Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 54 bíró úr, tagjai túlnyomó részben községi jegyzők. Igen t. elnök úr, méltóztassék feltenni a kérdést a t. Házhoz, hogy méltóztatnak-e beszédidőmet tizenöt perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni

Ï (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadta. Eckhardt Tibor: Ennek a bizottságnak égisze és vezetése alatt természetesen az érdekelt községek beleszólása nélkül kötöttek egy szerződést az érdekelt húsz egynéhány községre, amely negyven évre koncessziót adott egy, azt hiszem, mindannyiunk előtt teljesen ismeretlen Bíró István nevű egyénnek arra, hogy megépítse a távvezetékeket. A konceszszió negyven évre, a távvezeték megépítésére szólt. Körülbelül két évvel ezelőtt jött létre ez a megállapodás, a mai napig azonban semmi, de semmi nem történt a távvezeték megépítése érdekében. Bíró István nevű úr letett ötezer pengő kauciót és ezzel az ügy el volt intézve. Ennek a Bíró Istvánnak II., Olasz Fasor 27. alatt van Budapesten a lakása, ez is azonban felesége nevére szól, irodája nincs, telefonja nincs, egy házszám. Ezzel az úrral létrejött ez a szerződés, de a távvezeték nem épült meg, ellenben még a múlt esztendőben megindult egy akció a házakban lévő villamos vezetékek és lámpák bevezetése és felszerelése érdekében. Ennek a Bíró István nevű egyénnek ügynökei lepték el a községeket, ezek az ügynökök felkerestek minden öt holdnál nagyobb gazdát azzal, hogy akinek öt holdnál több földje van, az köteles házában a villamos vezetékeket és a lámpák vezetékeit megcsinálni akkor, amikor a távvezetékeknek nyoma .sem volt. A főszolgabíró úrra hivatkoztak, hogyha nem teszik meg, akkor a főszolgabíró úr majd el fog velük szemben járni. Számos tanú igazolja, hogy az ügynökök ilyen módon kényszerítették rá a parasztokat arra, hogy a meg nem lévő villamos vezetékekbe bekapcsolódjanak ós a felsővezetékeket építtessék meg. (Zaj.) Ez a villamosítás elég jó üzletnek látszott és akadt egy konkurrens. A konkurrens Asztalos István — a számokat bemondom pontosan, méltóztassanak utánanézni — IV., Reáltanodautca 4. sz. alatti villamosvállalat. Ez tényleg egy létező villamosvállalat. Megbízta a helybeli, odavaló Gál József plébános testvérét, Gál László műszerészt azzal, hogy ő iparkodjék szintén megrendelőket akvirálni, még pedig a Biró-féle ajánlatoknál negyven százalékkal olcsóbb árak mellett. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a Gál Lászlónak ez ügyben kelt levelét szószerint felolvashassam. A következőképpen ismertette, hogy mi történt vele Borsos főszolgabíró úr birodalmában. (Olvassa): „A dolog a következőképpen történt: Asztalos István elment a főbírói hivatalba — ez a cégfőnök —, hogy megszerezze az engedélyt az itteni környéken való munka vállalására, de a főbíró beteg volt és így nem tárgyalhatott vele. Ezután Asztalos megbízásából 1931 február 9-én elkezdtem akvirálni jóval alacsonyabb árak mellett, mint a Bir ó-cég. A Bir ó-cég megbízottai ezt megtudták és jelentették a főbírónak, hogy én iparengedély nélkül vállalok munkát magamnak és tisztességtelen konkurrens vagyok, mert olcsóbban vállalok, mint ők. Erre a főbíró elrendelte, és kidobolták minden községben, hogy velem senki se csináljon szerződést, mert úgysem vállalihatok munkát. Amikor ezeket megtudtam, bementem a főbíróhoz és el . ülése 1932 február 24-én, szerdán. 479 akartam neki mondani, hogy egy és ugyanazon anyagból olcsóbban fogunk dolgozni. Ö engem meg sem hallgatott és elkezdett kiabálni: ne beszéljen, hazudik, lecsukatom, ezennel beszüntetem az akvirálást, ha mer akvirálni, lecsukatom. Másnap ismét megjelentem a főbírónál és kértem írásban az eltiltást, r

