Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 54 bíró úr, tagjai túlnyomó részben községi jegyzők. Igen t. elnök úr, méltóztassék feltenni a kérdést a t. Házhoz, hogy méltóztatnak-e be­szédidőmet tizenöt perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni Ï (Igen!) A Ház a meghosz­szabbítást megadta. Eckhardt Tibor: Ennek a bizottságnak égisze és vezetése alatt természetesen az érde­kelt községek beleszólása nélkül kötöttek egy szerződést az érdekelt húsz egynéhány köz­ségre, amely negyven évre koncessziót adott egy, azt hiszem, mindannyiunk előtt teljesen ismeretlen Bíró István nevű egyénnek arra, hogy megépítse a távvezetékeket. A koncesz­szió negyven évre, a távvezeték megépítésére szólt. Körülbelül két évvel ezelőtt jött létre ez a megállapodás, a mai napig azonban semmi, de semmi nem történt a távvezeték megépítése érdekében. Bíró István nevű úr letett ötezer pengő kauciót és ezzel az ügy el volt intézve. Ennek a Bíró Istvánnak II., Olasz Fasor 27. alatt van Budapesten a lakása, ez is azonban felesége nevére szól, irodája nincs, telefonja nincs, egy házszám. Ezzel az úrral létrejött ez a szerződés, de a távvezeték nem épült meg, ellenben még a múlt esztendőben megindult egy akció a házakban lévő villamos vezetékek és lámpák bevezetése és felszerelése érdeké­ben. Ennek a Bíró István nevű egyénnek ügy­nökei lepték el a községeket, ezek az ügynö­kök felkerestek minden öt holdnál nagyobb gazdát azzal, hogy akinek öt holdnál több földje van, az köteles házában a villamos ve­zetékeket és a lámpák vezetékeit megcsinálni akkor, amikor a távvezetékeknek nyoma .sem volt. A főszolgabíró úrra hivatkoztak, hogyha nem teszik meg, akkor a főszolgabíró úr majd el fog velük szemben járni. Számos tanú igazolja, hogy az ügynökök ilyen módon kény­szerítették rá a parasztokat arra, hogy a meg nem lévő villamos vezetékekbe bekapcsolód­janak ós a felsővezetékeket építtessék meg. (Zaj.) Ez a villamosítás elég jó üzletnek látszott és akadt egy konkurrens. A konkurrens Aszta­los István — a számokat bemondom pontosan, méltóztassanak utánanézni — IV., Reáltanoda­utca 4. sz. alatti villamosvállalat. Ez tényleg egy létező villamosvállalat. Megbízta a hely­beli, odavaló Gál József plébános testvérét, Gál László műszerészt azzal, hogy ő iparkodjék szintén megrendelőket akvirálni, még pedig a Biró-féle ajánlatoknál negyven százalékkal ol­csóbb árak mellett. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a Gál Lászlónak ez ügyben kelt levelét szószerint felolvashassam. A követke­zőképpen ismertette, hogy mi történt vele Bor­sos főszolgabíró úr birodalmában. (Olvassa): „A dolog a következőképpen történt: Asztalos István elment a főbírói hivatalba — ez a cég­főnök —, hogy megszerezze az engedélyt az itteni környéken való munka vállalására, de a főbíró beteg volt és így nem tárgyalhatott vele. Ezután Asztalos megbízásából 1931 február 9-én elkezdtem akvirálni jóval alacsonyabb árak mellett, mint a Bir ó-cég. A Bir ó-cég meg­bízottai ezt megtudták és jelentették a főbíró­nak, hogy én iparengedély nélkül vállalok mun­kát magamnak és tisztességtelen konkurrens va­gyok, mert olcsóbban vállalok, mint ők. Erre a főbíró elrendelte, és kidobolták minden község­ben, hogy velem senki se csináljon szerződést, mert úgysem vállalihatok munkát. Amikor eze­ket megtudtam, bementem a főbíróhoz és el . ülése 1932 február 24-én, szerdán. 