Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

100 Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. kell, mert hiszen tulajdonképpen a perjog az a jogi porond, az a küzdőtér, ähol a magánjog a maga igazi arculatát nyeri és helyzeti energiából mozgási energiává válik és a tényleges eredményt mutatja, hogy tud-e érvényesülni, vagy nem. Ennélfogva a végrehajtási •stádiumban kell egy védelmi eszközt adni ennek a kiuizs or ázott félnek a kezébe. De itt rendkívül óvatosnak kell lenni, mert az erkölcsök az egész világon leromlottak, talán a hitelezői erkölcsök is, 'hiszen ezért csinálunk uzsoratörvényt, de az adós-erkölcsök is, ezt be kell vallanunk, ha őszinték akarunk lenni. (Malasits Géza: Hasonlóképpen romlott az erkölcs az egységespárton!) Elnök: Malasits képviselő urat sértő közbeszólásáért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon-) Fabinyi Tihamér előadó: En igyekszem ezt az eminenter gazdasági és jogi kérdést ennek a területnek szférájára lokalizálni. Ennélfogva módot adhat esetleg ez az intézkedés arra. ha nem a helyes keretben érvényesül, hogy akárki alaptalanul is hivatkozhassak a végrehajtási stádiumíban arra, hogy a követelés uzsorásszerződésből ered, — és ezzel az ürüggyel a jog érvényesülését elodázhatja. Ennek a súlyos túlzásnak^ a megelőzését szem előtt tartja a javaslat, és annak szerzői azon a nézeten vannak, hogy ez a helyes középút, amelyet követni kell és hogy ez nem megy túlzásokba. Módot ad a javaslat továbbá arra is, hogy ha választottbírósági ítéletről van szó, amely uzsorásügyletet tartalmaz vagy palástol, azt is meg lehessen támadni érvénytelenítési keresettel, holott a választottbírósági ítéletet eddig általában érdemi okokból nem * lehetett megtámadni. Erre is határidőkre tekintet nél* kül adja meg a módot a javaslat. Továbbá végrehajtás megszüntetési keresetet ad akkor, ha közjegyzői végrehajtó okiratban kötötték ki az ^uzsorát. Még egy szót kell mondanom a hatálybaléotető és átmeneti rendelkezésekről. A^ törvény magánjogi rendelkezései visszaható erővel bírnak a javaslat rendelkezései szerint, de csak arra az esetre, ha a törvény életbelépése előtt az uzsorásszerződést még nem teljesítették és a törvény életbelépése után követelik a teljesítést. Ha már teljesítették, az lebonyolított, elrendezett ügy, amelynek újból való felelevenítését a jogbiztonsági érdek tiltja. Büntetőjogi szempontból nincs visszaható erő, csak egyetlen nagyon fontos vonatkozásban, nevezetesen a hivatalból való üldözés tekintetében. Röviden és per summos apices ezzel ismertettem a javaslat fő gondolatait. Ez a, javaslat nem ötletszerűen idedobott javaslat, hanem hosszú, előkészítő történetre tekinthet vissza úgy gazdasági tekintetben, — utalok arra, amit az 190Ö-as évek történetéről, az 1902. évi uzsoraankétről mondottam — mint pedig megalapozott és előkészített ama két javaslat által, amelyeket Plósz Sándor 1903-ban és azután Günther Antal nyújtottak be. Ez a javaslat kisexisztenciákon, elsősorban a múltban is és a jelenben is az uzsorától szenvedő gazdatársadalmon akar segíteni. Hatályos módon akar segíteni, mert kiépíti az uzsora üldözésének magánjogi, büntetőjogi és processzuális rendszerét. De hangsúlyozom, segíteni akar anélkül, hogy a gazdasági élet törvényszerűségeibe bele akarna nyúlni, mert hiszen a törvényhozásnak nem lehet a célja, hogy a gazdasági élet törvényeivel szembeszálljon és annak rendes menetét állandóan megváltoztatni igyekezzék kényszereszközök útján. A kérdés az, hogy azt a helyes középutat, az arany középutat, amelyet ezeknél a kényes gazdasági kihatású gazdasági intézkedéseknél szem előtt tartani és elérni kell, a javaslat elérte-e? íEn szívből kívánom, hogy tényleg úgy legyen, hogy elérte. Nagyon jól tudom, hogy ezekben a kérdésekben a világnézetek és gazdasági alapfelfogások szerint különböző nézetek lehetségesek. Mindnyájan egyek vagyunk abban, hogy erkölcsi szempontból valami elítélendőbbét, csúnyábbat, mint az uzsora, alig ismerünk, de meg tudom érteni azt, amikor azok, akik a gazdasági szabadságnak előharcosai, — különösen a boldogabb időkben, amikor még nem derült ki az, hogy a gazdasági konjunktúra! és a gazdasági etika nem tudja egyedül szabályozni a gazdasági világot és nem derült ki az, hogy átmenetileg, sajnos, túlsók az ember ezen a világon és túlkevés a munkaalkalom és túlkevés a szükségletek kielégítésére szolgáló eszköz — nagy szellemek is az uzsora túlzott üldözése ellen voltak, mint Turgot, Bentham, Stuart Mill és a mi nagy Széchenyink. Kétségtelen azonban az, hogy a mai körülmények között bizonyos szabályozását a gazdasági élet szóban levő vona.tkozásaiiu.ak észszerű keretek köpött és észszerű határokig nem nélkülözhetjük. Az is kétségtelen, hogy a 'magánjog telje sen átalakult az utolsó évtizedek alatt. Azt célozza ez a javaslat és azzal bocsátom azt útjára, amit olyan szép szavakkal mondott halhatatlan emlékű nagy jogaszunk, Tőry Gusztáv, amikor a oolgári törvénykönyv második tervezetét a Jogászegyletben 1912-ben bemutatta (olvassa): «A magánjog világszerte kezd kibontakozni a merő individualizmus és az egyoldalú materializmus béklyóiból, hogy a szorosabb és az erkölcsi javakat fokozottabban figyelembevevő társadalmi együttműködésnek engedjen teret. Szociális követelmények hatiák át a vagyonjogot, amelyek a gyengének védelmet kívánnak az erős ellen, az egyéni önzés korlátlanságának gátat vetni az összesség érdekében és a forgalomban fokozottabb tisztességet és jóhiszeműséget akarnak garantálni.» Ez a kodifikator célzata akkor, amikor ezt a Javaslatot idehozza, és én nem kívánhatok jobbat ennek a javaslatnak, onint hogy ez a magas erkölcsi alapelv világítsa meg a törvényhozók elhatározását akkor, amikor ezt a javallatot tárgyalják és úgv, amint kérem, törvény erejére emelik. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Bejelentem a t. Háznak, hogy Hegymegi Kiss Pál képviselő úr a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján felszólalásra kért tőlem engedélyt. A képviselő úrnak rövid felszólalásra az engedélyt megadtam és így őt illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Egy összeférheti enségi esetnek ia tegnapi napon történt elbírálása kapcsán kénytelen vagyok a Ház nagybecsű figyelmét felhívni a házszabályoknak hiányos rendelkezéseire és. — tekintettel azokra a fontos erkölcsi követelményekre, amelyek az összeférhetlenség megállapításához fűződnek, — kérni a Házat, annak igen t. elnökét, hogy a házszabályoknak ezt a hiányát sürgősen pótolja. Az 1901 : XXIV. te. értelmében az összeférhetlenség megállapítandó akkor is, ha az országgyűlési képviselő a kormánynál jár közben kitüntetések, címek, jövedelmező jogok adományozása, átruházása, italmérési engedélyek ki-