Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

68 Az országgyűlés képviselőházának US. ülése 1932 január 15-én, pénteken. cionáriusok azok, akik mesterségesen, tudato­san akadályozzák azt, hogy ez a nagy gondolat, amely a nemzetnek egyedüli vezérlő elve le­hetne, érvényesülni tudjon a mi állami életünk­ben. A belügyminiszter úr — amint értesültem a törvényhatóság útján — ezt a rendelkezést az­zal indokolja, hogy sokba kerül a választói név­jegyzék kiigazítása. Éppen jókor jön ez, a mai nap eseményei igazolják, amit mondok. Miért nem takarékoskodnak más helyen, miért éppen a polgárság választójoga érvényesítésének le­hetőségeinél, 'módjainál akarnak takarékos­kodni? (Propper Sándor: Miért nem a lopá­soknál?) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Epnen ma hallottuk ebben a Házban, hogy a méltóságos úr a szolgával együtt hamisított nyugtát. — Büchler József: Ezt már megszok­tuk!) Nem erről van szó! Másról be°zél most a képviselő úr! (Propper Sándor: Analógia!) Farkas István: Miért nem lehetséges az, hogy az állam más helyen takarékoskodjék? Megmondom. Éppen azért, mert nálunk nyilt szavazásos rendszer van és a nyilt szavazásra felépített parlamentünk van. nyilt szavazásra felépített parlament útján alakul a kormány, az a többség támogatja a kormányt, amely kormneióval, terrorral, erőszakkal jön össze. Elnök: A képviselő nrat újból rendreuta­sítom. (Téídássv Béla: Tiltakozom ellene! En a tjtko« választóiosr híve vaeyok!) Farkas István: Talán lehetnek kivételek is, ellenben a" kétségtelen, hogy ahol a választó­jog gyakorlásának lehetőségeit így kezeli a köznoTiti kormányzat, ott nyilvánvalóan visz­szatükröződík ezen keresztül az egé^z kor­mányzati elv, visszatükröződik a parlamenti rendszer és módszer is, mert ahol van iga^i parlamentarizmus, ott ez lehetetlenség volna. En tehát a miniszter úrtól azt kérdeztem volna, hogy mit akart ez-el bizonyítani? Ezt a nálunk már amusv is lebecsült, tönkrement. a világ szégyeneként jelentkező nvilt«zavazá­sos rendszert még jobban akarta-e komnromit­tálni — Annonyi mondta, hogy világcn'ifja; — ezt a Bratianu-rendszert, mert én annak neve­zen, ezt akaria-e ezzel még jobban alátámasz­tani, vasry pedig Yiyil+an és világosan arra az álláspontra helvezkedik- hojrv most már nem kel 1 úi választójog elváltaiában, maradjanak a. fenében a^ok az urak, akik új választójogot akarn ak­Elnök: Kérem a képviselő urat. méltóztas­sék tartózkodni az ilyen kifejezésektől. (Prop­per Sárkor: Vass József mondotta Kecskemé­ten. — Zaj.) Farkas István: Ha diktatúrát akarnak, ak­kor mondják meg nyiltan, az becsületesebb do­log, mint így kendőzve elvenni azt a kevés törvényes jogot a polgárságtól, attól a fiatal rétegtől, amely itt van. Igaz, hogy az a fiatal, huszonnégy éves generáció, amely most be­jönne a névjegyzékbe, talán veszedelmes az uraknak, elhiszem, de mégis jobb, ha bevon­ják és megadják neki a jogot, mintha más úton akarná ezt érvényesíteni. Ennyi belátást a belügyminiszter úrtól elvárhatnánk és én tiltakozom az ellen pártom nevében, hogy ilyen törvénysértés megtorlatlanul végrehajtass ék, mint amilyen törvénysértést a belügyminisz­ter ezzel a rendelkezésével elkövetett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Propner Sándor képviselő úr interpellációja az összkormányhoz a nyomasztó inség enyhítése tárgyában teendő sürgős intéz­kedések miatt. A jegyző úr felolvassa az in­terpellációt­Herczegh Béla Jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a kezde­ményezésére az ősz elején megindított ínség­akció a legtöbb városban és faluban megakadt, a falvak és városok autonómiájának nincs ki­hez fordulni az ínségakció folytatásához szük­séges pénzért, a fedezet mindenütt kimerült és most a tél közepén a legnagyobb nyomor, kétségbeesés és tanácstalanság uralkodik ezen a téren? Hajlandó-e a kormány a Házat tájékoz­tatni arról, hogy a megindított ínségakcióra társadalmi úton milyen összegek folytak be? Hajlandó-e továbbá tájékoztatni a Házat, hogy a szükségadó címén mennyi folyt be és részletesen beszámolni arról, hogy ezekből az összegekből együttesen mennyit fizettek ki helységenként részletezve, az ínségakcióra, a falvak és városok nyomorgó lakosságának el­látására? Mit hajlandó tenni a kormány a csődöt mondott társadalmi akció helyett a fokozódó és egyre nagyobb mértékben elterjedt nyomor enyhítésére? Hajlandó-e a kormány sürgősen megfelelő Összeget bocsátani az ínségakció rendelkezé­sére és lebonyolításába a szociális kérdések iránt érzékkel bíró társadalmi szervezeteket és gazdasági érdekeltségeket bevonni? Hajlandó-e a kormány gondoskodni larróL hogy a parlamentnek módja legyen ellenőrzést és befolyást gyakorolni az ínségakció lebonyo­lítására?» Elnök: Propper képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház, — ha ugyan ezt az üres termet annak lehet nevezni! Miután a Képviselőház munkaprogrammja olyan tüneményesen alakul, hogv négv heti boldog karácsonyi szünet után úiabb három heti szünetre küldik a Házat, kénytelen vagyok ezt a szerintem naq-yon fontos kérdést sürgős interpelláció alakiában szóvátenni. Ameddig a Képviselőház igen t. tagjai a boldog szabadságukat r töltik, addig az élet pusztul s az élet legdrágább kincse, az ember és a jövő generáció a nélkülözésnek és pusz­tulásnak van kitéve. A miniszterelnök úr a multkorában — gon­dolom, székfoglaló beszédében — kijelentette, hogy nem lesz éhező ember ebben az ország­ban. Nem tudom, mi volt ez: igéret (Büchler József: Gyakran mondanak ilyen nagyokat!), Programm, vagy fohász. Ha igéret volt, akkor ezt nem váltották be; ha Programm volt. ezt nem hajtották végre, s ha fohász volt, akkor az Egek Ura hallgatta meg (Büchler József: Nagyon messze van!), mert az ínségakció tökéletesen csődöt mondott. Hetes számjeggyel lehet megjelölni azt a tömeget, amely ma eb­ben az országban éhezik a szó teljes értelmé­ben, milliókra < megy azoknak száma, akik éheznek, koplaló ország lettünk mi itt Magvar­országon s az ellátatlanok • a miniszterelnöki igéret ellenére éheznek, fáznak, rongyoskod­nak. Tömegével jönnek a panaszos levelek. Ha a Ház és a kormány érdeklődébe naaryobb volna, akkor egynéhány ilyen levelet felolvas­nék. Ez csak egy kis része annak, ami hozzánk befut. Ezekből akartam szemelvényeket adni, azonban ettől most eltekintek. De személyes vizsgálódás és tapasztalat is azt bizonyítja, mi­kor járjuk a környéket, a vidéket, a városokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom