Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

436 Az országgyűlés képviselőházának 5U- ülése 1932 február 24-én, szerdán. nak megfelelnek. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a, földbirtoktulajdonosok elzárkóznak ez elől az akció elől. Sőt, nagybérlőt a mai dekonjunktúrában alig lehet kapni, és én rá tudnék mutatni nagytekintélyű jogi személyekre, amelyeknek kezén nagy latifundiumok vannak, amelyek egyenesen keresik a földbérlő szövetkezeti alakulások lehetőségét. Mert a legutóbbi időben az a tapasztalat, hogy^ a földbérlő szövetkezetekbe tömörült kisgazdák a legrendesebb bérfizetők és a legrendesebben művelik meg a földet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Magyar Pál: Nagyon egészséges idea!) Ennélfogva maguk a földbirtokosok is arra fognak tőre kednU — amint a. legnagyobb földbirtokosoktól már érdeklődés tapasztalható — hogy ezen a téren megegyezzenek a magyar kisgazdatársadalommal. Eber Antal t. képviselőtársam a magyar mezőgazdaság tőkéhez juttatásának nagy célját tartja szem előtt. En sem tévesztem ezt szem elől, én azonban a magyar mezőgazdaságot nem úgy akarom tőkéhez juttatni, hogy a gazdákat kicseréljem, hogy a magyar földbirtokos osztályt kicseréljem. Az ő elgondolása szerint, ugyanis ez a tőkéhez juttatás úgy történnék, hogy a régi gazda eladja a földjét, és jön az új gazda, aki már kellő tőkével rendelkezik. (Magyar Pál: Részben! Egy részét megtartj cl» £L másik részével tehermentesíti magát! — Jánossy Gábor: De rámegy minden az adósságra! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az adóra!) Elismerem, hogy az elgondolásban ez is benne van, én azonban, amint később leszek bátor kifejteni, reflektálva a túloldalon elhangzott, igen előkelő helyről jött felszólalásokra, máskép gondolom a magyar mezőgazdaság tőkéhez juttatásának megkönnyítését. így tovább kell folytatnom azt. hogy ha Eber képviselő úr annyira szívén viseli, hogy a magyar mezőgazdaság ilyen módon tőkéhez jusson, és hogy a földbirtok ne legyen kitéve semmi korlátozásnak az értékesítés terén, akkor neki tovább kell mennie. Akkcr neki el kell fogadnia az egész agrárprogrammot és abban az előkelő és befolyásos pozícióban, amelyben van, támogatnia kell a magyar mezőgazdaságot és a magyar gazdatársadalmat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy megszűnjenek azok a jogos panaszok, amelyek különösen a magyar mezőgazdasági átalakulás és a magvar kereskedelmi áralakulás közötti nagy differenciára vonatkoznak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Igenis, mi szívesen fogadunk minden közreműködést, minden becsületes, jóhiszemű közreműködést, amely a magyar mezőgazdaság megmentésére irányul. Mindenkiről feltételezzük a jóhiszeműséget, t. Ház! Sőt tovább megyek, szükség van arra, hogy az ilyen súlyos, válságos időben valamennyi termelési ág összefogjon, hogy a magyar mezőgazdaságot megmentsük a tönkremenéstől. Mert elsősorban magunkra támaszkodhatunk! Mi vártuk a külföld segítségét, mi a külföld elé tártuk helyzetünket és mit látunk? Valamennyi ország el van foglalva a maga bajával; Romániában, Jugoszláviában, ha lehet ezt mondani, még súlyosabb a gazdasági helyzet; ilyen körülmények között, amikor a protezsált államok sem kapnák meg a hatalmas államoktól a segítséget, akkor nekünk, amennyi magyar erő csak van itt, össze kell azt fognunk magunknak, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hogy ezt a nagy