Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés képviselőházának US. ciót, amelyre akkor a kereskedelemügyi mi­niszter úr nem jött el, a debreceni vasutasság felkérésére és kívánságára mondottam el, szinte szó szerint tolmácsoltam a magyar vas­utasiság kívánságát és a választ, amelyet ;a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól kaptam . . . (Kabók Lajos: Kár a bélyegért!) Igaza van képviselőtársamnak, teljesen kár a bélyegért. Nem veszem tudomásul, nem is foglalkozom vele és végtelenül sajnálom, hogy a magyar vasutasok ezt érdemlik a kereskedelmi kor­mányzattól. (Esztergályos János: Majd a ma­gyar vasutasok adnak választ a kereskedelmi miniszter úrnak!) Elnök: Méltóztatnak a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik a választ tudomásul ve­szik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Propper Sándor: Vájjon határozatképesek va­gyunk-e?) Többség! A Ház a választ tudomá­sul veszi. (Esztergályos János: Majd a vasuta­sok megadják a választ a kereskedelemügyi miniszter úrnak!) Következik a földmívelésügyi miniszter úr válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék a választ felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úr 1931- évi december hó 2-án interpellációt intézett hozzám a tűzifa megdrágulásával kapcsolatos cseh és román kartell-szindikátus megalakulása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Amint már a Kertész Miklós képviselőtár­sam által előadott napirend előtti felszólalásra adott válaszúmban is kifejezésre juttattam, a magyar tűzif atermelés és a magyar tűzifa elhelyezésének biztosítása érdekében nem elég a behozható tűzifa kontingentálása, hanem gondoskodni kell arról is, hogy az a tűzifa­mennyiség, amelyet feltétlenül importálnunk kell a hiányok pótlására, csak olyan helye­ken kerülhessen forgalomba, ahol a magyar tűzifának komoly versenytársaként nem lép­het fel. Ezért kellett egy szervről gondoskodni, amely a bejövő tűzifát a kormány legszigo­rúbb ellenőrzése mellett hozza forgalomba. Amint említettem, az Egyesült Fabehozatali Részvénytársaságot t tehát a szükség hozta létre, mert a fa átvételéhez bizonyos tőkére is van szükség és a nyuitott hitelért is vállalni kell a felelősséget. Említettem azt is, hogy a részvénytársaság vállalt kötelezettségeinek száz százalékáig meg is feleljen, egy ellenőrző bizottságot szerveztünk. A részvénytársaság egyelőre a Csehszlová­kiával kötött provizórium ideje alatt az onnan behozható 20.000 vágón tűzifa forgalombahoza­talára kapta meg a megbízást olvk éppen, hogy 1. az importált tűzifából a Dunántúlon, a Sátoraljaújhely—Budapest vasúti vonalon fek­vő helységekben és az e vonaltól északra eső területen nem helyezhet el semmit sem és Bu­dapestre legfeljebb 8000 vagont hozhat; 2. a részvénytársaság a behozott famennyi­séget kizárólag a behozatallal eddig is foglal­kozó fakereskedő cégek útján hozhatja forga­lomba úgy, hogy azokat az eddigi behozataluk arányában kell ellátni tűzifával; 3. Azt az árat, amelyen a behozott tűzifát a részvénytársaság a kereskedelemnek átad­hatja, az ellenőrzőbizottság állapítja meg, amely bizottság áll az elnökön kívül a földmí­KÉPVISELÖSÁZI NAPLÓ. IV, ülése 1932 január 15-én, pénteken. 65 velésügyi, kereskedelemügyi és a pénzügy­minisztérium egy-egy kiküldöttjéből, az Orszá­gos Erdészeti Egyesület, a Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Faiparosok Országos Egyesü­lete és a Budapesti Gőzfavágók Egyesülete egy­egy kiküldött]éből. Sem a bizottság elnöke, sem annak tagjai a részvénytársaságtól sem köz­vetve, sem közvetlenül, sem jelenléti díjat, sem semmiféle javadalmazást el nem fogadhatnak. A részvénytársaság végül e bizottság ren; delkezésének aláveti magát az importálandó tűzi famennyiség irányítása és elosztása tekin­tetében is és a fa rendeltetési helye és a keres­kedők között való szétosztása^ tekintetében a részvénytársaságnak a bizottság hozzájárulását ki kell kérnie. Amennyiben a minisztériumok képviselői azt tapasztalnák, hogy a részvénytársaság mű­ködése a közérdeket sérti, vagy pedig t a felso­rolt feltételeket nem megfelelően^ teljesíti, a részvénytársaságnak adott megbízás azonnal megszűnik. Amint méltóztatik látni, ez a rendelkezés nem sérti a kereskedők érdekeit, s viszont meg is védi a magyar termelést, amelynek ilyen módon való védelemre szüksége van, nehogy előállhasson ismét az az eset, amikor mintegy 40.000 vágón magyar fa nem tudott piacot ta­lálni a^ért, mert importált fa jöhetett olyan területekre, ahová magyar fa is eljuthatott volna. A fa árában e szerv beállításával emelke u dés nem állott be és az ellenőrzőbizottság út­ján gondoskodni is fog a kormány, hogy az be ne következhessek, viszont a magyar ter­melés fokozása és az import lehető csökkentése érdekében gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar tűzifa ára olyan legyen, amely mellett a termelő megtalálja számítását, mert ellen­kező esetben többtermelésről és importunk csökkenéséről beszélni sem lehet. A gondozásomra bízott érdekek szempont­jából igenis helyesnek és szükségesnek tartot­tam ezt a rendelkezést, mert így lehet^ a tűzifa árát és az elosztást megfelelően szabályozni. Kérem a t. Házat, hogy ezen írásbeli vála­szomat tudomásul venni méltóztassék.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Hálával kö­szönöm a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy ebben az ominózus fakartellügyben régeb­ben elmondott interpellációmra most választ ad. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Mi ezt a fakartellt nem tudjuk gyomrunkba bevenni és ennélfogva előre is jelzem «az igen t. miniszter úrnak, hogy nem ez lesz az utolsó interpelláció ebben a fakartell-kérdésben. Most csak két ponttal szeretnék foglalkozni. A.zt mondja a miniszter úr, hogy ezt a kartellt a szükség hozta létre. Méltóztassék nekem meg­engedni, hogy felemlítsem: volt .már egyszer úgy. hogy a magyar fatermelést kartellel bo­nyolították le, valami központi szindikátus vagy nem tudom mi utján s mihelyt megszün­tették ezt a derék központi intézményt, leesett a fa ára. Végtelenül sajnálom, hogy erre ia kartellre vagy erre a központi szervezetre szük­ség van, nem a fatermelés, hanem a faeladás lebonyolításánál. Nagyon helyeslem, ha a miniszter úr az állami érdekeket figyelembe veszi, tessék a kereskedelemügyi miniszter úrnál döngetni a kaput, hogy .adjon még több tarifális kedvezményt, hogy a Dunántúlról 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom