Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1932 április 5-én, kedden. 133 és hozunk helyette másikat. Méltóztassék megengedni, hogy kissé ezzel a régi törvénnyel foglalkozzam. A régi törvény azt mondja, hogy «hitelez». Hogy mi az, hogy hitelez, ezt az élet tudj ti, cl magánjogászok nem tudtak vagy húsz esztendeig. Nem-is olyan könnyű. (Wolff Károly: A magán jogászok tudták, de a büntetőjogászok nem tudták!) Ez igaz, de abban is van igazság, hogy talán a magánjogászok se tudták mind. Hiszen csak 1897-ben, tehát tizenkét év után, a Kúria egy döntvényében állapította meg helyesen, hogy mi az a hitelezési ügylet. Tizenkét évig tántorgás volt még a magánjog területén is, sőt azt hiszem, hogy ha most egy szabatos meghatározással — ami művészi az igazságügyminiszter úr javaslatában — nem megyünk a bíróság segítségére, akkor tovább fogunk tántorogni a «hitel» szónak s általában a hitelügyletnek értelmezése körül. Tudnunk kell ugyanis azt, hogy uzsora minden visszterhes szerződéssel elkövethető, ahol vagyoni értékű szolgáltatás áll szemben vagyoni, értékű ellenszolgáltatással. Minden kétoldalú visszterhes szerződéssel elkövethető az uzsora. Ha ezt tudjuk, akkor látjuk mindjárt, hogy a «hitelez» szó mennyire visszavonul a jogügyleteknek erről a nagy területéről, amikor csak a hitelügyletek területére korlátozza az uzsorát. Kérdés, helyes-e ez. Kérdés, hogy nincs-e a büntetendő uzsora alkalmazásának helye azoknál az ügyleteknél is, ahoi a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyszerre történik. Hiszen az egyszerre való szolgáltatásra vonatkozó ügyletnél is előfordulhat a helyzet kihasználása, pl. ha az illető beteg. vagy meg van szorulva és azt a helyzetét kihasználják egy ügyletnél. így éppen úgy lehet uzsorát elkövetni, mint a másik estben. Akkor nersze könnyebb, amikor én nem fizetek semmit, csak kapok. A gondolat ez: kényszerhelyzetben van az adós, aki kölcsönt vagy szolgáltatást kap és ígéri a jövőre nézve, hogy majd ő is ad ellenszolgáltatást. Először is igérni sokkal könnyebb, többet igértetni pedig egyenesen természetes, ez az uzsorás lélektana, mert hiszen a jövőben könnyebben hajlandó fizetni vagy legalább igérni az a megszorult adós mindent, a jelenben ez nehezen megy. A jelenben neki is van a zsebében pénz vagy egyéb ellenszolgáltatásra alkalmas vagyonjogi érték. A jövőre igérni könnyebb. Hiszen éppen a könynyelműséget és azt a reménységet használja ki az a hitelező, hogy kényszerhelyzetben lévén, fizetni most az ügylet megkötésekor nem tudván, természetes, hogy könnyebben igér többet, könnyebben kihasználható, kizsákmányolható, kiuzsoráaható. Ezért van az, hogy ® hitelügyletek köre az uzsora igazi területe, így tartja ezt a tudomány, a gyakorlat, a törvényhozások egy része is. Ebből azonban nem az következik, hogy ezzel rendben van minden. Ebből csak az következik, hogy & jogász respektálja a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi élet szabadságát. Nem akar zavart okozni, nem akarja, hogy minden ügyletnél rögtön ott lehessen a királyi ügyész, •akit egy feljelentéssel meg lehet mozgatni. Tehát, ha tulajdonképpen minden ügylethez hozzáköti az uzsora büntetőkövetkezményét, büntetőjogilag minden ügylet megtámadható, ez kétségtelenül a gazdasági élet és a kereskedelmi élet zavarára, nyugtalanságára vezet. Kétségtelen, hogy 1883-bian sem a törvény, sem az indokolás nem mondta meg, hogy mit ért «hitelez» szó alatt. Amint