Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-59
04 Äz országgyűlés képviselőházának zetesen a kiuzsorázott fél tartotta-e meg a tőkét, avagy pedig az állam kapta-e meg. Amenynyire én aneg tudtam állapítani, ez büntetésjellegű és az államot illető tőkeelvétel „volt, amely tőkéből egyharmadrészt a feljelentő kapott. Megint azért emelem ezt ki, mert ugyanez a kérdés felmerül ma is az uzsora magánjogi és 'büntetőjogi következményeinek szabályozásánál és éppen ez az igazságügyi bizottságban is igen beható vita tárgya volt. Az 1802 : XXI. te. azután már a szigorú kriminális üldözés terére lép, .amennyiben mindezeken felül még azt is elrendeli, hogy pénz- és fogházbüntetés is érje az uzsoráskodókat. Amikor azután a modern törvényhozás terén az 'első lépést tettük meg, vagyis az abszolút korszak végeztével 1867-ben és 1868-ban foglalkozott a törvényhozás ezzel a kérdéssel, amikor megint egy másik végletbe ment át, amennyiben az 1868 : XXXI. tc-kel általában eltörölte a kamatkorlátozásokat. Rendkívül tanulságos végignézni e törvény keletkezésének történetét. Egészen röviden legyen szabad csak arra a beszédre utalnom, amelyet az akkori igazságügyminiszter, Horváth Boldizsár 1868 október 10-én tartott a Képviselőházban, amikor megindokolta a törvényjavaslatot, amely eltörölte a kamatkorlátozásokat. Ez olyan hozsánna, olyan lelkes optimista nyilatkozat a teljes liberalizmus, a teljes manchesterizmus mellett, hogy egészen elképed és meglepődik az ember rajta ma, amikor látja, hogy tulajdonképpen egyetlen gazdasági elv sem hozza meg a gyógyulást, hanem minden attól függ, hogy milyen a gazdasági konjunktúra és a gazdasági etika. (Olvassa): «Az új politikai rendszer '— mondja Horváth Boldizsár — a kasztok és privilégiumok helyébe :a jogegyenlőséget és szabadságot, az új közgazdasági rendszer pedig a céhrendszer és vámsorompók helyébe a szabad forgalmat és versenyt tűzte ki. Ha mindazon érték, amelyeket a pénz és tőke képvisel, a forgalom terén szabad versenynek örvend; ha a munka, szorgalom és takarékosság minden eredményeinek értékét a szerződő felek kölcsönös akarata határozhatja meg: akkor a legnagyobb anomália volna, hogy a pénz mint általános értékjel a felek szabad akaratán túl bármi más korlátozásnak alá legyen vetve.» Megint rendkívül tanulságos a későbbi igazságügyminiszternek, Perczel Bélának rövid néhány év után elhangzott beszédét olvasni abból az alkalomból, hogy 1876. május 29-én törvényjavaslatot nyújtott be az uzsoratörvények eltörléséről szóló törvény pótlásáról, amely 1877 : VIII. tc.-ként vonult be törvénytárunkba s a kamatok tekintetében azt az intézkedést tartalmazta, (hogy 8%-nál nagyobb kamatot telekkönyvileg bekebelezni, bíróilag érvényesíteni, végrehajtani, sitb. nem lehet. Ezt mondja Perczel Béla akkori igazságügyminiszter — mintha csak a mai viszonyokat látnánk jellemezve — (olvassa): «Az éveken át tartó rossz termés, a^ pénzválság, az ezeknek kíséretét képező rendkívüli leszállítása az értékeknek, a hitel nehézsége s csaknem teljes hiánya, mind rendkívüli mértékben fokozták a pénzszükséget, egyszersmind kedvező alkalmul szolgáltak az f uzsorásoknak arra, hogy a nép szorultságát és tudatlanságát kiaknázva, a legiszonyúbb mértékben gyakorolják átkos üzelmeiket. Nem ritkák az esetek, ahol 200%-os! uzsoraügyletek, uzsorakölcsönök kebeleztetnek be, a 30—-50%-os kölcsönök pedig nagyszámmal fordulnak elő 1 .» 