Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának ^6. szoktuk, foglalta össze a Népszava következő száma 1930. .szeptember 21-én az anyagot, (Büchler József: Tehát nem 1928-ban, ahogy ezt Váry Albert előadó úr szeretné feltüntetni!) ennek a szociáldemokrata országos parlamentnek az eseményeit és tanulságait. Ezek a számunkra sorsdöntő fontosságú és a magyar dolgozónép számára is isonsdöntő fontosságú kérdések. Egymagában ' jellemző ennek a parlamentnek a mentalitására, hogy sundám-bundám egyszerűen az egész cikket kifogásolják, azt a jelleget és látszatot adva a dolognak, hogy ilyen módon a szociáldemokratapártnak, egy programmatiikus megnyilatkozását, mely a tömegei alkotmányos é)3 demokratikus akaratának felel meg, inkriminálja, kifogásolja, ügyész után kiált és megint csak a börtön ajtaját nyitogatja. T. Képviselőház! En azt hittem, amikor az előadó úr elkezdte a részleteket olvasni és azután abbahagyta, hogy talán mégis feleletet kapunk arra a kérdésre, hogy vájjon mit is inkriminált ebben az egész priograimtmszeru nyilatkozatban az ügyész és mi az, amiben az izgatás tény álladókat felfedezni vélik az urak? Nagyon sajnálom, de az iaz érzésem, mintha az előadó úr néhány idézet felolvasása után abbahagyta volna a dolgot; nem tudom tehát, hogy csak ezeket a részleteket méltóztatik-e inkriminálni, hogy ezek-e a különösen súlyos deíiktumok vagy pedig maga az egész cikk. Amenynyiben az egész cikket kifogásolják, megismétlem, ez egy politikai jellegű aktus, egy országos pártnak politikai jellegű megnyilatkozása és ha ez bűn, ha ebben van kifogásolni való, akkor az egész párttal állanak az urak szemben, mert mi ennek a cikknek a tartalmával, szövegével, gondolatmenetével nemcsak pártgyűlésünkön, de itt is és egyebütt is azonosítjuk, azonosítottuk és azonosítani fogjuk magunkat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi erről párt gyűléseinken mindig nyiltan beszélünk, mi erről az országban, amennyire az adott viszonyok között beszélni^ lehet, szólottunk és saját programmunkat árulnók el, ha mindezeket a célokat és megállapításokat nem hirdetnők és nem követnők. Mi az, amit itt az előadó úr, mint különösen inkriimdnálandót, felolvas? Kifogásolja azt, hogy a szociáldemokratapárt saját programmjának alapján áll, hogy a szociáldemokratapárt programmszerűen vallja azt, hogy a jelenlegi társadalmi rend a kizsákmányoláson nyugszik és hogy ezt a kizsákmányolást meg akarja szüntetni. Nemcsak a magyar, hanem az, egész világ valamennyi szociáldemokratapártja is el akar jutni az osztálymentes, a kizsákmányolást nem ismerő társadalomhoz. Abban iaz esetben, ha. ez osztályelleni izgatás és politikai deliktum, akkor méltóztassék tudomásul venni, hogy önök nemcsak a magyarországi szociáldemokratapártnak több százezernyi főnyi hívével, hanem az egész világ valamennyi szoeiáldemokratapártjának sok-sokmillió hívével és követőjével szállanak perbe és vitába, már pedig t. uraim, ebben a vitában Önök alul fognak maradni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Önök nem tudnak felülemelkedni, úgy látszik, olyan kérdésekben, amelyek a magyar politikának, a •magyar osztályok szembenállásának r kérdései, mert tény és való, hogy itt szembenálló osztályok vívják a maguk küzdelmét, akármennyire is indignálódott e tegnapi megállapításom miatt az akkor elnöklő alelnök úr, mert tény és való, hogy itt ez történik. Akkor, amikor másról van szó, (Büchler József: Például Ivády megbuktatása mi ülése 1932 február 5-én, pénteken. 