Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

40 Az országgyűlés képviselőházának — mondják az iratok — a minisztertanács összeült és megszavazott 80.000 pengőt részben a temetési költségekre, részben néhai Vass Jó­zsef nyomasztó adósságainak kifizetésére. Én néhai t Vass József iránti kegyeletet és az ő emlékét nem akarom megsérteni. Neki joga volt adósságot csinálni annyit, amennyi bele­fért. Minden embernek legegyénibb joga, hogy annyi adósságot csináljon, amennyit tud. De közpénzből miniszterek adósságait kifizetni akkor, amikor emberek egy rongyos pengőért a Dunának mennek, vagy felakasztják magu­kat: bocsánatot kérek, ez nem kormányzás, ez nem rendszer, ez nem államigazgatás, ez nem erkölcs, ez fertő, amely seprűt kíván, amelyet ki kell takarítani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Most következik a dolog­nak az a része, amely megdöbbent. Ezt a 80.000 pengőt sem úgy használták fel, ahogy fel kel­lett volna használni. Ebből a 80.000 pengőből preliminálva vo.it néhai Viass József édesany­jának bizonyos összeg. Az aláírott nyugta ott van az iratok között, de az öreg Vass mama nem kapta meg a pengőket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Ez új! — Eszter­gályos János: Hallatlan gazság! — Büchler József: Azt is ellopták!) Ha ez nem meríti ki a büntetőtörvény fogalmát, akkor egyáltalában nincsen büntetőjog és nincs büntető igazság­szolgáltatás. (Büchler József: Tolvajok társa­sága! — Esztergályos János: Vérlázító disznó­ság!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, ne használjon impariamentáris kifejezé­seket. (Esztergályos János: Disznóság! Gaz­ság!) A képviselő urat másodszor is figyelmez­tetem. Propper Sándor: T. Képviselőház! Hogy menekültek pénzét magasrangú állami tisztvi­selők maguk közot szétosztották, hogy ebbe a hitványságba belevonták az altiszteket és velük körmöltették alá az elismerő aláírást a nyug­tákra. (Strausz István: Ázsiai állapotok! — Büchler József: Ezek azok a jó magyar embe­rek?) ez nemcsak tolvajlás, nemcsak gazság, nemcsak lopás, vagy sikkasztás, vagy mit tu­dom én micsoda, hanem olyan erkölcsi fertő, a fegyelemnek olyan meglazítása, oiyan de truk­ció, amilyen talán még sohasem volt. Tessék elképzelni egy minisztériumot, ahol intézik a lakásbéreket, a lakásügyeket, a boltok és bolt­bérek ügyét, a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyét, a hadikölcsönjegyzŐk segélye­zését, az egész ország betegápolási ügyét, az őszes kórházak ügyét, ahol tehát a magyar szociális és higiénikus élet komplexuma fut össze, tessék elképzelni, ebben a hivatalban a vezető méltóságos tisztviselő ki van szolgál­tatva egy altisztnek, mert ő kérte fel, hogy hamisítsa nevét a nyugtákra. Milyen lehet ott a fegyelem? (Kun Béla: Mindezt elnöki rendre­utasítás nélkül lehet elmondani, tehát igaz! — Esztergályos János: A képviselő úr nagyon téved! Ha parancsolja, az elnök úr azonnal rendreutasítja! — Kun Béla: Annak dacára igaz!) T. Képviselőház! Más ilyen apró kis töre­dékeket is hallottunk és éppen azért érdekli a közvéleményt. Lehet, hogy több nincs, vagy lehet, hogy több is van. (Bródy Ernő: Ez pont elég!) Mindkét esetben ide kell tenni ezeket az ügyeket a Ház asztalára. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megtörtént az, — úgy ment minden familiáris alapon, baráti alapon, mondják az iratok, — hogy bejött egy menekült és kért segítséget. Erre azt mondot­. ülése 1932 január 15-én, pénteken. ták. hogy nincsen alap. Az illető nem hagyta magát eiküldeni, mert vannak ilyenek is. Végre egy fórum elé került, ott aztán azt mondották: nincsen ugyan alap reá, de én a saját zsebem­ből adok magának, itt van 100 pengő. Adott neki ez a gáláns úr saját zsebéből 100 pengőt, aztán csináltatott egy nyugtát 700 pengőről és azt tette bele az elszámolási kazettába. (Zaj a szélsöbaioldalon. — Gál Jenő: Ügyész, rendőr! — Büchler József: Banditák! — Farkas István: És még itt van ez a kormány! — Kun Béla: Ezért a kormányzati rendszer is felelős! — Büchler József: Ez jellemzi az egész kormány­zati rendszert! — Nagy zaj.) Kérdezem a Képviseionáz minden emberi gondolkozású tagját, sőt tovább megyek, kér­dem azokat, akik saját magukat különb haza­fiaknak minősítik másoknál: vájjon ezt le tud­ják-e nyelni és be tudják-e pakkolni egy házi fegyelmi bíróság formájába? (Felkiáltások a középen: Nem!) Engem végtelenül megnyugtat a jobbközépről jövő biztatás, hogy nem, de ké­rem ennek konzekvenciáját. Akkor ezt az elő­terjesztést elfogadni nem lehet, hanem el kell fogadni azt a kisebbségi véleményt, amely ezt az ügyet részben a büntetotörvényszék elé, részben pedig a parlamenti bizottság elé kí­vánja utalni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.— Lázár Miklós: -Az ügyészséghez! — Kun Béla: Gyorsított eljárást kérünk!) ÍN em tudunk mas aliasponiot elfoglalni, nem tudunk más megoldást elképzelni és nem tudunk más megoldásba belenyugodni: vigyék ezt az ügyet vagy a büntetőbíróság elé, ahoi a nyilvánosság ellenőrzése mellett lehet ezeket az ügyeket szépen kiteregetni és elintézni, vagy pedig a parlamenti vizsgálóbizottság elé, vagy mindkettő elé, annál jobb. Ezért javasoljuk a mai különvéleményünk­ben, hogy a Képviselőház a hivatalos előter­jesztés mellőzésével Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát ne függessze fel, ha­nem, a mentelmi jog felfüggesztését kérő mi­niszteri indokolás alapján .a Ház utasítsa^ a népjóléti és munkaügyi minisztert, hogy a nép­jóléti minisztériumban a már eddig lefolyta­tott fegyelmi vizsgálat alapján beigazoitást nyert visszaélések ügyében tegyen bűnvádi feljelentést és a visszaélések ügye tereitessék bűnvádi útra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, tessék beszédét befejezni. Propper Sándor: Befejezem. Ha ez bekövetkezik, akkor ezt a kérdést közmegnyugvásra lehet elintézni. Ha ezt az ál­láspontot nem fogadná el a képviselőház, ak­kor ez az ügy továbbra is itt marad, vissza­térő tünete lesz ennek a parlamentnek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) mert leg­alább itt a baloldalon ülők sohasem fognak belenyugodni abba, hogy ezt az ügyet ilyen könnyen és ilyen olcsón eltussolhassák. A mocskos fürdővízzel, ismétlem, ne tessék ki­önteni a gyereket is. hanem tessék ezt a sze­métdombot közmegnyugvást keltőén kitakarí­tani. Kérem a kisebbségi vélemény elfogadását. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! Én a magam részéről készségesen elfogadom azt a megoldást is, hogy a felmerült ügyek büntető­bírói eljárás és eldöntés végett áttétessenek a büntető bírósághoz, elfogadom azt a megoldást is, hogy emellett, — hangsúlyozom, hogy emel­lett, — parlamenti vizsgálóbizottság küldessék

Next

/
Oldalképek
Tartalom