479 akartam neki mondani, hogy egy és ugyanazon anyagból olcsóbban fogunk dolgozni. Ö engem meg sem hallgatott és elkezdett kiabálni: ne beszéljen, hazudik, lecsukatom, ezennel beszün­tetem az akvirálást, ha mer akvirálni, lecsuka­tom. Másnap ismét megjelentem a főbírónál és kértem írásban az eltiltást, r hogy Asztalossal szemben igazoljam magam. Ö ekkor azt mon­dotta, ne okoskodjak, hivassam le a főnökömet és intézzük el vele. Nagy nehézségek után végre megkaptuk az iparengedélyt. Azt méltóztatik hinni, hogy most rendben voltunk? Szó sincs róla. Ekkor már iparengedéllyel mentem le akvirálni Abaujvárra, ahol a főjegyző úr azt mondotta: hagyjam abba az akvirálást, mert az eltiltó^ rendeletet a főbíró úr nem vonta visz­sza. Ismét bementem a főbíró úrhoz. Azt mon­dotta, hogy addig a rendeletet nem vonja visz­sza, amíg Asztalos mintadarabokat be nem nyújt hozzá, addig ne is akviráljak. Az ipar­engedély már a kezemben volt, de a csendőrök még mindig nyomoztak utánam házról-házra, mint egy bűnöző után, hogy kiknél és mennyi­ért vállaltam munkát. Éppen Lacza szentszéki tanácsos úrnál voltam, — a gönci plébánosnál, — amikor a csendőrök hozzá is bejöttek nyo­mozni ez ügyben. A csendőrök mondották, hogy már éppen kerestek engem. Én leigazoltam ma­gam az iparengedéllyel és a megbízólevéllel. Erre ők azt mondották, hogy nem tudják meg­érteni a főbíró úr szigorú rendeletét és csodál­koznak özén a dolgon. Még azt is mondották, megkérdezik a főbírót, hogy nyomozzanak-e még tovább? Ezek után teljesen elment a ked­vem, abbahagytam az akvirálást, mert a rende­letek és a csendőri nyomozások teljesen tönkre­tették itt a jóhírnevemet és engend mint meg­bízhatatlan embert bélyegeztek meg a közön­ség előtt.» Ehhez a levélhez még csak annyit óhajtok hozzáfűzni: annak ellenére, hogy nincsen táv­vezeték, annak ellenére, hogy ilyen monopo­lisztikus alapon 40%-kai drágábban kénysze­rítették a gazdákat arra, hogy belső villamos berendezéseiket szerezzék be (Jánossy Gábor: És beszerezték?) annak ellenére, hogy a köte­lezvénynek megfelelően csak akkor tartoznak amortizációt a belső berendezés után t fizetni kezdeni, amikor a villamosbekapesolás már megtörtént, ez a Bíró cég már fizetési felszólí­tásokkal zaklatja a feleket ama villamos be­rendezések után, amelyekhez még a távvezeték is hiányzik, sőt még azt is látom., hogy 600 pengőre kiállított kötelezvény ellenében már 679.85 pengőt követel ez a cég. (Dinnyés Lajos: A különbség biztosan a jutalék! — Kelemen Kornél: Nem kell fizetni! — Gaal Gaston: De ügyvédet fogadni kell a magánperben és azt fizetni kell! — Kelemen Kornél: Aki nem tartozik fizetni, ne fizessen! — Farkas István: Ez nem olyan egyszerű! — Gaal Gaston: (Ke­lemen Kornél félé): Ön tudja legjobban, hogy bíróság elé csak ügyvéd útján lehet ezzel jutni! — Kelemen Kornél: Ezer pengőn alul bagatell per van! -*- Zaj.) Én nem a céget hi­báztatom. Az a cég, ha módja van ilyent cse­lekedni, megteszi, de mit kell szólni arról a hatóságról, amely az ilyen üzleteket a maga területén a saját elnöklete alatt szereplő vil­lamos bizottság égisze alatt eltűr (Kun Béla: Ö a főágens!), a konkurrenseket kiüldözi (Farkasfalvi Farkas Géza: Vannak ennél ^ok­kal súlyosabbak is! — Kun Béla: Ennél is?), hogy egyedül üljön be a monopóliumba és még azt az 5000 pengő kauciót is teljesen sza­bálytalanul visszafizetik nekik, úgyhogy sem­66*

Next

/
Oldalképek
Tartalom