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. Erre vezetett a teljes nembeavatkozás alapelve s ezért hozatott meg az általam említett törvény, amelynek tárgyalásánál világos és megismételt kifejezést nyert, hogy a törvény az uzsorát büntetendő cselekm'énynek nem minősíti, de mégis olyan toecstelenítő cselekménynek tartja, amelyben nem óhajt segédkezet nyújtani azzal, hogy 8%-nál magasabb kamatot bírói jogsegélyben részesít. Ilyen előzmények után jött létre az uzsorát tulajdonképpen részletesen szabályozó és ma is érvényben lévő 1883 : XXV. te., mert az 1877 : VIII., az előbb idézett törvénycikk a bajt nem tudta orvosolni, hiszen az uzsora álügyletek formájába rejtőzködött, különösen pedig a váltó formája alá és szükséges volt hatályosabb eszközökről gondoskodni. Hogyan valósította meg ezt a szükségességet a ma is érvénylben . lévő törvény 1 ? Olyan módon, hogy reakcióként ezekre a visszaélésiekre, a büntetőjogi üldözés súlyos fegyveréhez nyúlt. Ám olyan formában, hogy ez az üldözés büntetőjogi téren sem volt hatályos, mert magánindítványtól tette függővé és nem támadta meg az uzsorás visszaéléseket ott, ahol tulajdonképpen fészkük van, tudniillik magánjogi téren. Ezáltal "ez a törvény túlságosi eredményeket nem érhetett el, már az «aki túlsókat markol, keveset, fog» régi és sajnos, mindig .bevált tapasztalatánál sem'. Mi volt azonban ennek à törvénynek alkalmazása terén a legnagyobb hiány? A legnagyobb hiány az volt, hogy a bírói gyakorlat ezt a^ törvényt majdnem kizárólag a pénzkölcsönzések és pénzkölcsönt elpalástoló ügyletek üldözésére szorította vissza. Ez ma is alapproblémája az uzsorának és ezért ennél a kérdésnél egy kissé időzni fogok. Habent sua fata leges. Érdekes, hogy a törvény, amikor elválik a törvényhozótól és önálló életet kezd élni, mennyire más irányokban fejlődik, gyakran mennyire más életpályát fut be, mint amilyen életpályát neki megalkotói szántak. Iskolapéldája ennek a megismétlődő r jelenségnek az 1883. évi XXV. te. Mert ebből a törvényből sem szövegileg, sem keletkezési történetéből nem következik szűkségszerüleg az, hogy csakis a pénzkölcsönöket lehetne uzsorává minősíteni és a bírói gyakorlat mégis erre a rendkívül szűk körre szorította vissza. Hogy ez milyen veszedelmes, az néhány év múlva, a törvény életbelépése után tűnt ki, amikor panaszok hangzottak el mindenfelől, hogy gabonaelővétellel kapcsolatban rettenetes uzsora folyik. A panaszok rendkívüli mennyisége és intenzitása arra indította az akkori földmívelésügyi minisztert, ( hogy szembeszálljon ezekkel és az akkori földmívelésügyi miniszter 1898. májusában köriratot intézett az összes gazdakörökhöz és gazdasági szervezetekhez, amelyekben adatokat kért és felhívta figyelmüket arra, hogy amennyiben gabonaelővételnél r visszaélések fordulnak elő, tegyenek feljelentést az uzsoratörvény alapján. Ezek a visszaélések — semmi új nincs a nap alatt — olyanok voltak, hogy pl. egy konkrét esetben megvásárolták előre a lábon álló termést, vagy a leendő termést, az akkori 10 koronás árnál 4 koronával olcsóbban, amikor pedig a termés elpusztult vagy egyéb okból nem volt szállítható, akkor már a közben 24 koronára felment árban kívánták à megtérítést. (Berki Gyula: Akár két évvel ezelőtt!) És mi történt akkor, amikor e körirat révén a panaszok és adatok beérkeztek? Megtették a feljelentést és a bíróság azt mondotta;
