Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés képviselőházának U3. ülése 1932 január 15-én, pénteken. 67 eléri 24-ik életévét pl. ebben az esztendőben, vagy azt a nőt, aki eléri 30-ik életévét, be kell venni a választói névjegyzékbe, ha egyébként a választói joghoz szükséges kellékei megvan­nak. A törvény úgy intézkedik, hogy a központi választmányok minden törvényhatóság, tehát a megyei és városi törvényhatóságoknál egy­aránt kötelesek január 5-ig intézkedni, hogy ezeket az Összeíró küldöttségeket megválasz­szák. Jött a január. Mindenütt készültek rá ma­guk & r törvényhatóságok, a törvényhatósági jogú városokban működő központi választmá­nyok is, hogy ezt a törvényes intézkedést végre fogják hajtani. Erre mit csinál a belügyminisz­ter 1 ? A belügyminiszter utasítást ad, rendeletet ad ki a törvényhatóságok első tisztviselőjének, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését ne alkal­mazzák, a vonatkozó intézkedéseket ne tegyék meg, hanem hagyják függőben, mert ő, a mi­niszter januárban be fog terjeszteni egy tör­vényjavaslatot, amelyben új szabályozást ad az összeírásra nézve. (Szakács Andor: Február 4-én lesz a legközelebbi ülés! Már nem is ter­jesztheti be! Érvénytelen ez a rendelet!) Azt mondja a belügyminiszter, hogy sokba kerül a névjegyzék kiigazítása és ér» e/ért akar új tör­vényes intézkedést. Maga a belügyminiszter el­ismeri tehát azt, hogy törvényt kell hoznunk, máskép a törvényben foglalt rendelkezéseket megváltoztatni nem lehet. A miniszter úr maga állapítja meg. hogy törvénytelenül adta ki ren­delkezéseit. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Maga a belügyminiszter úr állapítja meg, hogy törvén vértest követett el és hogy a névjegyzék összeállítására a törvény­ben egyébként meghatározott, tehát az összeíró küldöttségek és ,a köznonti választmány műkö­désére, valamint a közigazgatási bizottsághoz való felszólamlásra vonatkozó dátumok mind eltolódnak, úgyhogy a névjegyzék kiigazítását ebben a törvényben meghatározott dátumok és módszer szerint nem lehet egyszerűen végre­hajtani, mert már januárban meg kellett volna tenni az intézkedéseket. (Propper Sándor: Szó­val az új korosztályok kimaradnak a névjegy^ zékből!) i De kérdem, t. Ház, mi történik itt? A bel­ügyminiszter úr azt mondja, hogy költséget kell kímélni és azért^ akar egy új összeírást, vagy kiigazítási eljárást s azt törvényesen akarja szabálvozni, de elmúlik január, február 4-éig elnapolták ma a Házat. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Nem is terjesztheti be a sa­vaslatot!) A fennálló szabályok szerint hogyan tör­tént eddig az. hogy a 24 éves férfi, a 80 éves no. akinek egyébként megvan a választói jogo­sultsága, bekerült a névjegyzékbe? Számláló­lapot kellett kitölteni, ezt a községekben a köz­ségi elöljáróságnál, a törvényhatósági jogú városokban vagy Budanesten az elöljáróságok­nál január 25-ig be kellett adni és az összeíró küldöttségek februárban, vagy legkésőbb már­ciusban megkezdték e szarni ál ól art ok alánján a választói névjegyzék kiigazítását és felvették azt, aki arra illetékes volt. és kiíhagyták azt, aki kihagyandó volt. A belügyminiszter úr "azonban ezzel az intézkedésével egyenesen és kifejezetten megsértette a törvényt, a belügy­miniszter úr rendelete, intézkedése törvényte­len. