Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-43
Az országgyűlés képviselőházának U3. ülése 1932 január 15-én, pénteken. 67 eléri 24-ik életévét pl. ebben az esztendőben, vagy azt a nőt, aki eléri 30-ik életévét, be kell venni a választói névjegyzékbe, ha egyébként a választói joghoz szükséges kellékei megvannak. A törvény úgy intézkedik, hogy a központi választmányok minden törvényhatóság, tehát a megyei és városi törvényhatóságoknál egyaránt kötelesek január 5-ig intézkedni, hogy ezeket az Összeíró küldöttségeket megválaszszák. Jött a január. Mindenütt készültek rá maguk & r törvényhatóságok, a törvényhatósági jogú városokban működő központi választmányok is, hogy ezt a törvényes intézkedést végre fogják hajtani. Erre mit csinál a belügyminiszter 1 ? A belügyminiszter utasítást ad, rendeletet ad ki a törvényhatóságok első tisztviselőjének, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését ne alkalmazzák, a vonatkozó intézkedéseket ne tegyék meg, hanem hagyják függőben, mert ő, a miniszter januárban be fog terjeszteni egy törvényjavaslatot, amelyben új szabályozást ad az összeírásra nézve. (Szakács Andor: Február 4-én lesz a legközelebbi ülés! Már nem is terjesztheti be! Érvénytelen ez a rendelet!) Azt mondja a belügyminiszter, hogy sokba kerül a névjegyzék kiigazítása és ér» e/ért akar új törvényes intézkedést. Maga a belügyminiszter elismeri tehát azt, hogy törvényt kell hoznunk, máskép a törvényben foglalt rendelkezéseket megváltoztatni nem lehet. A miniszter úr maga állapítja meg. hogy törvénytelenül adta ki rendelkezéseit. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Maga a belügyminiszter úr állapítja meg, hogy törvén vértest követett el és hogy a névjegyzék összeállítására a törvényben egyébként meghatározott, tehát az összeíró küldöttségek és ,a köznonti választmány működésére, valamint a közigazgatási bizottsághoz való felszólamlásra vonatkozó dátumok mind eltolódnak, úgyhogy a névjegyzék kiigazítását ebben a törvényben meghatározott dátumok és módszer szerint nem lehet egyszerűen végrehajtani, mert már januárban meg kellett volna tenni az intézkedéseket. (Propper Sándor: Szóval az új korosztályok kimaradnak a névjegy^ zékből!) i De kérdem, t. Ház, mi történik itt? A belügyminiszter úr azt mondja, hogy költséget kell kímélni és azért^ akar egy új összeírást, vagy kiigazítási eljárást s azt törvényesen akarja szabálvozni, de elmúlik január, február 4-éig elnapolták ma a Házat. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Nem is terjesztheti be a savaslatot!) A fennálló szabályok szerint hogyan történt eddig az. hogy a 24 éves férfi, a 80 éves no. akinek egyébként megvan a választói jogosultsága, bekerült a névjegyzékbe? Számlálólapot kellett kitölteni, ezt a községekben a községi elöljáróságnál, a törvényhatósági jogú városokban vagy Budanesten az elöljáróságoknál január 25-ig be kellett adni és az összeíró küldöttségek februárban, vagy legkésőbb márciusban megkezdték e szarni ál ól art ok alánján a választói névjegyzék kiigazítását és felvették azt, aki arra illetékes volt. és kiíhagyták azt, aki kihagyandó volt. A belügyminiszter úr "azonban ezzel az intézkedésével egyenesen és kifejezetten megsértette a törvényt, a belügyminiszter úr rendelete, intézkedése törvénytelen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt igazolom azzal, hogy ezt maga a belügyminiszter úr is elismerte, mert ma azt mondotta Esztergályos képviselőtársunknak, hogy nyugtasson meg bennünket azzal, hogy február 4-én be fogja terjeszteni ezt a törvényjavaslatot. Bocsánatot kérek, egy még meg nem hozott törvény alapján nem lehet elhalasztani egy meglévő törvény intézkedésének a végrehajtását. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt decemberben kellett volna megcsinálni. A. legnagyobb képtelenség és lehetetlenség ez és senki sem fogja tudni megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a belügyminiszter úr arra merészkedik, hogy egy meglévő törvényt megkerüljön, annak végrehajtását megakadályozza akkor, amikor éppen a polgári jogokról, az alkotmányosság legelemibb szabályairól van szó. (Büchler József: Hogyan tisztelje akkor a törvényt Tóth Péter Szilasbalháson, ha a belügyminiszter nem tiszteli? — Popper Sándor: Azt becsukják a törvény nemtudása miatt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak Farkas István: Mindenütt az egész világon, ahol a parlamentarizmusra adnak valamit, a választói jogot úgy kezelik, mint egy olyan közjogot, egy olyan alkotmányos jogot, amelyhez senkinek sem szabad hozzányúlnia. Itt Magyarországon hoztunk egy rossz törvényt, amely amúgy is rossz, de most már az a helyzet, hogy ezt a Képviselőház által hozott és a gyakorlatban eddig már alkalmazott törvényt a belügyminiszter egyszerűen^ az ő szája íze szerint takarékossági okokból — amint ő mondja — hatályon kívül akarja helyezni, a nélkül, hogy egy másik törvénnyel helyettesíttetné. Mi ez, uraim? Diktatúra, semmi más, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) önkényes diktatúra eljárás, amikor^ a miniszter azt teheti, amit akar. Ez lepipálása az egész magyar alkotmányosságnak, megcsúfolása és arculcsapása minden közjognak, minden olyan jognak, amely a népé,^ amely a népet, a polgárságot jogosítaná fel, hogy az állam életébe beleszóljon, mert hiszen nyilvánvaló dolog, hogy az egyetlen csatorna, amelyen keresztül a lakosság és az állam egymással érintkezik: a választói jog; ennek a választójognak terjedelme, mértéke, alkalmazása, a szavazás módja az, amely lehetővé teszi egy állam lakosságának azt, hogy az államra befolyást gyakorolhasson, s amely államban ezt tiszteletben tartják, ott van alkotmány. Önök szeretnek hivatkozni Angliára, pedig higyjék el nekem, hogy Angliában nem akadna olyan miniszter, aki ezt meg merné csinálni és ha volna is, másnap nem ülne ott a bársonyszékben, hanem repülne és leköpnék Angliában a polgárok is. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. A képviselő úrnak szabadságában áll természetesen minden sérelmet szóvá tenni, de méltóztassék azt a parlamenti illem korlátai között megtenni. Farkas István: Bocsánatot kérek, angol példára hivatkoztam. (Propper Sándor: A miniszter ne köpje le a törvényt! — Zaj.) Elnök: A képviselő urak ne védelmezzék a szónok urat, ő megvédi magát! Farkas István: Engedje meg a t. Ház, ha mi, akik a haladás útján megyünk és egy új világot akarunk, de ezt a demokrácia, a törvényesség útján akarjuk megcsinálni és sem a jobboldali, sem a baloldali diktatúrát nem akarjuk, a legélesebben küzdünk az r ellen a -rendszer ellen, amely akár jobbról, akár balról akar itt önkényeskedéseket elkövetni. Mi azon a nézeten 'vagyunk, hogy az emberiséget egy magasabb kulturális színvonalra kell vinni és ehhez az állami organizációt jobban kell kialakítani és azt látjuk, hogy éppen az állami funk9*