Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-43
Äz országgyűlés képviselőházának 43. hónapok óta hitelekből él, tartozik elsősorban a fűszeresnek, tartozik a szabónak, tartozik a suszternak, tartozásaira azonban még c„ak törleszteni sem tud, (Zaj.) sőt kényte-en otthon tartani középiskolás gyermekeit is azért, mert amíg a fűszeres, a szabó, a suszter esetleg és még egy ideig talán hitelezni tud, a városi internatusok azonban Ca'dk. azokat a gyermekeket tarthatják falaik között, akikért a szü ők pontosan meg is tudják fizetni a havi ellátási dijakat. (Andaházi jxasnya Jtíeia: üiz tényíeg i^az!) Gyakran hallunk és olvasunk a jegyzőknek az adóbehajtás körül tanúsított erőszakos és kíméletlen eljárásáról. A már ismertetett körülmények alapján nem nehéz a szerves összefüggést megtalálni egyrészt ezek között a tények vagy néha csak híresztelések, másrészt pedig a jegyzői illetmények hónapok óta tartó elmaradása között, különösen akkor, ha tudjuk, azt, hogy az adók eredményes behajtása és a jegyzői fizetések folyósítása egymástól elválaszthatatlan. Erre különben később uiég visszatérek. Felületesség volna itt hivatkozni arra, hogy a jegyzőknek és családjuknak életét, vagy legalább vegetálását úgy-ahogy biztosítani tudjak az úgynevezett jegyzői különmunkák díjai. Aki a magyar falu mai életét alaposan ismeri, az nagyon jól tudja azt, hogy a jegyzői különmunkák száma a minimumra redukálódott, (Ügy van! ügy van! — Andaházi Kasnya Béla: Nincs pénz!) az elvégzett különmunkák díját pedig csaknem lehetetlen inkasszálni az ezer nehézség között küzdő és vergődő gazdáktól. A jegyzők novemberi országos gyűlésén teljesen megokolt szenvedélyességgel került ez a kínos kérdés tárgyalás alá. A belügyminiszter ur képviseletében ott megjelent miniszteri tanácsos végtelenül fontosnak tartotta, hogy a község tisztviselői minden hó elsején pontosan megkapják havi járandóságaikat. Felhatalmazás alapján kijelentette, hogy az erre vonatkozó kormányrendelet készen áll, és amint az államháztartás helyzete megengedi, de legkésőbb január elsején a kormányrendelet életbe is lép. Közölte a miniszteri tanácsos úr azt is, hogy a belügyminiszter- november 6-án kilenc vármegye részére 300.000 pengőt utalt ki a jegyzői fizetések és nyugdíjilletmények kifizetésére. A nyomasztó gondokkal küzdő jegyzői kar törhetetlenül bízva a kormány határozott ígéretében, nehezen és türelmetlenül várta a január elsejét. Ma azonban már január 15-ike van, és a határozottsággal beígért kormányrendelet még ma sem látott napvilágot, a 300.000 pengőnek pedig, ami országos viszonylatban abszolút jelentéktelen összeg, máig sem volt semmi folytatása. A helyzet tehát november óta javulás helyett lényegesen^ rosszabbodott. A kérdés sürgős rendezése csak radikális eszközökkel érhető el. A helyzet ugyanis a következő: a jegyzők illetményeinek kiutalása a vármegyei fizetési alapok feladata. Ezek a fizetési alapok kötelezettségeiknek csak abban az esetben tudnak teljes mértékben megfelelni, ha az adók rendszeresen befolynak, és így a költHitélesitettéh : Nánássy Andor s. k. naplóbiráló'bu ülése 1932 január 15-én, pénteken. 7Í ségvetésileg biztosított fizetések el is jutnak a vármegyei fizetési alapokhoz. Ha ez nem történik meg, — ami most a leggyakoribb eset — akkor a vármegyei fizetési alapok bejelentik legalább is a részleges fizetésképtelenséget^ ami annyit jelent, hogy nagynehezen kiizzadják a vármegyei tisztviselők fizetéseit, de hónapokon keresztül adósok maradnak a vármegyék^ mostoha gyermekeinek, a jegyzőknek illetményeivel. Es itt a jegyzőknek egy régi és orvoslásra hiába váró sérelmét is érintettem. Ez a varmegyei tisztviselőknek és a jegyzői karnak majdnem megalázó, éles elkülönítése, ami még valamennyire érthető volt évtizedekkel^ ezelőtt, de merőben igazságtalan és nem helytálló ma, amikor a jegyzői kar képzettség dolgában a Vármegyei tisztviselőkkel majdnem teljesen azonos színvonalon áll, munkaköre és hivatása pedig óriási nívóemelkedésen ment keresztül. Meg kell itt említenem azoknak a községi jegyzőknek helyzetét is, akik foldjavadalmat élveznek, már amennyiben ma ezt élvezetnek lehet nevezni. Egy régi és teljesen elavult intézkedés alapján a foldjavadalom ellenértékét, .a kataszteri tiszta jövedelem 24-szeresét a jegyzők fizetéséből levonják. Ez az összeg lényegesen nagyobb, mint amennyi a mai terményárak mellett a föld hozzadéka. Az ilyen jegyző tehát földjavadalmára effektive ráfizet. A jegyzői kar sorozatosan megújított jogos panaszai közt erre is mindig rámutatott, kérte az értékelés csökkentését, de kérése mai napig sem talált meghallgatásra. T. Ház! A községi jegyzők ma igen nagy nemzeti értékek és érdekek felelősségteljes sáfárjai. Csak elfogultság és igazságtalanság tudná letagadni azt, hogy a magyar jegyzői kar túlnyomó többsége rendkívül fontos munkáját nehéz helyzetében is becsületesen és lelkiismeretesen elvégzi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagy könnyelműség volna tőlük erejüket meghaladó^ teljesítményt követelni, már pedig a jegyzői fizetések kiutalásának további halogatása nagyon veszedelmes és kockázatos erőpróbának bizonyulhat. (Téglássy Béla: Majd meg fogjuk sürgetni!) A magyar falu izgalmakban amúgy is bővelkedő élete, és így egyben az egész ország jól felfogott érdeke is azt követeli, hogy a kormány haladéktalanul keresse és találja meg azokat >az eszközöket, amelyek ennek az ominózus kérdésnek és a mai tarthatatlan állapotoknak azonnali orvoslására alkalmasak. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. A jegyző úr, lesz szíves az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Herczegh Béla jegyző: (olvassa az ülés jegyzőkönyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 4 óra 10 perckor.) Kiss István s. h. ígi tagok.
