Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. mert egyszer már e kérdés megoldását egészsé­ges formában el kell kezdeni. Amíg azonban ennek a kérdésnek ilyen formában való meg­oldásához eljut a tkormány, addig is van a föld­hözjuttatásnak olyan egészségesen kialakult módja, amelyet pénz nélkül előrelátással, okos szervezkedéssel, a népnek őszinte szeretetével in­tézményesen el lehet intézni. Erről a kérdésről a tegnapi ülés folyamán Schandl Károly kép­viselőtársunk felszólalt. Ö ennek a kérdésnek lebonyolítását a földbérlő szövetkezetekben látja és ezt a kérdést magam is alátámasztom és ki­emelem, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert mint ennek a kérdésnek egyik szerény gyakorlati végrehajtója, már a háború előtt is láttam, tudoni és tapasztalatból: ismerem, hogyha ezt a béke idejében nagyobb mérvben végrehaj­tották^ volna, akkor a földkérdés intézményesen és egészségesen a magyar nép boldogulására megoldódott volna. Mint jeleztem, nekem igen fontos az, hogy a magyar föld, amelyik gazdát cserélt, kinek a kezébe kerül. Mi történt eddig?- A nagy birtok­komplexumok eladásra kerültek, gazdát cserél­tek, azonban gazda és gazda közt óriási különbség van, mert míg a kipusztult ne­messég helyett egy másik réteg ült be a magyar földbirtokba, addig ott találkozom a milliós paraszttömegekkel, akiknek először Amerikába, Brazíliába, a világ másik sarkába kellett kivándorolniok, elkótyavetyélniük a ha­jójegyre utolsó fillérüket, összeszedett kis össze­güket is. Világgá mentek, mert élni, dolgozni, családjukat fenntartani és gyarapodni akartak s világgá mentek ugyanakkor, amikor nálunk még van lehetősége annak, hogy dacára a négy­zetkilométerenkénti népsűrűségünknek, a tu­dósok megállapítása szerint, ennek a magyar földnek még háromszor ennyi lelket is el kell tartania. Hiszen, itt van az Isten adománya, hogy egy^ ilyen Kánaánszerű földdel rendelke­zünk s még mindig abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy itt vannak még nagybirto­kok, tehát a jelentkező kívánságokat még min­dig ki lehet elégíteni a nélkül, hogy ismételten egy törvénnyel hozzányúljunk. Mert, sajnos, abba a helyzetbe került a nagybirtok is, hogy a statisztika kimutatása szerint, mintegy 2 mil­lió hold föld az, amely gazdát cserélne, csak tudna gazdát cserélni. ítt van a birtokcserének egy természetes folyománya, tehát, mondom, nem egyik kéziből a másik kézbe tolással kell a dolgot előbbre vinnünk, hanem a magyar nép szükségletének, óhajának kielégítésére kell a rendelkezésre álló birtokokat fordítanunk. Nem oldotta meg a földreform a teljesen nincstelenek problémáját sem, de nem oldotta meg a kisgazda-rétegnek a föld után való kí­vánságát sem. Ennek legnagvobb rétegét ki­hagyták és kivették a földreform megoldása keretéből és ha én vizsgálom, miért olyan el­esett, olyan adófizetésre nem képes a kisgazda­osztály, ennek okát nemcsak a termények ala­csony árában találom meg, hanem megtalálom abban a majdnem azt mondhatnám improduk­tív munkában is, amelyet sokszor kifejt egy­egy család olyan kicsiny területen, amely az ő életfeltételeit alig tudja biztosítani. A kisgazda­társadalomnál a bajok abfcan jelentkeznek, hogy kevés a föld. Azt nem bajnak minősítem, hanem szerencsétlenségnek, hogy, hála Isten­nek, nagy a család, baj az, hogy a kicsiny föl­dön az év 365 napjának munkára alkalmas nap­jait is elfecsérli, nem tud terjeszkedni, nincs le­hetősége a munkaerő gazdaságos kihasználá­sára. Továbbá az improduktivitást a falusi ma­gyar parasztnak abban a sokszor beteges büsz­êse 1932 február 25-én, csütörtökön. 