Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-44
Az országgyűlés képviselőházának 44. rátérek — sőt megígérték neki ráadásul a kormány fó'tanácsosi címet is. (Propper Sándor: Igazi panamaország! — Peyer Károly: így szü T etnek a méltóságos urak! De büdös ez a cím! — Büchler József: Méltóságos pan amis ták! Pakots József: Augiász istállója! Hol az a Herkules, aki azt kitisztítja!) Ez a szegény ember befizette a 80.000 pengőt, de nem kapott a mátrai szanatórium építkezésénél semmit és nem lett kormányfőtanásos sem. (Rassay Károly: Legalább azt adták volna meg neki! — Peyer Károly: Má« többet adott azért!) Természetesen ez az ember most visszaköveteli a pénzét! (Propper Sándor: Szóval még betyárbecset «sincs bennük!) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom! Ne zavarja a szónokát! r Friedrich István: Ebből a követelésből azután komplikációk lesznek, mert ! ki lehet mutatni, hogy kik kaptak ebből a 80 000 pengőből. (Rassay Károlv: Nem nagyon erős etikai alap! — Propper Sándor: Keresztény nemzeti mandátumok: zsidók az urak! — Elnök csenget,) De ad vocem 'kormányfőtanácsos. Amint látszik, egy kormányfőtanáososjelölt •ott fizette be az összeget Nem tudom hirtelenében hány kormányfőtanác«os lehet, de ezerre bec c ülöim a kormánvfőtanácsosokat. (Zaj a közéven.) Sokkal több is van, mert ott is vannak kategóriák. Azt hiszem, felvehetünk pro Kopf 10— 20 000 pen erőt. de miután, amint^ látjuk, nagy összeérek befizetése is történt, átlagnak, úgy látszik, 20.000 pengőt is lehet felvenni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekből az elfekvő iratokból mee* lehet állaoítani, hogy ezek a kormányfőtanácsosok nagy tömegben az Országos Műemlékek Alánba a miniszterelnökségnél fizették be ezeket az összegeket. ÍJánossv Gábor: Ezt hazafiságból tették!) Egyáltalában nem sajnálom a kormanyfőtanácsosokat. Ha fizettek- hát fizettek. Nem is erről van szó, hanem má e t kérünk. Azt kérem most az pcré^z ellenzik nevében az igen t miniszterelnök úrtól. (Halljuk! Halljuk! f balfelöl.) miután alapról is van szó, méltóztassék a Ház asztalára letenni, hoéy az oda befolvt sokmillió nentrőt müven célra és bogvan költöttékel. Fin íred elmet kérek, ez nem lehet az ország színe előtt titKk. (Nami zaj.) Elnök: Oendet kérek! (Mala sits Géza: Eocarvant térdű műemlékek! — Derültség a szélsőbal o 1 dalon.) Friedrich István: Van még egy dolog, amelyet a uéniléti komplexussal kapcsolatban fel kell említeni és ez a mátrai szanatórium ü^ye. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A mátrai szanatórium gondolata akkor született meg a népjólétiben, amikor Jendrassik ott még helyettes államtitkár volt. Akkor kezdődött ott a tervezgetés; abból a gondolatból indultak ki, hogy miután a népjóléti a tüdőbetegekért sok helyen fizet, jnbb, ha maga épít egy szanatóriumot- mert akkor olcsóbban lehet a betegek áoolá°át ellátni. A gondolat helyes és okos volt. Jendrassik helyettes államtitkár úr akkor úgy fogott hozzá a munkához, hosry majd házilag a néojóléti minisztérium mérnökeivel és építészeivel fogja ezt megtervezni. Később .azonban gondolt egyet és nyugdíjba vonult; természetesen magával vitte a tervezési megbízatást is, ahogy ez már ilyenkor Magyarországon szokásban van. (Epy hang balfelől: Ez a szokás! — Kun Béla: Jendrassikot más vidéki kórház építésénél is kiváltságban részesítették! — Zaj.) Megtervezték ezt a szép szanatóriumot és prelimináltak erre 4 millió pengőt, (Petrovácz Gyula: Három és felet!) vagy három és felet. Kiírták a pályázatot. En KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. I ülése 1932 január 26-án, kedden. 