Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
448 Az országgyűlés képviselőházának 5U. ülése 1932 február 2U-én, szerdán. tejár szabályozására vonatkozó rendelete még nem jelent meg. A tejármegállapító rendelet kiadása bizonyítja legjobban, hogy mennyire igyekeztem a termelők és fogyasztók érdekeit megvédeni anélkül, hogy ezáltal a vállalatokat a tönk szélére juttatnám. Azok az adatok, amelyeket a képviselő úr előhozott, tévesek kell hogy legyenek, mert lehet ugyan, hogy egyes vállalatok 16 filléres rezsiköltséget számítanak, — ennek ellenkezőjét nem állítom — de a Pénzintézeti Központ által megvizsgáltattam a tej vállalatok számadásait, s e szerint a rezsiköltség 9'6 fillért tesz ki, (Büchler József: Annál inkább igazam van!) s ehhez jön még a 3 fillér jutalék, amely az eladásból származik. Ezek szerint az én elgondolásom az volt: megállapítani a termelők részére ab Budapest a tejárat úgy, hogy a gazdasági rentabilitásuk lehetősége meglegyen. Nem kisebb egyéniség, mint Szterényi ő excellenciája volt az, aki a 33-as bizottságban egyik felszólalásában a termelői árat lényegesen magasabbra kalkulálta a mai takarmány viszony ok mellett, mint ahogy én megállapítottam. Ez azért történt részemről, mert nekem igyekeznem kellett a fogyasztói érdekeket is szem előtt tartanom és oda keleltt törekednem, hogy a lehetőség határain belüli árral a termelők is meg legyenek elégedve. A tejvállalatoknál az általuk kikalkulált, illetőleg a Pénzintézeti Központ által felülvizsgált rezsiköltségeknél és a jutaléknál 12*8 fillér költség jött ki. En itt is azért, mert rá akartam szorítani a vállalatokat arra, hogy a maguk rezsiklötségeit és mindenféle fizetéseket lehetőleg úgy csökkentsenek, hogy a fogyasztó és a termelő érdeke megfelelő védelmet találjon, az úgynevezett Spannungot 12 fillérben állapítottam meg; úgy, hogy ma az a helyzet, hogy a rendelet értelmében 20 fillér a tej ára ab Budapest és 32 fillér a fogyasztói ár. Igyekeztünk a középutat megtalálni, azt hiszem, ezzel meg is találtuk addig, amíg egy természetes megoldási lehetőség nem^ lesz, amelynek végrehajtásánál és elősegítésénél szívesen fogok közreműködni, mert magam is azt tartom, hogy a rendeleti úton való szabályozás szükséges volt ugyan, deinem oldja meg véglegesen a kérdést, mivel éppen a fogyasztói és az ipari tej közötti differenciát valami módon úgy kell kiegyenlíteni, hogy egy természetesebb és jobb ármegállapításra tudjon vezetni. A vaj ára a múlt hónapban soha el nem ért alacsony nívóra süllyedt le s éppen ez tette szükségessé a januári tanácskozást. Nekem az a meggyőződésem, hogy most a vaj árak emelkedésével, ha ezek tartósak lesznek, meg- fogjuk találni a megoldást, úgyhogy a rendelet hatályon kívül helyezésével, a három érdek kielégíttessék; mivel a vállalatok érdekét is szem előtt kell tartani, mert a vállalatok állítják elő egyrészt a tejtermékeket is, másrészt a higiénikus tejet is, (Tauffer Gábor: De le is fölözik!) amely a fogyasztás szempontjából közegészségügyileg vizsgálva a kérdést, szintén igen fontos. Ami az interpelláló képviselő úrnak azt a megállapítást illeti, hogy Lickl Károly helyettes államtitkár és Tolnay Pál miniszteri tanácsos úr (Zaj. —• Halljuk! Halljuk!) a Budapesti Általános Tejcsarnok vállalatnál az igazgatóságban is benn vannak, ez tévedés. Ezek az urak még Mayer miniszter úrtól kérték az ő igazgatósági tagságuk alól való felmentésüket (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) és ez 1931 január 8-án meg is történt, úgy hogy ha ma a Compasszban benn is vannak, az csak tévedésből ered. Az Országos Tejszövetkezeti Közpotnál az említett két úr igen, benn van, de azért, mert ott a részvények 93%-ig állami tulajdont képeznek. Mindaddig, amíg ilyen nagy állami érdekeltség van . . . (Büchler József: A Központi Általános Tejcsarnoknál!) ~ nem, ott nincsenek benn.— Az Országos Tejszövetkezeti Központnál azonban mindaddig, amíg az érdekek kívánják, benn lesznek. En igyekezni fogok az Országos Tejszövetkezeti Központ részvényeit gazdarészvényekké átváltoztatni (Helyeslés a jobboldalon.) és amenynyiben ez bekövetkezik, természetszerűleg, az előbb említett urak nem fognak résztvenni az igazgatóságban. Ezekben voltam bátor válaszolni és kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Büchler József: T. Képviselőház! Miután én a miniszter úr válaszából nem látom a fogyasztók érdekeinek megvédelmezését, ezért válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak feláliani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szeder lerenc képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszterhez. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): „Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Cinkotán a földmívelésügyi miniszter úr óhajára 1930-ban megalakult Földbérlő Szövetkezet, melynek elnöke a község főjegyzője volt, súlyos szabálytalanságok elkövetésével kimozdított több mint száz családot tízéves bérleti szerződéséből, noha ez a hosszúlejáratú bérleti szerződés a földreform végrehajtásával volt kapcsolatos? Hajlandó-e a miniszter úr a felelősség megállapítása céljából ezt az ügyet kivizsgáltatni s ha lehetőség van rá, intézkedni, hogy bérleti szerződésük megsemmisítésével ne tegyék ezeket a családokat földönfutóvá!» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T- Képviselőház! Budapest határában van Cinkota község, ahol gróf Pejacsevich Márknénak meglehetősen szép területű földbirtoka van. A földreformmal kapcsolatban nem tudtak hozzájutni a földhöz Cinkota község ama lakosai, akik mezőgazdasággal fogalkoznak, így tehát arra törekedtek, hogy bérlet útján jussanak hozzá legalább ennek a tekintélyes birtoktestnek egy jelentékeny részéhez. Annak idején, miután más bérlemény tárgya volt ez a terület, de ez a bérlő nagyon rosszul állt a gazdálkodásával, ezek a lakosok az akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz, Mayer Jánoshoz fordultak, hogy a földreformtörvény alapján valamilyen formában talán megkaphassák ennek a területnek — ismétlem — egy jelentéktelen töredékét hosszúlejáratú bérlet formájában. A földmívelésügyi miniszter úr 1929-ben — nem úgy, mint ahogyan interpellációmban tévesen mondottam: 1930ban — annak az óhajának adott kifejezést, hogy ha szövetkezetet alakítanak, szövetkezetbe tömörülnek, akkor elősegíti ennek a bérleti