3 keségében látom, hogy Ő a kisgazda címre hall­gat, be van rendezkedve két ló tartására és ezeknek az állatoknak munkaerejét nem tudja kihasználni, terményeinek jórészét feleteti az állatokkal, tehát a helyett, hogy gyarapodna, tönkremegy. Ezek csak nüanszok nehéz helyzetében, de figyelembeveendők, mert nem vet magával számot és mondom, a terményárak mai zuha­nása mellett ebből még saját fenntartását sem tudja biztosítani. Ha tehát a földmívelésügyi kormány intéz­ményesen akar gondoskodni arról, hogy az a félbenmaradt, vagy most már a befejezéshez közelálló nagy földreform intézményesen to­vább folytattassék, ajánlom ismételten és ismételten a földmívelésügyi kormány figyel­mébe, hogy a földbérlő szövetkezetek felállítá­sára, szervezésére sokkal nagyobb súlyt kell helvezni, mint eddig. Mi történt eddig a magyar nép földhöz­juttatása tekintetében? Ahol parcellázások kínálkoztak, a parcellázásokra kellett egy szerv, amely azokat lebonyolítsa. Akkor a par­cellázandó nagybirtok parcellázásával meg­bíztak egyes nagyobb országos bankokat. Mél­tóztatnak tudni, amikor egy földcsere ilyen retortákon megy keresztül, ott azokból az el­indulási költségekből és árakból, amelyeket a magyar nép elfogadhatónak tart, amelyek alapján talán rentábilisan is tudnának gazdál­kodni, törleszteni és amortizálni, mire vég­eredményben az ő nevére kerül a telekkönyv­ben a birtok, olyan magas árak jönnek ki, hogy azokat nem bírja el. A különböző parcellázó bankok tevékeny­ségét láttuk és azok utóízét ma is érezzük. Itt van a Földhitelbank parcellázása. Méltóz­tatott olvasni, hogy az a vármegye is hogyan járt, amelynek egyik kerületét képviselem, s hogy mi volt annak a parcellázásnak a követ­kezménye, amelyet a Földhitelbank végre akart hajtani: a földhöz jutni kívánó gazdák tönkretétele. Ez az egyik része a parcellázásnak; a má­sik r az, hogy hiába adódik parcellázási lehe­tőség, a magárahagyott nép tanácstalanul áll. Mire észbekap és megszervezkednék, akkorra már nem tudja felvenni a versenyt azokkal, akik a nagyobb birtokokra igényt tartanak. Igen t. Ház! Olvastam az elmúlt hetekben, hogy Magyarország különböző részein, így Szolnok megyében, a vallásalapnak többezer holdat kitevő földbirtoka kerül ismételten ki­adás alá, a másik oldalon olvasom, hogy her­ceg Esterházynak is többezer holdat kitevő uradalma kerül kiadás alá, mindenütt időnként megmozdulnak a kisgazdák és a földet kívánó rétegek, azonban helyben nincs senki, aki ér­tene a kérdések technikai lebonyolításához. Ezért én a múlt , alkalommal a miniszter úr elődjének figyelmébe ajánlottam és erre hatá­rozati javaslatot is terjesztettem be, amelyet a miniszter ; úr, sajnos,' nem fogadott el, hogy a földmívelésügyi kormány létesítsen egy szer-' vet, amely az ilyen földbérlő szövetkezetek szervezését lebonyolítja. Egy szerv kellene, amely foglalkozik ezzel és tudja annak min­den csínját-binját, hogy ahol előadódik egy ilyen kérdés, szakember mehessen ki, aki min­den oldalát megvilágítja ennek a kérdésnek és segítségükre siet ezeknek az embereknek, hogy földhöz tudjanak jutni. Ha az OKH keretében méltóztatott csinálni a kubikusmunkások számára egy vállalkozó szövetkezetet, amelynek vezetője dicséretes 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom