Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
Az országgyűlés képviselőházának 5U föl az embereket, amiért a pártszervezetben vannak. Ekkor az egyik csendőr fentemlített elvtársunkra rárontott és véresre pofozta. A csendőrjárőr Bogács községből való volt.» Kornádi, aláírva: ;Szücs Gergely. (Olyassá); «Szűcs Gergely tanyája az első lakóháztól, a gazdasági iskolától körülbelül 200 méterre van. Ezen az úton a csendőrök puskatussal ütötték, verték. Te büdös kommunista...» A többit nem mondom el, nem bírja el a parlamenti illem. (Buchinger Manó: Az egységes párt elbírja!) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom. Szeder Ferenc (tovább olvassa): «Azt hiszed, ezek ezt az adósságot kifizetik? — szavakkal illették, majd Szűcs az ütések fájdalmától ájulva Összeesett. Ekkor a haját cibálták és úgy állították talpra. Majd r lekísérték a rendőrszobába. Itt a kihallgatást végző tiszthelyettes látva azt, hogy Szűcs rosszul van, egy csendőrrel kiküldte a szabadba. Itt a csendőr újból ütötteverte, — kiverem a fogad, te büdös kommunista! — szavak kíséretében.» Sárrétudvari, aláírva: Nagy Imre. (Olvassa): «Egy kicsit érdekes dolgok is történtek itt. Ugyanis amikor a pártalakításhoz szükséges iratokat megkaptuk...» Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szeder Ferenc: Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem^ a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Szeder Ferenc (tovább olvassa): «... a csendőrség már előre értesítve volt a dolgok felől, s éppen mikor a postáról kihozta egy elvtársunk az iratcsomagot, a csendőrök azonnal útját állták és átvizsgálták a csomag tartalmát. Más bántódásunk nem történt, csak a csendőrség mindenáron le akarta beszélni egyik-másik elvtársunkat, szintén községünk főjegyzője is kihallgatásra idéz fel bennünket és mindenáron le akar beszélni bennünket a szervezkedésről.» (Peyer Károly: Mi jogon csináljak ezt? Van erre törvényes alap? Micsoda eljárás ez a tömegekkel? — Buchinger Manó: Olyan a választójog, hogy emellett még ilyet is lehet csinálni? - Zaj.) Van itt egy jegyzőkönyv, ennek tartalma a következőképpen szól (Olvassa): «Február hó 5-én, pénteken reggel két csendőr keresett, akik felkísértek a községházára és ott azirányban kezdtek faggatni, hogyan jutottam iratokhoz. Kihallgatás közben azt a megjegyzést tették, hogy persze, ismét kommunista világot akarnak», — majd pedig kijelentették, hogy még a csiráját is el fogják fojtani az ilyen szervezkedéseknek. Édes anyámat is hívatták, akinek a főjegyző támadt neki, s a mellét bökdösve a ceruzával, azt kérdezte tőle: «Tudja maga, hogy mi az a pártszervezet, amelybe a fia bele akarja magát vinni, s maga még a házát is oda akarja adni egy ilyen felforgató célra?» Majd kiment a főjegyző és kiküldötte az anyámat is s akkor a tiszthelyettes rám ordított, hogy hol van a főszolgabírói engedély, mire én kijelentettem, hogy csak most akartuk bevinni, s ott van a kezei között a bejelentés, mert mindaddig, amíg nem voltak tagok, addig nem lehetett bejelenteni. Erre ismételten rám ordított, hogy hol van az engedély? Hozzám lépve teljes erejével fülön vágott, s ezen idő óta állandó fejzúgásom van. Több kérdés feltevése után ismét nekemesett és teljes erejével pofozott, úgyannyira, hogy jajszavamra édes anyám benyitotta az ajtót és sírva könyörgött, hogy ne bántsanak, ülése 19S2 február 24-én, szerdán. 