hogy Asztalossal szemben igazoljam magam. Ö ekkor azt mondotta, ne okoskodjak, hivassam le a főnökömet és intézzük el vele. Nagy nehézségek után végre megkaptuk az iparengedélyt. Azt méltóztatik hinni, hogy most rendben voltunk? Szó sincs róla. Ekkor már iparengedéllyel mentem le akvirálni Abaujvárra, ahol a főjegyző úr azt mondotta: hagyjam abba az akvirálást, mert az eltiltó^ rendeletet a főbíró úr nem vonta viszsza. Ismét bementem a főbíró úrhoz. Azt mondotta, hogy addig a rendeletet nem vonja viszsza, amíg Asztalos mintadarabokat be nem nyújt hozzá, addig ne is akviráljak. Az iparengedély már a kezemben volt, de a csendőrök még mindig nyomoztak utánam házról-házra, mint egy bűnöző után, hogy kiknél és mennyiért vállaltam munkát. Éppen Lacza szentszéki tanácsos úrnál voltam, — a gönci plébánosnál, — amikor a csendőrök hozzá is bejöttek nyomozni ez ügyben. A csendőrök mondották, hogy már éppen kerestek engem. Én leigazoltam magam az iparengedéllyel és a megbízólevéllel. Erre ők azt mondották, hogy nem tudják megérteni a főbíró úr szigorú rendeletét és csodálkoznak özén a dolgon. Még azt is mondották, megkérdezik a főbírót, hogy nyomozzanak-e még tovább? Ezek után teljesen elment a kedvem, abbahagytam az akvirálást, mert a rendeletek és a csendőri nyomozások teljesen tönkretették itt a jóhírnevemet és engend mint megbízhatatlan embert bélyegeztek meg a közönség előtt.» Ehhez a levélhez még csak annyit óhajtok hozzáfűzni: annak ellenére, hogy nincsen távvezeték, annak ellenére, hogy ilyen monopolisztikus alapon 40%-kai drágábban kényszerítették a gazdákat arra, hogy belső villamos berendezéseiket szerezzék be (Jánossy Gábor: És beszerezték?) annak ellenére, hogy a kötelezvénynek megfelelően csak akkor tartoznak amortizációt a belső berendezés után t fizetni kezdeni, amikor a villamosbekapesolás már megtörtént, ez a Bíró cég már fizetési felszólításokkal zaklatja a feleket ama villamos berendezések után, amelyekhez még a távvezeték is hiányzik, sőt még azt is látom., hogy 600 pengőre kiállított kötelezvény ellenében már 679.85 pengőt követel ez a cég. (Dinnyés Lajos: A különbség biztosan a jutalék! — Kelemen Kornél: Nem kell fizetni! — Gaal Gaston: De ügyvédet fogadni kell a magánperben és azt fizetni kell! — Kelemen Kornél: Aki nem tartozik fizetni, ne fizessen! — Farkas István: Ez nem olyan egyszerű! — Gaal Gaston: (Kelemen Kornél félé): Ön tudja legjobban, hogy bíróság elé csak ügyvéd útján lehet ezzel jutni! — Kelemen Kornél: Ezer pengőn alul bagatell per van! -*- Zaj.) Én nem a céget hibáztatom. Az a cég, ha módja van ilyent cselekedni, megteszi, de mit kell szólni arról a hatóságról, amely az ilyen üzleteket a maga területén a saját elnöklete alatt szereplő villamos bizottság égisze alatt eltűr (Kun Béla: Ö a főágens!), a konkurrenseket kiüldözi (Farkasfalvi Farkas Géza: Vannak ennél ^okkal súlyosabbak is! — Kun Béla: Ennél is?), hogy egyedül üljön be a monopóliumba és még azt az 5000 pengő kauciót is teljesen szabálytalanul visszafizetik nekik, úgyhogy sem66*