válságot leküzdjük. Ha a mezőgazdaság válságának enyhítésére az együttműködés szükséges és azt mi szívesen fogadjuk, mert hazafias kötelességünknek tartjuk minden jóhiszemű magyar ember összefogását ezen a téren, akkor én azt kérdezem, vájjon mivel lehet ezt elősegíteni? (Jánossy Gábor: Olcsó hitellel!) Bocsánatot kérek, t. Ház, ha erre a kérdésre is kitérek; szigorúan a házszabályokhoz akarom tartani magamat (Zsigmond Gyula: Megfelelő gazdasági szerződésekkel a szomszéd gazdasági államokkal!) és az előttünk fekvő törvényjavaslatról kívánok beszélni, de mivel^ a vita eddigi során eléggé beható megjegyzések hangzottak el ezekre a kérdésekre nézve is, a parlament illemszabályait sérteném meg, ba ezekre az észrevételekre nem válaszolnék. Megmondom nyiltan, t. Ház. Eckhardt Tibor képviselő úr tegnapi felszólalása nagyon jó benyomást tett az egész Házra. Eckhardt Tibor képviselő úr minden feltétel nélkül állott fel és mondta, hogy a magyar mezőgazdaság megmentésére felajánlja közreműködését. Én erre azt mondom, hogy mi szívesen fogadjuk a parlament valamennyi csoportjának közreműködését, amely ebben a közreműködésben részt akar venni. Őrölök, hogy Hunyady Ferenc gróf képviselő úr most jött be és így arra a felszólításra is válaszolhatok, amelyet ő intézet hozzánk. Az ő felszólítására is áll a válasz, amelyet Eckhardt Tibor képviselő úr felszólalására adtam. A nemzet elleni bűn volna ma bármilyen jóhiszemű, becsületes közreműködést elutasítani, amely a magyar mezőgazdaság megmentésére, talpraállítására irányul. Ebben az egvüttműködésben teljes lelki harmóniának kell lennie és ezt nem szabad olyan feltételekhez kötni, amelyek esetleg bántóak valamelyik pártra. Ne méltóztassék azt vélni, hogy a mi pártunk bármely tekintetben szakadozik, omladozik. Ez a párt szolidáris. (Berki Gúla közbeszól — Gr. Hunyady Ferenc: Álmodni méltóztatik! — Berki Gyula: Tévedni méltóztatik Hunyady képviselő úr! — Jánossy Gábor: Tévedni emberi dolog!) Ez a párt a népies agrárprogramm alapján jött létre s ezen az alapon igenis együtt van. Nem vagyunk hajlandók sorozást engedni pártunkban. (Gr. Hunyady Ferenc (Berki Gvula felé): Erről a kénviselő úr részéről teljesen meg voltam győződve, mert ővele mi sem volnánk hajlandók együtt dolgozni! — Taps balfelől. — Berki Gyula: En sem magával, nvugodt lehetJ) Ez a közbeszólás, amelynek Buchinger képviselő úr lelkesen tansol, mutatja, mennyire célját tévesztette fölhívásának módja! (Berki Gyula: Nagyon meg vagyok döbbenve! Borzasztó nagy a fájdalmam!) En még ezek után is azt mondom: bármilyen oldalról jöjjön olyan felszólítás, amely minket ar^-a hív fel, hogy a magyar mezőgazdaság talpraállításában együttműködjünk, ez barátságos megértésre fog találni. ÍBuchinger Manó: Berki, mint népies politikus! — Berki Gyula (Buchinger Manó felé): Olyan népies vagyok, mint egy zsidó könvvkötő! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — ' Bn chinaer Manó közbeszól. — Szabóky JenŐ: Ne bántsd a zsidókat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Jánossy Gábor: Ne sértegesse a zsidóságot! — Farkas István: Csendőrszurony!) Csendet kérek, képviselő urak! Az elnök akar szólani. (Büchler József közbeszól. — Zaj.) Kérem, hallgasson már egyszer a képviselő úr. Itt megfordított helyzet van. Itt nem úgy áll a- dolog, hogy az elnök akkor szólhat, amikor neki a házszabályok szerint szólania kell, hanem a képviselő urak szólnak mindig közbe és az elnököt