Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-43
Àz országgyűlés képviselőházának 43. én, mint boldog halandó kérem a miniszterelnök urat, jelölje meg már legalább egy részét a gazdasági életnek, ahol ez a termelőmunka megindult, mert mi ellenkezőleg, mindenütt mást látunk; azt látjuk, hogy minden romlik, elszedik az emberektől adóban a pénzt, leszállítják a fizetéseket, ellenben semmiféle javulást semmiféle téren nem látunk. A miniszterelnök úrnak ez a rózsaszínű, válaszlevele tehát^ engem egyáltalában nem elégít ki. Van azonban ennek a levélnek egy paszszusa, amellyel még külön foglalkozni akarok. Ott, ahol a miniszterelnök úr arról beszél, hogy^ a tőkének a túlkapásait is meg fogják akadályozni, ott hivatkozik a miniszterelnök úr arra is, hogy «e célt alkalmas előmozdítani az az; intézkedés is, hogy a földteherrendezési eljárás alá vont földbirtokokra és azokhoz tartozó felszerelésekre árverést kitűzni 1932 október 31-ig nem lehet». (Kun Béla: Ez pénz nélkül megalapozottan, magyarul: humbug!) Nagyon jól mondja t. képviselőtársam, hogy ez a földteherrendezési eljárás anyagi megalapozottság nélkül tényleg humbugnak látszik. (Kun Béla: A záloglevelekkel való törlesztést miért nem fogadják el?) De az is kétségtelen, hogy a törvény és a törvény alapján kiadott és végrehajtott rendeletnek az az intézkedése, hogy 1932 október 31-ig a teherrendezési igénynek a telekkönyvi hatóságoknál történt bejelentése esetén nem lehet árverést foganatosítani, valóban helyes. Ezek a rendeletek azonban annakidején ki vélteit tettek azokra a jelzálogos követelésekre, amelyek jelzáloglevelek kibocsátása útján keletkeztek, már pedig a magyar mezőgazdasági ingatlanok legnagyobb részére amerikai dollárra, kisebb részben angol fontra szóló törlesztéses kölcsön jellegével bíró jelzálogos kölesönök vétettek fel. (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezeknek annakidején — 1931 januárját vesszük — ez a kedvezmény nem adatott meg, a külföldi hitelezők érdeke és a magyar pénzpiac érdekeinek megvédelmezése szempontjából. Azóta azonban, mélyen t. Ház, amint a miniszterelnök is nagyon jól tudja, a világ változott és kiadatott az a bizonyos transzfermoratórium-rendelet, amely éppen ezekre a tartozásokra vonatkozólag állít fel tilalmi rendelkezéseket és most a szerencsétlen magyar földbirtokosok, akiknek ingatlanán dollár- és fontkölcsönök vannak, egyfelől abban a helyzetben vannak, hogy nem fizethetnek, másfelől rájuk nézve ez az^ árverési tilalom, ez a mentesítő határidő egyáltalában nem érvényes, (Kun Béla: A legnagyobb lelkiismeretlenség a kormánytól, hogy nem rendezi ezt a kérdést! Ezrével mennek tönkre emiatt a kisgazdák!) Nekem ne beszéljen ez a kormány arról, hogy a tőke túlkapásait megakadályozza, mert egyfelől éppen ezen ^intézkedés hiánya, másfelől a tilalmi intézkedés éppen a bankoknak olyan aljas pénzügyi manőverekre nyújt alkalmat, amelyek a magyar földbirtokokat teljesen tönkreteszik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Öt percnyi meghosszabbítást kérek. . MnÖk: Kérdem a t. Háztól, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét Öt perccel meghosszabbítani. (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Hegymegi Kiss Pál: Nem akarom most ezt részletezni, mert ebben a t tekintetben azt hiszem, szinte az egész közvélemény tudja, hogyan lehet itt sef telni, hogyan lehet azt a nyomorult földbirtokost teljesen tönkretenni, Kérdem a miniszterelnök urat, hogy ez az alávalóság is fennmarad-e? Lehetséges lesz-e, hogy ez történülése 1932 január lőtéri, pénteken. ÖÖ jék, hogy a magyar földbirtokosok olyan helyzetbe kerüljenek, hogy egyáltalában csak a tönkremenés lehetősége van előttük? Hiszen jegyezzük meg azt, hogy csak a birtok értékének 25%-a erejéig adtak kölcsönt és a kölcsön értékét sem teljes névértékben adták meg, hanem csak 80%-ban, itt tehát már minden oldalról rebach jutott a hitelező kezébe. Most ha a külföldön ezek a záloglevelek olcsó áron kelnek el, hányféle üzletet lehet ebből csinálni a magyar földbirtokosok rovására! (Téglássy Béla: Százfélét!) En nem tudok mást tenni, minthogy erre hívom fel az igen t. Ház figyelmét. Igen örülök, hogy a földmívelésügyi miniszter úr jelen van és remélem, hogy már holnap jön egy minisztertanácsi rendelet, amely ezt az alávalóságot beszünteti és nem engedi meg. (Kun Béla: Ezzel kellene foglalkoztatni a Házat!) Elnök: Csendet kérek, Kun Béla képviselő úr. Hegymegi Kiss Pál: Végtelen sajnálatomra a miniszterelnök úrnak interpellációmra adott válaszát nem vehetem tudomásul. Stílus tekintetében haladást látok és itt már egy kis reménység is nyilatkozik a miniszterelnök úrnál, de ez a válasz nem kielégítő. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik ugyancsak a miniszterelnök úr írásbeli válasza Mojzes János képviselő úr in^ terpellációjára. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Mojzes János t. képviselőtársam a Képviselőháznak 1931. évi december hó 16-án tartott ülésében a trianoni .békeszerződés revíziója érdekeljen É halaszthatatlanul szükséges belpolitikai intézkedések tárgyában interpellációt intézett hozzám. „' A képviselő úr azt a kérdést intézi hozzám, "hogy van-e tudomásom arról, hogy a trianoni békeszerződés revíziója és a trianoni békeszerződés által kijelölt határoknak a magyar nemzet javára való megváltoztatása el sem képzelhető bizonyos belpolitikai intézkedések megtétele nélkül és hogy hajlandó vagyok-e haladéktalanul intézkedni, hogy ezek a belpolitikai intézkedések a legrövidebb időn belül megtétessenek. A magyar királyi kormánynak a trianoni békeszerződés tekintetében elfoglalt álláspontja annyira ismeretes, hogy ez alkalommal felesilegesnek vélem ennek a kérdésnek (részletes fejtegetésébe bocsátkozni. A t. képviselő úr elismeri, hogy a sok baj és szenvedés, ami a háború befejezése óta hazánkat érte és sorscsapásként sújtotta társadalmi, kulturális és gazdasági életünket a trianoni szerződésben gyökeredzik. A képviselő úr elismeri, hogy nincs — mint ahogy nem lehet — véleménykülönbség afelett, hogy ennek az állapotnak megváltoztatására kell törekednünk, de egyúttal azzal vádolja a kormányt, hogy semmit sem tesz a revizió megvalósítására s hogy a belügyi igazgatás terén követett^ politikája nem mozdítja elő a revizió kérdésének előrehaladását. A föld összes államait most egy, az egész világtörténelemben példátlanul álló krízis sepri végig, amely nemcsak a világháború legyőzött nemzeteire nehezedik elviselhetetlen teherként, 8*