81 nem tartom ezt túlságosan fontosnak, nem is tudom megítélni: nem a legolcsóbb ajánlattevő kapta^ ia megbízást, hanem kapta egy boldog vőlegény, akinek násznagya egy aktív miniszter volt. (Derültség és zaj.) De ez nem mondja azt, hogy az a vőlegény nem volt nagyon jó építész. Az lehetséges! Nem is itt van a baj, hanem a baj abban van, hogy a három és félmillióból nyolcmillió lett (Zaj.) és a szanatórium még mindig nem kész. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Még most sem^ tudnak bemenni a szanatóriumba!) Még •az égyak számát is redukálták: 500 ágyasból 350 ágyas lett a szanatórium. (Zaj.) Fegyelmi úton ezeket a dolgokat elintézni nem lehet. De vannak más dolgok is, amelyekkel mi a parlamenti bizottság elé ézeretnénk jönni. Csak megemlítem <az élesztőgyártás érdekes ügyét. A mostani választásokig Magyarországon két gyár állíthatott elő éles'ztőt. A választások előtt egyszerre rendkívül sürgős és fontos lett, hogy egy harmadik gyár is gyárthasson élesztőt és szintén kaphasson ilyen monopóliumot. Meg is kapta a monopóliumot a harmadik cég is: G^chwindt Ernő, aki most nincs itt. tudna érdekes dolgokat ezzel kapcsolatban, (Peyer Károly: Mert az egvik az övé!) Mi azonban kérjük a miniszterelnök urat, méltóztasssék ezt a mononólium-ügvet, ennek az ügynek aktáit, tárgyalási anyagát nekünk törvényhozóknak betekintés végett szintén rendelkezésünkre bocsátani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Dinien ÖdTön: A pénzügyminiszter megadja a választ! — Esztergályos János: Az ország o^namisták vadászterületévé vált! Hallatlan! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István: A miniszterelnök úr Székesfehérvárott azzal fejezte be beszédét, hogy panaszkodott, hogy habár minden vonalon optimisztikusau ítéli meg a helyzetet, a belső frontban ő is nagy réseket lát és attól tart, hosry a belső fronttal maholnap baj lesz. Beszédem befejezéséül tehát röviden bele akarok nézni ennek a belső frontnak az ügyébe. Aimikor a miniszterelnök úr itt mint kormányelnök megjelent, megkapta a kivételes hatalmat; megkapta abból a célból, hogy ennek az elkoldusodó nemzetnek a sorsát jobb irányba terelje. Megszületett bizottság, megszületett egy pár pénzügyi rendelkezés, — inkább finánctechnikai rendelkezés — egyebekben, igen t. miniszterelnök úr. semmi különösebb nem történt. Ha hadijelentést adhatnék ki, azt mondhatnám, hogy semmi különösebb esemény nem történt. En csak azt látom, hogy nincs mód arra. hogy ez a megrendült belső front megerősödjék. Pedig higyje el, miniszterelnök úr, az ellenzék tegnap összeült és mi is súlyos aggodalmakkal vagyunk eltelve a jövőt illetőleg. Távolról sem akarunk a kormánynak a kibontakozás tekintetében nehézséget csinálni, de látjuk, hogy elérkezett az^ utolsó pillanat arra, hogy a parlament magához térjen és kezébe vegye az irányítást. Miniszterelnök úr, én elismerem, hogy ön a legjobb szándékokkal jöhetett, tisztelet, becsület az ön személyének, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) de ön a magyar politikát irányítani kéntelen. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr és minisztertársai is megígérték, hogy^ a választási visszaélé a ek tekintetében megtorlások fognak jönni. Eckhardt Tibor t. barátom itt a Házban személyesen fordult az igazságügyminiszter úrhoz és a miniszterelnök úrhoz s átadta az 11