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt igazolom azzal, hogy ezt maga a belügy­miniszter úr is elismerte, mert ma azt mon­dotta Esztergályos képviselőtársunknak, hogy nyugtasson meg bennünket azzal, hogy feb­ruár 4-én be fogja terjeszteni ezt a törvény­javaslatot. Bocsánatot kérek, egy még meg nem hozott törvény alapján nem lehet elhalasztani egy meglévő törvény intézkedésének a végre­hajtását. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Ezt decemberben kellett volna meg­csinálni. A. legnagyobb képtelenség és lehetet­lenség ez és senki sem fogja tudni megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a belügyminiszter úr arra merészkedik, hogy egy meglévő tör­vényt megkerüljön, annak végrehajtását meg­akadályozza akkor, amikor éppen a polgári jo­gokról, az alkotmányosság legelemibb szabá­lyairól van szó. (Büchler József: Hogyan tisz­telje akkor a törvényt Tóth Péter Szilasbalhá­son, ha a belügyminiszter nem tiszteli? — Popper Sándor: Azt becsukják a törvény nem­tudása miatt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak Farkas István: Mindenütt az egész világon, ahol a parlamentarizmusra adnak valamit, a választói jogot úgy kezelik, mint egy olyan közjogot, egy olyan alkotmányos jogot, amely­hez senkinek sem szabad hozzányúlnia. Itt Ma­gyarországon hoztunk egy rossz törvényt, amely amúgy is rossz, de most már az a hely­zet, hogy ezt a Képviselőház által hozott és a gyakorlatban eddig már alkalmazott törvényt a belügyminiszter egyszerűen^ az ő szája íze szerint takarékossági okokból — amint ő mondja — hatályon kívül akarja helyezni, a nélkül, hogy egy másik törvénnyel helyettesít­tetné. Mi ez, uraim? Diktatúra, semmi más, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) önkényes dikta­túra eljárás, amikor^ a miniszter azt teheti, amit akar. Ez lepipálása az egész magyar al­kotmányosságnak, megcsúfolása és arculcsa­pása minden közjognak, minden olyan jognak, amely a népé,^ amely a népet, a polgárságot jogosítaná fel, hogy az állam életébe bele­szóljon, mert hiszen nyilvánvaló dolog, hogy az egyetlen csatorna, amelyen keresztül a lakos­ság és az állam egymással érintkezik: a vá­lasztói jog; ennek a választójognak terje­delme, mértéke, alkalmazása, a szavazás módja az, amely lehetővé teszi egy állam lakosságá­nak azt, hogy az államra befolyást gyakorol­hasson, s amely államban ezt tiszteletben tart­ják, ott van alkotmány. Önök szeretnek hivatkozni Angliára, pedig higyjék el nekem, hogy Angliában nem akadna olyan miniszter, aki ezt meg merné csinálni és ha volna is, másnap nem ülne ott a bár­sonyszékben, hanem repülne és leköpnék Ang­liában a polgárok is. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezé­séért rendreutasítom. A képviselő úrnak sza­badságában áll természetesen minden sérelmet szóvá tenni, de méltóztassék azt a parlamenti illem korlátai között megtenni. Farkas István: Bocsánatot kérek, angol példára hivatkoztam. (Propper Sándor: A mi­niszter ne köpje le a törvényt! — Zaj.) Elnök: A képviselő urak ne védelmezzék a szónok urat, ő megvédi magát! Farkas István: Engedje meg a t. Ház, ha mi, akik a haladás útján megyünk és egy új világot akarunk, de ezt a demokrácia, a tör­vényesség útján akarjuk megcsinálni és sem a jobboldali, sem a baloldali diktatúrát nem akarjuk, a legélesebben küzdünk az r ellen a -rendszer ellen, amely akár jobbról, akár balról akar itt önkényeskedéseket elkövetni. Mi azon a nézeten 'vagyunk, hogy az emberiséget egy magasabb kulturális színvonalra kell vinni és ehhez az állami organizációt jobban kell kiala­kítani és azt látjuk, hogy éppen az állami funk­9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom