kétoldalú ügylet háta mögött rögtön ott a rendőr, az ügyész vagy a büntetőhatóság. A büntetőjogász elvi magasságokban mozog. Nem bizonyos, hogy az élet szempontjából a büntetőjogásznak van igaza, mert nem az a legjobb törvény, amely mindazt, ami elméletileg nagyszerű, megvalósítja, hanem az a jó törvény, amelyet a gyakorlat embere a maga gyakorlati érzékével hozzásímít az élethez, amely beválik a gyakorlati életben, amely megfelel életünknek, mindennapi törődésünknek, gondjainknak, bajainknak, üzleteinknek és általában egész életünknek. Az ilyen a jó törvény. Az lehet, hogy néha nem üti meg az elméleti mértéket. Gyakorlatilag azonban olyannak kell lennie, hogy a bíró kiismerje magát, a bíró ne tántorogjon, ^ne tétovázzon, ne teremtsen jogbizonytalanságot és az élet minden jelentkező esetéhen alkalmazni tudja azt a jogszabályt, amelyet a törvényhozás az életbe való átültetés céljából neki átadott. T. Képviselőház! Mondom, nagyon érdekes az elméleti és a gyakorlati jogásznak ez az egymás közötti harca. Tudjuk, hogy a mi uzsoratöryényünk^ csak a hiteluzsorát kívánta büntetni és a végén megmaradt a pénzkölcsönuzsora büntetése. Tudjuk, hogy elméletileg lehet uzsoraszerződés minden visszterhes, kétoldalú szerződés, amelynél vagyoni értékű szolgáltatás áll szemben vagyoni értékű ellenszolgáltatással. Ezek a szerződések, amint már elmondottam, kétfélék. Egyrészt hitelügyletek, amikor a szolgáltatás^ és az ellenszolgáltatás között a felek akaratának megfelelően lényeges időbeli különbség van. Ez a hitelügyletek területe. Másrészt a szerződések lehetnek rálügyletek, amikor egyszerre, egyidőben történik a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás. Ezek a szerződések lehetnek pénzkölcsön-szerződések, kölcsönszerződések, haszonköI(csönszerződések, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. , ülése 1932 április 5-én, kedden. 137 vétel-, csere-, bérlet-, haszonbérlet-, vállalkozási szerződések, munkabérszerződések, szolgálati szerződések és általában minden visszterhes szerződés, amelynek vagyoni értékű szolgáltatásával szemben vagyoni értékű ellenszolgáltatás felel meg. Tehát igenis, lehet a szellemi munka, a művészi munka előlegezése, illetve nyújtása is tárgya a szerződésnek, akár a hitelszerződésnek, akár a reálszerződésnek. így állván a dolog, miután a miniszter úr azt látta, hogy itt van a régi törvény, amely a «hitelez» szót nem magyarázta és amelynek gyakorlatában a «hitelez» szó megfelelő módon, az életnek megfelelő módon ki nem fejlődhetett, olyan javaslatot terjesztett mostani javaslatával a törvényhozás elé, amely a «hitelez» szó tartalmát megmagyarázza s amely azt mondja, hogy: minden olyan ügylet, amely vagy kölcsönnyújtásra vagy bármily ügyleten alapuló szolgáltatásra vonatkozik, ahol a szolgáltatást az ellenszolgáltatás előtt teljesítik, egyéb feltételek fennforgása mellett az uzsora megállapítására alkalmas. Be kell ismernünk, hogy mi, gyakorlati jogászok attól a nagy területtől először kissé megriadtunk, mert nem tudtuk megmérni, nem tudtuk eléggé értékelni: mekkora hát szerződési terület, amelyet az igazságügyminiszter úr az uzsora büntetőjogi következményeivel kíván sújtani. Az igazságügyi bizottságban éppen e miatt az 1. Ç miatt élénk vita volt jogászok és gyakorlati gazdasági emberek között. El kell ismernem, hogy lényegében elméletileg az igazságügyminiszter úrnak volt igaza, azonban bennünket, büntető jogászokat a gyakorlati élet ismerete vezetett aggályainkban; főképp az, hogy azt láttuk, hogy egyenesen a gazdasági élet szakértői aggodalmaskodnak a szerződéseknek e nagy területére vonatkozó kiterjesztése miatt, aminek következménye az uzsora büntetőjogi üldözése. Az igazságügyminiszter úr az igazságügyi bizottságban a mi jogászi, de — mondom — nem annyira jogászi, mint inkább gyakorlati jogászi és gazdasági kifogásainkat és aggályainkat nem fogadta el, úgyhogy az igazságügyi bizottság lényegében, főképp az 1. §-ban lefektetett szövegezéssel az igazságügyminiszter úr javaslatát fogadta el. Teljes elismerésem és köszönetem illeti az igazságügyminiszter urat, aki utóbb mégis honorálni kívánta a mi aggályainkat s azzal a módosító és változtató javaslattal, melyet a részletes vita során^ leszek bátor a t. Ház előtt előterjeszteni, hála Istennek a legszerencsésebb módon — azt mondhatom: jogászi abszolút biztossággal — oldotta meg azt a területet, amely a szerződések területén büntetőjogi következményekkel jár. Miről volt ugyanis szó? Elsősorban az eredeti javaslatban az igazságügyminiszter úr a «hitelez» szót megmagyarázta: megmondotta, hogy aki a szolgáltatást az ellenszolgáltatás előtt teljesíti: az körülbelül a hitelügyletek területén mozog, ennek büntetőjogi következményét állapította meg s ilymódon tulajdonképpen az uzsora büntetőjogi következményeit kiterjesztette minden olyan visszterhes szerződésre, ahol a szolgáltatás és ellenszolgáltatás nem egyidőben történik, tehát tulajdonképpen az egész hiteluzsora területére kiterjesztetett. Már most különösen azért is, mert főleg a szellemi szolgáltatás tekintetében is aggályaink voltak és mert azt hittük, hogy ennek a nagy területnek megállapítása a gazdasági és kereskedelmi forgalmat zavarhatja, kértük 21