467 azonban a másik csendőr kizavarta édesanyámat s a községháza folyosójáról is elzavarta. Amikor már elunta a verést, kizavart az udvarba s 15 fokos hidegben déltől késő estig kint kellett állnom az- udvaron » várnom kellett, amíg az aláírási íven szereplő összes egyéneket kihallgatták. Akkor beidézték Csordás Józsefet is, akitől azt akarták megtudni, hogy ki volt a felbujtó, illetve ki kezdte meg, majd pedig aziránt faggatott erélyesen, hogy én hány száz pengőt kaptam Debrecenből azért, hogy a szervezkedést megindítsam.» (Büchler József: Ezek a miniszter úr hóhérjai!) Elnök: Büchler képviselő urat rendreutasítom. (Büchler József: Tűrhetetlen dolog ez, nem lehet nyugodtan hallgatni! Rettenetes dolgok ezek, amiket csinálnak!) En az interpelláló képviselő úr jogait nem korlátozom. Ha a képviselő úr ezeket nem tudja hallgatni, azon nem tudok segíteni. Szeder Ferenc (tovább olvassa): S amikor erre tagadó választ adtam, ismételten felpofozott, Csordást azonban nem bántotta.» Aláírva: Vass Mihály. A jegyzőkönyv pedig Szakolyban készült, a szakolyi csendőrörs munkájáról. (Egu hang a balközépen: Ott nincs csendőrség!) Szakolyban mégis elkövették ezeket az atrocitásokat. (Peyer Károly: Egy olyan uralmat, amely alatt annyit lopnak, csalnak és sikkasztanak, csak így lehet fenntartani! — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutas tom. Kérem a képviselő urakat, hogy ezeket a folytonos sértegetéseket és személyeskedéseket hagyják abba. Látják a képviselő urak, hogy a házszabályok szerint teljes joggal előterjeszthetnek minden gravament, de ehhez nem tartozik az. hogy a képviselő urak folyton személyeskedjenek és sértegessenek. (Peyer Károly: Csak a közállapotokról mondtam véleményt!) Csendet kérek, képviselő úr. A képviselő úrnak most semmit sincs joga mondani! Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Az egyik községben megjelentek a csendőrök a pártszervezeti helyiségben és ott körülnéztek, hogy lássák, milyen annak a berendezése. Az egyik felfedezte, hogy a függöny piros, fehér kockás vászonból van. (Peyer Károly: Majd idejönnek és a piros foteleket lefoglalják!) Elkobozták a függönyt és a következő jegyzéket adták róla (Olvassa): «Egy darab piros vászonból készült^ kicsi fehér kockás ablakfüggöny, 110 centiméter hosszú és 70 centiméter széles. Egy másik függöny 80 cm. hosszú és 70 cm. széles». A függönyök a füzesgyarmati szociáldemokrata párt^ tulajdonában voltak s azokat azért kobozták el, mert az egyik piros, fehér kockás vászonból készült. Itt van egy másik jegyzék. Fel van benne sorolva, hogy milyen könyveket koboztak el a füzesgyarmati szociáldemokrata pártszervezetből. Ezek a könyvek a következők (olvassa): «Üt a fölszabadulás felé. — Családi Tűzhely. A munkás-ifjúság sorsa és élethivatása. — A községpolitikáról. — Mi az osztályharc. — Mi a szocializmus. — A munkásifjúság útja. — Az agitáció. — Hare a fertőző nemibetegségek ellen. — Munkásprogramm. — Az alkotmányról. — Lassale Ferdinand és jelentősége a munkásosztály számára. — Kezdjük élűiről.» Ezek a könyvek és füzetek minden könyvkereskedésben kaphatók. Ha nem is mind igaz, amit most felhoztam — bár nekem nincs okom kételkedni abban, hogy ezek az egész ország területéről összefutó jelentések valóságot tartalmaznak —, és ha koncedálom is azt, amit Jánossy t. kép-