mondottam, csak 1897-ben, december 10-i 65. számú döntvényében mondotta ki a királyi Kúria: «a pénzértékű szolgál tatáisok iránt létrejött mindazok a kétoldalú szerződések, amelyeknél a felek megegyező (akarata szerint az egyik szerződő fél^ azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő» — ez a hitelüzlet. Ahol azonnali szolgáltatás van az egyik oldalon: — megkapom a kölcsönt — és elhalasztás ia másik oldalon: — majd vissza^ fogom fizetni. Ez a «hitelezés» szónak helyes értelmezése, amelyet azonban, sajnos, a büntetőbírói gyakorlat nem vett át és amely nem is ment át a büntetőbírói gyakorlatba. Mármostan milyen ezzel ;a hitelügylettel szemben a másik ügyetl? A másik ügylettípus az úgynevezett kész szerződéseké, a reálszerződéseké, ia kézközi szerződéseké, — Zug und Zug szerződéseké, mondja a német — azoké a szerződéseké, amikor a szolgáltatás mindkét fél részéről egyidőben megy végbe. Mármost kétségtelen, f hogy ezekre a reálszerződésekre, ezekre ia kézközi szerződésekre nem vonatkozik, a mi uzsoratörvényünk. Mit mondott az uzsoratörény indokolása annak idején? Az indokolás .azt mondja, hogy hitelezés alatt általában lazt kell érteni, hogyha valaki kölcsönkap valamit és később fogja ezt .a kölcsönt visszaadni. Tehát általában a kölcsönszerződést érti a törvényjavaslat indokolása hitelezés alatt. T. Ház! Pauler igazságügy miniszter úr annakidején a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a következő kijelentést tette (olvassa): «A hitelezés szava és kifejezése tágabb, mint a kölcsöne, mégis tagadhatatlan, hogy a kölcsön volt az ügyleteknek az a fő neme, melyre a törvény súlyt fektet.» Ezt mondta az akkori igazságügyminiszter. Az igazságügyi bizottság jelentése pedig a «hitelez» szó alatt a következőket értette (olvassa): «Az uzsora nemcsak pénzkölcsönökre, kölcsönökre, hanem a hitel minden nemére ki van terjesztve.» Kiterjesztetett például az adásvételi szerződéseknél előforduló hitelre is, — ez nagyon fontos, később majd visszatérek rá 7— amikor az adásvételnél csak az egyik fél teljesít, a másik fél adós marad, néha az árral, néha az áruval. Mind a kettő nagyon érdekes és mind a kettőnek igen súlyos magánjogi és a jövőben büntetőjogi következményei is lesznek. Ezt mondotta az igazságügyi bizottság. Az igazságügyi bizottság előadója úgy magyarázta a «hitelez» szót, hogy a kölcsönt és a hitelbeli eladást érti alatta, tehát nemcsak pénz, hanem más helyettesíthető dolog kölcsönzését is, de mindig a kölcsönzés terén maradt az egész tárgyalás során a hangsúly. A tudomány^ — így például Lammasch — azt mondja: «pénz, vagy más helyettesíthető dolog kölcsönzése és minden ügylet, amely a kölcsönzés elemeit foglalja magában, így az adásvétel is, ha hitelezéssel van összekötve.» Tehát a tudomány is meglehetősen homályosan fejezi ki magát, mert a hitelezésre azt mondja, hogy: ha a kölcsönzés elemeit foglalja magában. Pedig nem tudom, hogyha egy orvos súlyos betegen fekvő páciensét 10.000 pengőért hajlandó megoperálni és az illető beteg abban a pillanatban, mikor műtétre szorul, nemi tud fizetni, de betegsége folytán szorult helyzetben van s az orvos kiköt 10.000 pengőt s a páciens megígéri, hogy majd az örökségből megfizeti az operációért járó honoráriumot, akkor ez kölcsönzés-e, illetve hitelezés-e. A szó közönséges értelmében aligha hitelezés, de ő előlegezte orvosi munkáját! \Jgy-e érezzük, hogy körülbelül kvázi hitelezés, mert nehéz azt mondani,