Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés képviselőházának US olyan cselekményt követett el, amelyért méltatlan a nyugdíj élvezetére, a miniszternek felelőssége áll fenn, hogy az illető ellen az eljárást megindítsa. Hogy itt az az eset^ történt, hogy előbb megindították az eljárást, mintsem az illetőt kikérték volna, az teljesen más kérdés, az egy a miniszter úr által elkövetett súlyos mentelmi sérelem. Ami azt a kérdést illeti, hogy ebben az ügyben nemcsak fegyelmi cselekmények jelenségei, sőt ellenkezőleg, notórius bűncselekmények jelenségei is vannak és a delikvenseknek régen ott kellene ülniök előzetes letartóztatásban, (Ügy van! a baloldalon.) ha úgy^ van

% amint előterjesztették, akkor súlyos a népjóléti miniszter úr felelőssége is, hogy a fennálló törvényes rendelkezések ellenére ezeket az urakat régen a királyi ügyész kezébe nem adta. (Ügy van! bál felől.) Ezt a fegyelmi óvatossági cselekményt azonban feltétlenül meg kell tenni. Csodálkozom azonban, hogy itt nagy vita fejlődött ki a felett, hogjr egy képviselőt ki kell-e kérni fegyelmi eljárás elrendelése miatt. Hivatkoztak itt a házszabályokra és hivatkoztak arra- hogy nincs felsorolva a miniszter, mint kikérő hatóság. Mélyen t. képviselőtársaim, végtelen sajnálatomra meg kell állapítanom, hogy itt a tévedés a volt igazságügyi politikai államtitkártól kezdve abban van, hogy az illetők elf elejtették.^ hogy ez a kérdés a házszabályok alkotása után. az 1929 : XXX. tcikkben kodifikáltatott, amelynek 76. §-a, amelyet részben mi, ellenzék indítványoztunk, illetve kívántuk, hogy felvétessék, • azt mondja, hogy a fegyelmi eljárás elrendelése előtt még ilyen esetben is, ha nyugdíjelvonásról van szó, az illetékes fegyelmi hatóságnak a képviselőt ki kell kérnie a parlamenttől, csakis úgy lehet ezekért a közhivatali cselekményeiért eljárást indítani. (Ügy van! a középen.) Nem vitás tehát, hogy ebben a kérdésben a törvény rendelkezett Itt azonban, sajnos, meg kell állapítanom, hogy a Ház igen t. tagjainak egy része a törvénynek, az 1929/30. teikknek ezt a rendelkezését vagy nem ismerte, vagy elkerülte a figyelmét. Ami Vázsonyi János igen t. ké-pviselőtársamnak azt a másik álláspontját illeti, hogy ez az ügy általános vonatkozásban, mint a magyar politikai és, sajno-s, közhivatali élet rákfenéje itt parlamenti vizsgálóbizottság elé kell, hogy kerüljön, ez nem érinti a dolognak sem a fegyelmi részét, a nyugdíj elvonást, sem a büntetőjogi részt. Hallom, hogy Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár úr szintén kéri a parlamenti vizsgálóbizottságot. Lehet, de a volt államtitkár úrnak ez a kérelme nem mentesíti őt az alól a büntetőjogi felelősség alól, amelyet feltétlenül viselnie kell, és bíró elé kell állnia azok miatt a cselekmények miatt, amelyekkel megvádoltatott, amelyekre vonatkozólag ina nyilatkozatot tenni nem kívánok. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A mentelmi bizottság jelentésével szemben az előadó úrnak abbeli indítványa áll, hogy az ügy vétessék le napirendről érdemi tárgyalás nélkül és később, más üggyel kapcsolatban teendő jelentések során tárgyaltassék a plénumban. Ezt .a javaslatot, amely halasztó természetű, elsősorban teszem fel szavazárra. Kérdem, méltóztatnak-e az előadó úr javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖv IV, i illése 1932 január 15-én, pénteken. 49 javaslatot elfogadta, ennélfogva ez az ügy napirendünkről levétetik. Következik a többi mentelmi ügyek során először Eassay Károly képviselő úr mentelmi ügye. Az előadó urat illeti a szó. Váry Albert előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 6891/1931. f. ü. szám alatt Rassay Károly országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető járásbíróság B. III. 25.055/3—1931. számú megkeresése szerint Bencsik Zoltán budapesti lakos feljelentésére ellene a bíróság eljárást indított, mert nevezett képviselő 1931. évi június hó 13-án egy nyilvános gyű'ésen Bencsik Zoltán főmagánvádlót többször megismételve «hazudik» megszégyenítő kifejezéssel illette. A feljelentés tárgyát képező ezen cselekményben a vád szerint az 1914 : XLI. te. 2. §-ában meghatározott és a 4. §. 1. bekezdése szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladéki elemei állapíthatók meg. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, továbbá, hogy a panaszolt kifejezés^ a bűnvádi eljárás tárgyává tett bűncselekmény jelenségeit tünteti fel. Minthogy azonban a panaszolt kifejezés választói küzdelemben, a választás hevében kifejezetten politikai harc és kérdés területén hangzott^ el és a sértés nem a magánbecsület gyalázását célozta, hanem teljesen politikai vonatkozású volt s így a bűnvádi eljárás folytatása nevezett képviselő politikai zaklatására alkalmas, javasolja a bizottság a t. Képviselőháznak, hogy Rassay Károly országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja, ennélfogva ez ügyből kifolyólag Rassay Károly képviselő úr mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik Nagy Emil képviselő úr mentelmi ügye. (Fábián Béla: Hát az mit cselekedett? — Derültség balfelől.) Váry Albert előadó: Tisztelt Képviselőiház! A budapesti kir. főügyészség 7929/1931. f. ü. szám alatt Nagy Emil országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte^ miután a budapesti kir. büntető jársábíróság B. VIII. 1374/5—1930. számú megkeresése szerint dr. Szilágyi Dávid ügyvéd, túrkevei lakos feljelentésére eljárást indított, mert Nagy Emil Budapesten, 1928. évi október hó 25-én a Kovács Imre följelentésére Herczegh Sándor ellen a szolnoki kir. törvényszéken B. 675/1928. szám alatt megindított és fellebbezés folytán a budapesti kir. ítélőtáblához felterjesztett és ott B. IX. 7751/1928. szám alatt folyt büntetőügynek fellebbezési tárgyalásán Herczegh Sándor vádlott védelmében, a büntetőügy irataihoz való csatolás céljából egy védőiratot nyújtott be a kir. ítélőtáblához, melynek kitételei az 1914. évi XLI. te. 1. §-ában meghatározott és a 3. §. 2. bekezdésének 1. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének ismérveit látszik feltüntetni. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezet, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és neve7