Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

130 Az országgyűlés képviselőházának jogász, sajnos, azokkal a szakismeretekkel nem rendelkezem, amelyek lehetővé tennék, hogy egy ilyen nagyszabású közgazdasági politikai bírálatról szakszerű véleményt mondhassak. Legfeljebb elismerésemet fejezhetem ki, mert mindegyikünknek kötelessége, hogy legjobb tudása, lelkiismerete szerint megvilágítsa azt a szörnyű gazdasági helyzetet, amelyben vagyunk s keresse az orvosságokat, melyek bajainkból kivezethetnek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Egyet azonban kénytelen vagyok megállapítani. Azt a közgazdasági politikát, amelyet a kormány folytat, mi sem szeretjük, sőt, azt hiszem, maga a kormány se szereti. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kormány ugyanis nem olyan közgazdasági politikát folytat, amilyent szeretne, hanem olyant, amilyent a mi adott nyomorúságos viszonyaink között lehet folytatnia. (Magyar Pál: Nem, inkább amilyent tud!) Igen t. Képviselőház! Olyan időben, midőn a közélet terén a gazdasági kérdések nyomulnak előtérbe, természetesnek kell tartanunk, hogy a kormányzás és törvényhozás fokozottabb figyelemmel fordul azok felé a visszaélések felé, amelyeket főként a gazdasági élet területén a szabadság, különösen a gazdasági szabadság nevében űznek. A szabadság az emberiség legértékesebb kincse, vitázni sem lehet felette. Az emberiség fejlődése, haladása, jövője szabadság nélkül el sem képzelhető. A korlátok nélkül való szabadság 'azonban az emberiség legnagyobb szerencsétlensége lehet, mert előbb-utóbb felfordulásokra vezethet. Éppen -a napokban olvashattuk Caillauxnak, a kiváló francia államféfiúnak egyik nyilatkozatát, amelyben azt mondotta, hogy neki, aki egész életében baloldali ember volt, neki, :a baloldalinak minden félreértés nélkül 'elhihetik 'és tőle meghallgatihatják azt a megállapítást, hogy a korlátok nélkül való szabadság: la liberté sans limites, pusztuláshoz és anarchiához vezet. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék az uzsora-törvényjavaslathoz közeledni. (Mozgás.) A képviselő úrral nem alkotok ennél a vitánál precedenst, hogy ezen az alapon azután széles és mindenre kiterjedő vita keletkezzék. {Helyeslés a jobboldalon. — Mozgás a középen és a baloldalon. — Magyar Pál: Csak Csináljunk! — Gál Jenő: Ennél szebb bevezetést nem is lehet kívánni!) Váry Albert: T. Képviselőház! Amikor az uzsorajavaslat kapcsán a gazdasági élet megrendszabályozásáról beszélek, jogászi kötelességemet teljesítem, amikor a szabadság kapcsolatát a joggal és a gazdasági lelettel igyekszem feltárni. Tisztelettel tudomásul veszem az elnök úr figyelmeztetését és alkalmazkodom hozzá. Természetes, hogy a szabadság korlátaival vigyáznunk kell, nem szabad a állami, a társadalmi és gazdasági életre olyan korlátokat szabni, amelyek annak az életnek bilincseit jelenthetik (Ulain Ferenc: Gyülekezési tilalom!) és a szabadság helyett rabszolgaságot teremtenek. (Ügy van! balfelöl.) Ez teljesen így van. Viszont a szabadságnak megvannak a maga természetes, korlátai. Ezek a természetes korlátok az állami, társadalmi, gazdasági és általában emberi együttérzés, az össaetartozandóság érzete, az ember szeretete, az ember megbecsülése, egymás érdekeinek kölcsönös ( el isimerése és egymás boldogulásának lehetővé tétele. Az a szabadság, amely lennek az emberi 6 0. ülése 19SÊ április 5-én, kedden. együttérzésnek szabad érvényesülését lehetetlenné teszi, visszaélés a szabadsággal. (Magyar Pál: Szabadosság!) Ez szabadosság, amelyet az erkölcs, a tisztesség, a becsület, az igazság és az emberi együttérzés korlátai közé kell szorítanunk és ellenőrzése alá kell helyeznünk. Csak az a szabadság jogosult, amelyben van erkölcs, tisztesség, becsület, igazság és emberi együttérzés. (Ügy wan! a baloldalon.) Természetesen nem könnyű a határt megszabni, hogy meddig jogos a szabadság ési hol kezdődik a szabadsággal való visszaélés. Nem könnyű ezt megállapítani különösen ma, a mi gazdaságilag 'megbomlott és komplikált életünkben, amikor élesen szembenáll egymással a gazdasági liberalizmusi és a gazdasági korlátokat hirdető^ felfogás. A gazdasági liberalizmus a gazdasági élet törvényeinek, a gazdasági élet erőinek szabad érvényesülését követeli a szabad verseny, az egyéni, vállalkozási és gazdasági szabadság nevében. A másik részről ott látjuk a követelést, a korlátok felállításának követelését a gazdasági szabadság visszaéléseivel, túltengéseivel, hatalmaskodásaival szemben. Milyen nehéz a batárvonalat itt megtalálni! Milyen nehéz különösen akkor, amikor az egyik nemzet, pl. mi hiába helyezkednénk a gazdasági szabadság álláspontjára, ha a bennünket környező államok éppen az ellenkezőt hirdetik és követik. Egy nemzet a gazdasági szabadságot — bármennyire nagyszerű gondolat is az — meg nem valósíthatja, hiszen Anglia, a szabad kereskedelem politikája után ime — talán mindnyájunk szomorúságára —, a gazdasági védvámos rendszerre tért át. Nehéz megvonni azt a határt meddig jogos a szabadság és hol kezdődik a visszaélés. Igen t. Képviselőház! Az uzsora kérdése szorosan Összefügg a gazdasági szabadsággal. Az uzsora forrása gazdasági területen keresendő, jogi szabályozásának fészke pedig, mint az előadó úr nagyszerűen mondta, a magánjog területén székel, de az .ellene való védekezés eszközeinek, a hatályos^ és eredményes védekezés eszközeinek megtalálása csak a büntetőjog területén található meg és ezért ezeket az eszközöket ott kell keresnünk. Ml az uzsora? Lényegében a gazdaságilag erősebbnek hatalmaskodása a gazdaságilag gyengébb féllel szemben, kihasználása, kizsákmányolása, kiuzsorázása a vele szemben gazdaságilag alárendeltebb félnek. A gazdasági élet területén a felek mindig a lehető legnagyobb haszonra törekszenek és a lehető legkisebb áldozatot akarják (hozni. A kirívó, az aránytalan többlet akkor válik uzsorás előnnyé, amikor az egyik fél ehhez az uzsorás előnyhöz az ő társadalmi, gazdasági, szellemi vagy helyzeti hatalmával való visszaélés folytán jut, amikor tehát visszaél ezzel az előnyös hatalmával azért, hogy a másik fél alárendelt kedvezőtlen, gyengébb helyzetét kihasználja. Ez az uzsora lényege. Ez pedig, mélyen t. Képviselőház, nem egyéb, mint a hatalommal való visszaélés, a hatalommal való visszaélés pedig nem egyéb, mint a szabadsággal való visszaélés. A jogásznak nem lehet összetett kézzel néznie a hatalommal és szabadsággal való visszaélés korlátlanságát, segítségére kell sietnie a gyengébb félnek, a társadalmilag, gazdaságilag elesettnek, a kisembernek, aki ebben a gazdasági harcban az első pillanattól fogva mindig alul került és alul van, és akit összetett kézzel elveszni hagyni sem a jog, sem az igazság, sem az erkölcs, sem a tisztesség, sem az emberi