Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

98 Az országgyűlés képviselőházának nem eshetik a törvény és ezért foglalkozik a kizsákmányoló ügyletekkel is, azonban nem »büntetőjogilag üldözi ezeket, hanem lehetővé teszi ezek semmiségének, illetve 'megtámadha­tóságának kimondását is. Erre a szakaszra vo­natkozólag leszek bátor egy már benyújtott módosító javaslatomat annakidején részleteseb­ben megindokolni, úgyhogy ezzel a kérdéssel most talán nem szükséges bővebben foglalkoz­nom. Áttérhetek ezekután arra, hogy milyen nó­vumokat hoz a javaslat a büntetőjogi üldözés terén. Először is hozza azt, hogy szélesebb körre — talán túlságosan széles körre — ter­jeszti ki az uzsorát a büntetőjog szempontjá­ból. Ez még megfontolás tárgyává teendő a t. Ház által. Azután hozza a javaslat azt, hogy magánindítvány helyet hivatalból üldözendő­nek nyilvánítja az uzsorát, sőt ennyiben, — a hivatalból való üldözés szempontjából — vissza­ható erővel ruiházza fel a javaslatot. Es hozza a javaslat büntetési tétel felemelését, hozza a pénzbüntetés alkalmazását és hozza a mellék­büntetések részletesebb és konzekvensebb szabá­lyozását. Az, hogy az uzsorát hogyan, milyen bün­tetési tétellel büntessük, szintén megfontolás tárgyát kell, hogy képezze. Az eredeti javas­lat — és ettől a bizottsági szöveg sem tért el — abból iindul ki, hogy nem követi az eddigi törvénynek azt a rendszerét, amely abból iaz elvből indult ki, hogy vannak az uzsorának különösen súlyos esetei, amikor váltóban, köz­okiratban, bírói eg^yességben, stb. elpalástolva kötik ki az uzsoráselőnyöket. Ezeket minősí­tett esetek gyanánt kezelte az eddigi törvény és szigorúbban büntette. A javaslat mondja, hogy hat hónaptól három évig terjedhető fog­ház a büntetési tétel, ennélfogva olyan tág ke­rete van a bírónak mérlegelni az egyes esetek konkrét körülményeit, hogy nem szükséges mi­nősített eseteket felállítani. Ha azonban a bün­tetőjogi üldözés területét szűkebbre szorítja a t. Ház, amire nézve indítvány adatott be, ak­kor viszont a legszigorúbban büntetendő mi­nősített eseteket indokolt^ lesz nem vétség, ha­nem bűntetti büntetés alá helyezni. Ami a pénzbüntetések alkalmazását illeti, a második büntetőjogi novella, az 1928 : X. törvénycikk a pénzbüntetést igen tág körben engedi alkalmazni mind mellékbüntetésként, mind főbüntetés gyanánt, mégpedig akkor, ha jogtalan vagyonszerzési célzat volt, és al­kalma volt különösen a bűncselekmény által a tettesnek jogtalan vagyoni előnyt, vagyont, jövedelmet elérni. Azt hiszem, alig van bűn­cselekmény, amely ezeknek a kellékeknek tipi­kusabb an felelne meg, mint éppen az uzsora, és ezért a pénzbüntetés alkalmazásának nagyon tág tere lesz, és helyes, ha ezt a pénzbüntetési rendszert a javaslat ide terjeszti. Helyes a mel­lékbüntetések rendszerének, nevezetesen a ki­utasításnak és az ipar, vagy foglalkozás gya­korlatától való eltiltásnak részletes szabályo­jíílScl IS* Meg kell említenem a javaslat 6. §-át, mely tulajdonképpen csak átveszi teljesség ked­véért a régi törvény bizonyos intézkedését, amely a hitelezési ügylet biztosításának tiltott módjáról szól; nevezetesen, ha valaki kiskorú, gondnokság alatt álló vagy olyan személytől, akire nézve az esküvel, becsületszóval, vagy hasonló megerősítéssel tett ígéret állásának el­vesztését vonhatja maga után, a hitelezett szol­gáltatás megtérítését esküvel, becsületszóval, vagy más hasonló megerősítéssel ígérteti meg. 