141 egyéb?) amikor másnak a szemében kell a szálltat észrevenni, noha saját szemükben nem veszilt észre az urak a gerendát, önök tudnak történelmi magaslatra emelkedni és az Önök vezérének, mint már idéztem, a Bethlen grófnak szerkesztőbizottsági elnöklése mellett megjelenő Magyar bzemle állapítja meg a már megbukott, a már levitézlett, a szerepet már végLeg eljátszott spanyol diktatúráról a következőket. (Olvassa): «Először is a diktatúra valóban túlságosan hosszú ideje, mert majd hét év alatt a közélet teljesen megbénult, a nép és intelligencia működése nullára redukálódott, a sajtó állandó rettegés alatt állt; kétségtelen, hogy ez az állapot idővel mint valami lidércnyomás feküdt a lelkekre, valamint ez egyedek önérzete is sértve érezte magát, hogy a király mindenkit éretlennek, alkalmatlannak tart a vezetésre és egy emberre bízza népe sorsát.» Ezt önök észreveszik és megállapítják, amikor a spanyol diktatúráról van szó, sokallják a hét évet amott és nyilván keveslik a 12 évet emitt. Kifogásolják és az ottani diktatúra bukása egyik okaként^ könyvelik el, hogy a népet éretlennek nyilvánította a király. Itt mások nyilvánítják a népet éretlennek és amikor mi ezt megállapítjuk a Népszava vezető cikkében, akkor osztályelleni izgatást vélnek ebben a cikkben felfedezni. Nem gondolják az urak, hogy szörnyű történelmi vakságnak és különösen a történelmi elfogultságoknak hibájába esnek és végeredményben mindaz, amit itt most csinálnak, egyszer igen keservesen fog az önök fejére visszahullani? Tovább is van és jó lesz önöknek a saját körükből való, a saját mentalitásukat visszatükröző cikkírónak ráolvasásait egy kissé figyelembevenni. (Olvassa): «A diktatúrának másik hibája, illetőleg tévedése volt, amit még uralma alatt szemére vetett a legkonzervatívabb napilap, az El Debate, hogy egyes néprétegek létezéséről egyszerűen nem vesz tudomást. Ha a diktatúrának nem tetszett a szocializmus, akkor kimondotta: szocializmus pedig mától kezdve nincsen.» Ezt csinálják önök, t. uraim. (Büchler József: Ebben aztán tévednek!) A szociáldemokratapárt országos pártgyűlést tartott, az országos pártgyűlés után a tanácskozások politikai rezüméje egy kiáltványban megjelenik, erre kifogásolják az egész kiáltványt, kifogásolják tehát azt, hogy mi ennyire is élünk, létezünk, vagyunk. Higyjék el az urak, hogy ezek az önök jámlbor kívánságai mit sem fognak változtatni azokon a tényleges*, reális politikai erőkön, amelyekre mi támaszkodunk. Támaszkodunk akkor is. ha itt benn vagyunk a parlamentben és támaszkodunk akkor is, hogyha ennek a parlamentnek a munkájában való részvételt önök a számunkra lehetetlenné teszik. (Szűcs István: Dehogy teszszük! — Büchler József: Akkor is lesznek tömegeink! Voltak akkor is, amikor nem voltunk itt!) Ez a kiáltvány arra is utal, — és én szeretném tudni, vájjon ez is az inkriminált részek közé tartozik-e, — (Büchler József (a jobboldal felé): Maguknak nincsen most sem tömegük!) hogy bekövetkezhetik olyan idő is, amikor az álparlamentáris uralom csökönyösségével szemben más harcmodort választunk és bojkott alá helyezzük a diktatúrát leplező úgynevezett választásokat. Igen komoly, igen nyomatékos és igen érett megfontolás alapján mondatott ez ki, mondatott ez el a pártkongresszusunkon és megfelel azon tömegek érzésének és hangulatának, amelyeknek fejlődése pontosan ugyanazt a menetet 19*