Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-43
4& Az országgyűlés képviselőházának tâ crêmeïit jogát átlépni fegyelmi vétség, akkor ezt a fegyelmi vétséget tíz év alatt majdnem minden minisztériumban egyformán elkövették. (Ügy van! Ügy van! a bal és szélsőbaloldalon.) Itt van a 6-os bizottság jelentése, méltóztassék elolvasni ennek a bizottságnak a jelentését, ezt a tényállást méltóztatnak általában véve az egész állami pénzkezelésre vonatkozóan, mint vádiratban leszögezettnek találni. Ami pedig a népjóléti minisztériumot illeti, ismét csak az ott uralkodó rendszerre utalok, amely fontos lehet egyes személyek felelősségének kérdésében, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amely fontos lehet a miniszteri felelősség szempontjából, ott majd méltóztatnak adatokat találni. , ;,. Például itt van az egyik zárszámadás, az 1929/30. évi zárszámadás következő megállapítása. (Olvassa): „A minisztérium központi székházába történt átköltözése sarán szükségkép felmerült munkabérek folytán lett felhasználva 91.000 pengő túllépés és ezenkívül egyrészt azért keletkezett, mert a minisztérium központi személyzetének rendkívüli munkássága a rendes karácsonyi és évvégi jutalmazások során anyagi elismerésiben részesült, másrészt pedig különösen azért állott elő, mert a minisztérium kötelékén kívül álló, de a miniszter személye körül a Felsőházban, a Képviselőházban, a miniszterelnökségen ós a különböző politikai pártklubokban szolgálatot teljesítők és olyan magánszemélyek is részesültek nagyobb számban jutalomban, akik a sízámviteli utasítás 119. §-ában foglaltak szerint a fenti rovat terhére jutalomban egyáltalában nem lettek volna részesíthetők. Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Szégyenletes! — Szeder Ferenc: így lopják az ország pénzét! — Andaházi Kasnya Béla: Egyetlen módja az eltussolásnak a fegyelmi eljárás megindítása.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közibeszólásoktól tartózkodni. Rassay Károly; Ez a rendszer, ez a szellem, ezek a tények, vagy ha úgy tetszik, a fegyelmi vagy büntető vétségek hivalkodólag törtek elő a miniszter jelentéséből, (Strauss István: Maga mondja a miniszter!) akinek amikor még élt itt Önök valamennyien tapsoltak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát nem tudtuk azt^ hogy hasonló ügykezelés megy végbe a népjóléti minisztérium egész vonalán, hogy a menekültügyi segélyeket a volt miniszter a maga asztalfiókjából adta oda, minden különösebb kontroll nélkül úgy, amint a fegyelmi iratokból kiderült, arra az álláspontra való hivatkozással^ hogy az az ő diszkreeionárius megítélése alá tartozik! Nem történt-e meg az, hogy ennek a minisztériumnak keretén belül de más minisztériumoknál is 10000 pengős tételek adattak politikai lapoknak, újságíróknak? (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem történt meg a népjóléti minisztériumban, — hiszen tudott róla mindenki — hogy hadikölcsönspekuláció folyt az inségakció alap maradványaiból és az elveszett Összegeket az államnak kellett megtérítenie állami pénzekből! (Nagy zaj. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Hát nem tudtuk azt, hogy egyszer az újságíró intézmények -fehVmásszor más intézmények felé, mint egyéni ajándékok jelentkeztek a minisztériumok vezetői részéről nagy ' adományok, amelyek mind az állami költségvetés terhére lettek'azután elszámolva? Nem igazságos tehát, EÖgy mi itt most csodálkozással nézzünk a dolgokkal szembe, mert ezeket tudta és ezeket t^^teat. Ház eveken keresztül. . ütése 1932 január 15-én, pénteken. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Rassay Károly: T. Ház! Nem késő, hogy az utolsó pillanatban a Ház ezen a téren rendet teremtsen, de ezt a rendteremtést nem^ lehet megcsinálni egy fegyelmi eljárás keretén belül. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezek olyan horribilis kérdések, amelyeket én nem adok oda ítélkezés végett a mindenkori kormány tagjaitól függő tisztviselők elbírálása alá. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezek felett a dolgok felett, egyfelől úgy mint a törvény, úgy, amint a fegyelmi szabályzat is világosan előírja, a büntetőbíróságoknak kell dönteni, másfelől igenis, ha a parlament nem akarja magát azonosítani ezzel a rendszerrel, haladéktalanul kell, hogy kiküld jön egy vizsgálóbizottságot, (Elénk helyeslés és taps a bal- és Szélsőbaloldalon) amely vizsgálóbizottságnak első stációja — attól félek, nem utolsó stációja — a népjóléti minisztérium lesz. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólani. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot az 1929. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által a hajón szállított nehéz csomagok súlyának megjelölése tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint társadalompolitikai bizottságoknak kiadni. Van szerencsém továbbá benyújtani egy jelentést a nemzetközi munkaügyi szervezet 1929. évi XII. egyetemes értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről. Tisztelettel kérem, méltóztassék kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint társadalompolitikai bizottságoknak kiadni. Elnök: A miniszter úr által benyújtott törvényjavaslatot és jelentést a Ház kinyomatja, ^ szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a miniszter úr által említett bizottságoknak. A napirenden lévő tárgyra visszatérve, szólásra következik Ángyán Béla. Ángyán Béla: T. Képviselőház! Amikor a mentelmi bizottság előadójának jelentéséhez hozzászólok és a mentelmi bizottság jelentése mellett szólalok fel, tulajdonképen az elhangzott vita után már igen rövidre szabhatnám előadásomat azon kérdésekre nézve, amelyek ennek a kérdésnek közjogi részét alkotják. Örömmel kellett konstatálnom azt, hogy közjogi vonatkozásban, t. i. abban a vonatkozásban, hogy a politikai államtitkárnak nevezett, — megjegyzem csak köznyelven politikai államtitkárnak nevezett — olyan államtitkár, aki egyszersmind képviselői mandátummal is bír, köztisztviselő-e vagy sem, sem az előadó úr felfogása, sem Rassay Károly igen t. képviselőtársam felfogása, sem az én felfogásom között nincs semmi néven nevezendő különbség. Meglepetéssel konstatáltam azonban, hogy míg úgy Rassay, mint Vázsonyi t. képviselőtársam igyekeztek a napirenden lévő tárgy kérdésében szigorúan a közjogi momentumok szempontjából hozzászólni, addig szociáldemokrata képviselőtársam részéről egy olyan,