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. Eddig kihágás volt ez a cselekmény, amelyet ez a törvényjavaslat változatlanul büntetendő­nek minősít, de felemeli vétséggé. Van ennek a szakasznak néhány új szava, egy beszúrás, amely azt mondja (olvassa:) «... vagy bárki­től olymódon ígérteti meg, amely a kötelezett felet bűnvádi eljárásnak teheti ki.» Felmerült itt az az aggály, hogy nem fogja-e ez a most idézett szöveg tilalmazni a tulajdonjog fenn­tartással vagy bizományba történő el- és át­adást, mert ezzel az átvevő felet esetleg bűn­vádi eljárás veszélyének teszi ki. Rámutattak ugyanis arra, hogy ha valaki tulajdonjog-fenn­tartással ad el avagy bizományba ad valaki­nek valamit és az nem teljesíti, ellenben a bi­zományba avagy tulajdonjog-fenntartással adott dolgot megterheli vagy elidegeníti, ak­kor a sikkasztás bűncselekményét követi el, és hogy vájjon nem ezt tilalmazza-e ez a szö­veg, amely úgy szól, hogy: «...oly módon ígérteti meg a szolgáltatást, amely a kötelezett felet bűnvádi eljárásnak teheti ki.» Megfontolható ezért, hogy ezt a részt, ki­hagyjuk-e,^ de »mindenesetre. szükségesnek tar­tom az előadói székből leszegezni, hogy ilyen eseteknek, amilyeneket felsoroltam, pönalizá­lása sohasem intenoionáltatott. Gondoltunk olyan esetekre, amidőn például valaki a fiúnak ad uzsorás kölcsönt és az apa nevét Íratja alá vele a váltón, vagyis hamisíttat vele egy váltó­aláírást, tudva azt, hogy ez a legnagyobb presz­szionális eszköz, mert hiszen bűnvádi eljárás­nak tenné ki az illetőt. Ilyen, valóban üldözés után kiáltó esetekre gondol a törvényhozás és nem ezekre az említett tulajdonjogfenntartási és bizományi esetekre. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez visszamenő hatályú?) Nem. Áttérhetek ezután a törvényjavaslat ve­gyes rendelkezéseire. A 10. § kimondja teljesen /egybehangzóan az eddigi törvénnyel — és ez nagyon fontos (kérdése az uzsora érvényesülési területének — hogy a törvényengedte maximá­lis^ kamat követelése nem lehet uzsora! Itt is­mét egy felmerült konkrét aergály eloszlatása végett kívánom kijelenteni, hogy ezen szakasz szempontjából az intenció az volt, hogy kamat­nak minősülj ön^ az 1923 : XXXIX. te. értelmé­ben szedhető késedelmi kártérítés is. Aggály merült (ugyanis fel, hogy miután ezt nem ne­vezi kamatnak a törvény, vájjon az, aki a tör­vény alapján ezt a törvényes kártérítést kö­vetelte, szedte a késedelmes, tehát erre rászol­gált adóstól, nem tekinthető-e a törvényes ka­matmaximum megszegőjének, és így adott eset­ben uzsorának. Ez nem intene ionáltatott — és így ilyen értelmezésnek nincs helye. A másik, az uzsora érvényesülési területére döntően fontos kérdés az, vájjon fennmarad­jon-e az a kivétel, amelyet a mai törvény tar­talmaz, nevezetesen, hogy a bejegyzett keres­kedőnek^ mint hitelnyerőnek, a szerződése uzso­rásszerződésnek nem minősíthető. A törvény­javaslat ^kihagyta a mai törvénynek ezt a ren­delkezését, aminek az lett volna a következmé­nye, hogy a kereskedő is, aki hitelt vett igénybe, élhetett volna azzal a kifogással, hogy uzsorásszerződést kötöttek vele. A törvényja­vaslat indokolása azonban már jelezte azt, hogy e kérdésben véglegesen majd a törvény­hozásnak kell állást foglalnia. A kereskedőnek előre meg kell fontolnia, hogyan cselekszik —és ha a keresikedővilágba is bevisszük az uzsora­kifogás lehetőségét, akkor annak jóhiszemű­ségét, stabilitását esetleg alááshatjuk. A bizott­ságban éppen kereskedői tekintélyes oldalról kérés hangzott el, hogy ezt a kivételt, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom