Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

120 Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. kell ismételnem azt ,a -megállapítást, hogy az ínségakció társadalmi része csődöt mondott. Nem látjuk ott az adományozók között a klérust, nem látjuk ott a nagybirtokot, nem látjuk ott az adományozók között a ibankkapitalizmust. Láttunk ott garasokat, filléreket és látunk ott olyan adományokat, amelyek más alkalommal más célokra talán megfelelőek volnának, éhes emberek jóllakatására azonban alkalmatlanok. Tessék elképzelni, — hiszen operettet lehetne írni erről — hogy^ az ínségakció céljaira felajánlanak diétás szakácskönyveket és azokat elfogadják. Az érdekelné a közvéleményt, hogy ezeket a diétás szakácskönyveket az ínségeseknek milyen célra és milyen alapon osztogatták ki. Aiz egész akció egyébként hibás és helytelen elgondolások alapján szerveződött meg. Megalázó volt a módszer, ahogyan csinálták a helyek legnagyobb részében r és alamizsnaszerű volt. Hibája volt azonkívül az, hogy újra meghonosították vele Magyarországon a robotot, amely szerint valami apró robotmunka elvégzéséhez kötötték a segélyt. Ehhez a kormánynak nem volt joga. A kormány céladót vetett ki az ínségakció céljaira. ínségadót és szükségadót vetettek^ ki és szedtek be egyenesen az ínségakció céljaira. Engem, amikor az interpellációt bejegyeztem, az érdekelt elsősorban, hogy ezekből a céladókból mennyi folyt be és .ezeket a befolyt összegeket mikor, milyen célokra fordították, mert annyi bizonyos, hogy elszámolás nincs, legalább a nyilvánosság elé nem került, annyi bizonyos, hogy a céladókból befolyt öszegeknek csak igen kis részét fordították magára a célra. Nagyon érdekel engem és érdekli a közvéleményt, főképpen pedig az ínségeseket: hova lett a céladóból befolyt meglehetősen nagy summa, mert hiszen ezt az adót erre a célra vetették ki, erre a célra, fizették be, erre a célra kellett volna tehát fordítani is. A miniszterelnök úr azt mondotta egy beszédében, az őszutón, amidőn mi aggodalmaskodtunk a következő súlyos tél és az ezzel járó ínség miatt, hogy garantálja, hogy Magyarországon nem lesz éhező ember. Kijelentem, hogy ez a garancia nem bizonyult értékesnek. Emellett a garancia^ mellett igenis volt igen tekintélyes számú éhező ember Magyarországon, s bár el lehet ismerni, hogy az Ínséget enyhítették, azt viszont meg kell állapítani, hogy nem szüntették meg és az agrár Magyarországon százezrével volt a r télen éhező, rongyoskadó, mezítlábas, fázlódó ember. Ha a miniszterelnök úr ismerné a viszonyokat, vagy ha az ő hozzá befutott jelentések tárgyilagosak volnának, akkor erről ő is tudomást szerezhetett volna és elismerné azt, mint ahogy mindenki tudja, aki a nép között jár, akinek valami kapcsolata van a néppel, hogy igen tekintélyes számú ember éhezett a télen Magyarországon. Most itt a tavasz. A tavaszra ígértek minden jót, ígértek munkát, ígértek enyhülést a gazdasági helyzetben, éppen a tavaszra való tekintettel is készülnek megszüntetni az inségakciót; ínég azt a vérszegény akciót is, amely eddig volt, meg akarják szüntetni. Megjegyzem, 'hogy én nem lelkesedem az inségakcióért, éri azt sem bántam volna, ha meg sem indították volna, mert nem önérzetes emberhez való módszer az, ahogyan csinálták. Helyette adtak volna munkaalkalmakat, adtak volna rendszeres segélyezést, úgy, mint Európa huszonkét államában adnak a munkanélkülieknek biztosítás alapján becsületes darab kenyeret a kezükbe. Ez kellett volna, ezt sürgettük, ezt követeltük.' Ezt nem tették meg, ellenben a jótékonykodásra bízták egyrészt, másrészt pedig arra a hatósági inségakcióra, amivel az állam, azt hiszem, — a számadásokból ki fog majd tűnni — igen jó üzletet csinál, mert hiszen tekintélyes summa maradt meg az államkincstárnak az inségadóból, a szükségadóból. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy minden rendben van, nem igaz az, hogy a fedezet kimerült. Emlékeztetem a miniszterelnök urat arra, — sajnálom, hogy távol van — hogy ezekben az utolsó hetekben járt nála Pest vármegye főispánja és újabb fedezetet kért a pestkörnyéki inségakciók javára; a pestkörnyéki megyei városok polgármesterei is rendre jártak nála küldöttségben és felkérték a pestkörnyéki képviselők, hogy^ támogassák ezt az akciót, hogy a hitelt bővétsék ki, mert nagy veszedelem származnék abból, hogy ezekben a pestkörnyéki proletár városokban idő előtt megszüntetnék az ínségakciót. El is akartunk járni, ia miniszterelnök úr azonban anynyira be van gubózva, (Mozgás jobbfelől.) hogy ő hozzá nem lehet bejutni. Ezt csak azért hoztam fel, hogy igazoljam azt, hogy a válasznak idevonatkozó része valótlanság, mert a hitel valóban sok helyen kimerült. Nem tudom, azóta történt-e gondoskodás a hitelpótlásról; ha nem, akkor ezúttal is felhívom a miniszterelnök urat, hogy Pestvármegye főispánjának és a pestkörnyéki megyei városok polgármestereinek igényeit igyekezzék kielégíteni, igyekezzék azokat honorálni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Három perc meghosszabbítást kérek! (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) A Ház hozzájárult. Propper Sándor: En most is azt mondom, nincs szükség inségakcióra, tessék ezt beszüntetni, tessék először arról gondoskodni, hogy munkaalkalmak legyenek ebben az országban, tessék gondoskodni arról, hogy a munkanélküliek rendszeres segélyezésben részesüljenek. Magam is azt tartom, hogy még egy ilyen telet Magyarország nem bír ki, még egy ilyen irányú és arányú inségakciókkal átélni nem lehet. Es ha a kormány ezeken a legelsőrendűbb szociális és gazdasági problémákon nem tud segíteni, akkor ez a kormány nem odavaló, ahol ül, akkor ez a kormány vonja le ennek konzekvenciáit és adja át helyét olyan kormányzatnak, amely első kötelességének tekinti az éhezőkön, az Ínségeseken, a munkanélkülieken való segítést. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a választ tudomásulvenni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásulveszi. Következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Kertész Miklós képviselő úrnak a folyó évi február 17-iki ülésen előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző vurat, szíveskedjék a választ felolvasni. (Űlain Ferenc: A levelezés kezd már unalmassá lenni!) Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Kertész Miklós képviselő úr a Képviselőháznak folyó évi február hó 17-én tartott ülésében interpellációt intézett hozzám és a külügyminiszter úrhoz 354 millió frank magyar allamkölcsönnek a Magyar Általános Hitel-