Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-59
118 Az országgyűlés képviselőházának léti minisztérium megszüntetése esetén nagy megtakarítás nem érhető el, mert legfeljebb a miniszter és az államtitkár fizetésének megszűnésével kerülne a népjóléti minisztérium f fenntartása kevesebbe. Azonban ezek. az előnyök nem állanak arányban az eddig szociális szempontokiból működő minisztériumnak a megszüntetésével, azokkal a műveletekkel, amelyeket a népegészségügy, a közegészségügy, a csecsemővédelem, a kórházellátás stb. terén eddig a népjóléti minisztérium végzett. Mert ha az egyes ügykörök széttagoltan más minisztériumok ügykörébe kerülnének, akkor az ügyosztályok nem tudnák teljesíteni kötelességüket úgy, mint ahogyan azt eddig teljesítették. Az én tiszteletteljes kérésem^ a miniszterelnök úrhoz az, hogy méltóztassék odahatni, hogyha már meg is szüntetik a népjóléti minisztériumot, mint olyant, akkor legalábbis ezek az orvosi ügykörökre vonatkozó részletek lehetőség szerint a maguk teljes egészében feltétlenül a szakminisztériumok, vagy a belügyminisztérium vezetése alá kerüljenek. Ezeket tartottam szükségesnek még a t. Ház tudomására hozni, kijelentve azt, hogy az igen t. miniszterelnök úrhoz intézett interpellációmra adott írásbeli választ tisztelettel tudomásul veszem. {Helyeslés a középen. A szónokot többen üdvözlik. — Peyer Károly: Azért mégsem 1 lesz főorvos az Oti.-ban! — Téglássy Béla: Az vagyok már régen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak osztályvezető! — Peyer Károly: Főorvosnak okosabbat keresnek! — Téglássy Béla: Ne sértegessen Peyer úr! — Felkiáltások a középen: Ügy van! Ne sértegessen! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásulvenni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásulvette. Sorrend szerint következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Rakovszky Tibor képviselő úrnak 1932 február hó 17-én a gyarkorlati közigazgatási vizsga tárgyában kiadott 1931. 9100. M. E. számú rendelete ügyében előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszterelnök úr válaszát felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Dr. Rakovszky Tibor országgyűlési képviselő a gyakorlati közigazgatási vizsga tárgyában kiadott 1931. évi 9100/M. E. számú rendelet ügyében interpellációt intézett hozzám, amelyben azt a kérdést veti fel, hogy hajlandó vagyok-e a rendeletnek alkalmasabb időpontban való életbeléptetése iránt intézkedni és amennyiben erre nem volnék hajlandó, azon módosításokat eszközölni. Ezen interpellációra vagyok bátor a következőket előadni: A gyakorlati közigazgatása vizsgát az 1929 : XXXX. te. 66. §-a rendelte el, kimondván, hogy «a gyakorlati közigazgatási vizsga a közigazgatás valamennyi ágára egységes. A gyakorlati közigazgatási vizsga tárgyait és részletes szabályozását a (minisztérium rendelettel állapítja meg.» A kormány tehát a törvény parancsát teljesítette akkor, amikor a rendeletet kibocsátotta, a vizsga életbeléptetésének időpontját teihát a kormánynak elhalasztania nincs módjában. A kormány egyébként is meg van győződve a gyakorlati közigazgatási vizsgának szükségességéről. Az elhalasztás ellen szólna az a körülmény is, 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. hogy ilyen gyakorlati vizsga a közigazgatás több ágában, többek közt a pénzügyi és a rendőri fogalmazói karban eddig is hatályban volt, a törvénynek fent idézett rendelkezése és a szóbanforgó kormányrendelet tehát csak a fogalmazási kar különböző csoportjaival szemben eddigi különböző eljárást szüntette meg, ami javára válik a közigazgatás jóságának és igazságosabb a tisztviselőkkel szemben is. A rendelet alapos megfontolás és gondos előkészítés útján jött létre és igyekezett figyelembevenni a már régebben életbeléptetett gyakorlati vizsgáknál szerzett tapasztalatokat. Az a kérdés, hogy a vizsga egységes legyen-e, vagy amint az interpelláló képviselő úr kívánná, kormányzati ágazatonként különböző, beható vita tárgya volt az 1883 : 1. te. megalkotása óta és ezt a hosszú vitát döntötte el a törvényhozás akkor, amikor az 1929 : XXX. te. 66. §-ában az egységes vizsga mellett foglalt állást. A kormány ezen az alapon bocsátotta ki a rendeletet. A vizsga anyagának megállapításánál a közigazgatás gyakorlati szükségleteire a legnagyobb figyelemmel volt, és egyúttal szem előtt kellett tartania azt, hogy a fogalmazási kar, tehát a közigazgatás legmagasabb igényeket kielégíteni hivatott tisztviselőinek kiképzését van hivatva emelni. Gondoskodott arról is, hogy a vizsgabizottság tagjai közt azok a gyakorlati közigazgatási szakférfiak, akikre az interpelláló képviselő úr is oly nagy súlyt helyez, kellő számban résztvegyenek. Egyúttal állandó figyelemmel fogok őrködni afelett, hogy a vizsga a törvény által kitűzött céljának megfeleljen. Joggal remélhető, hogy a rendelet a gyakorlatban be fog válni. Ha hosszabb tapasztalat netalán egyes fogyatékosságait mutatná ki, a kormány meg fogja találni a módot azok kiküszöbölésére. Ami a vizsgadíjat illeti, utalok arra, hogy annak szabályozása az ügyvédi és bírói vizsga szabályozásával mutat tudatos rokonságot, tételei azonbban annál lényegesen^ alacsonyabbak. A bírói és ügyvédi vizsga díját nemcsak az ügyvédjelöltek, hanem a joggyakornokok is egyaránt fizetik. E téren is tehát az történt, hogy olyan rendelkezés hatálya terjesztetett ki, mely a közszolgálati alkálim ázottak egy részére már korábban is hatályban volt. Van szerencsém rámutatni arra, hogy az egységes bírói és ügyvédi vizsgára készülők is önmaguk tartoznak az előkészüléshez szükséges anyagnak megszerzéséről gondoskodni. Tisztelettel kérem e válaszom tudomásulvételét. Gr. Károlyi s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Az 1929 :XXX. te. arra kötelezte a kormányzatot, hogy abban a törvénycikkben létesített gyakorlati vizsgát léptesse életbe. Ez meg is történt, az ez év elején megjelent 9100. M. E. rendelet ezt a gyakorlati vizsgát életbe is léptette. Akkoriban voltam bátor ennek a rendeletnek egész tartalmát bonckés alá venni és mint gyakorlati közigazgatási ember, kimutatni, gyakorlati szakemberek véleményére és elhangzott kritikáira támaszkodva, hogy ez a rendelet a gyakorlati vizsga szellemét és lényegét nem elégíti ki. Miután a miniszterelnök úr válasza arra a két kérdésemre, vájjon hajlandó-e a rendelet életbelépésének határidejét kitolni, illetőleg, ha ezt nem, módosítani, erre tagadó választ adott s miután az új abb an r megjelent kritikák nem birták eloszlatni aggályaimat abban a tekintetben, hogy ez a vizsga tényeleg gyakorlati