Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
484 Az országgyűlés képviselőházának választ, amely minket kielégítene (Felkiáltások a baloldalon: Hol van a belügyminiszter?) és nem kaptunk olyan választ, amely a kérdés* nek abban a szellemben való megoldását biztosítaná, amelyet a belügyminiszter úr szíves volt megígérni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) A belügyminiszter úr ugyanis azt ígérte, hogy pártatlan és szigorú vizsgálattal fog gondoskodni arról, hogy ebben az ügyben rend teremtessék. (Jánossy Gábor: Az előbb mondotta: külön kiküldöttel!) Az a módszer azonban, amelyet ő kilátásba helyezett, még mindig nem biztosítja azt, hogy ez a vizsgálat és a megtorlás tényleg pártatlan és tényleg igazságos lesz. (Mozgás balfelőU Mélyen t. Képviselőház! A miniszter úr a délelőtti interpelláció kapcsán kijelentette, hogy ő a gönci főszolgabíró részéről a református papság rovására elkövetet sértést már bizonyítottnak látja, ellenben a katholikus papsággal szemben elkövetett bántalmazásokról és .sértésekről csak újsághírekből van neki tudomása. Újsághírek alapján nem lehet úgy eljárnia, mintha ebben a kérdésben konkrét adatokkal konkrét feljelentés történnék. Nekem van szerencsém tisztelettel az összes adatokat összefűzve eredeti okiratokkal bejelentés formájában a miniszter úrnak átadni, méltóztassék úgy kezelni, mint hozzá hivatalos helyről jött bejelentést és méltóztassék közegével ezeket az ügyeket is kivizsgáltatni. Nem lehetséges, hogy azzal az enyhítő körülménnyel leplezzék el a dolgot, hogy egy választási küzdelem folyamán előtört szenvedélyek hatása alatt történtek sérelmes intézkedések. En tiszta légkörből kerültem a parlamentbe és minden közéleti pozíciómat titkos választás útján nyertem el, ennek következtében nekem sejtelmem sincs arról, hogy választást másként is le lehet folytatni, mint ahogy lefolytatjuk mi itt Budapesten. (Téglássy Béla: Boldog ember! — Malasits Géza: Adja az ártatlan naivat!) Nekem fogalmam sincs arról, hogy választási küzdelemben nem pártok küzdenek egymással, hanem hatóságok a polgársággal. (Gaal Gaston: Hát akkor miért semmisítették meg az elsőkerületi választásokat? — Zaj.) Mélyen t. Ház! A napokban is láttunk itt Budapesten lefolyni egy választást, amelyről, ha csak plakátokból nem, senki a világon tudomást nem szerzett. A lágymányosi főszolgabírónak nem kellett megtiltani, hogy a papok az utcára m énjének ; f Tauf fer Gábor: De a szószékről ellenünk prédikáltak!) En most főszolgabírákról beszélek! (Tauf fer Gábor: De én Lágymányosról beszélek és a déli kerületről!) Sohasem kellett megtiltani a papoknak, hogy valamelyik a másik kerületébe átmenjen, és nem kellett végigvezettetni a község főutcáján fegyveres csendőrök között papi talárt viselő egyént. Mélyent. Ház! A miniszter úrnak feltétlenül tudomással kell bírnia arról az 1858-ban kelt konkordátumról, amelyet még IX. Pius kötött I. Ferenc Józseffel, amely még tettenérés és gyilkosság esetén is megtiltja, hogy papi embert fegyveres erővel állítsanak elő. (Gaal Gaston: A választás az más! — Turchányi Egon: Tapasztaltam én is!) Aki ilyet cselekszik és nem egy ízben, hanem két ízben cselekszi meg, az elvesztette létjogosultságát és beigazolta alkalmatlanságát arra, hogy közigazgatás feje gyanánt működjék egy kerületben. Mi láttunk előállításokat, amikor kénytelenek voltak a hatóságok magasrangú katonai sze. ülése 1932 február 2U-én, szerdán. mélyt előállítani, de nem úgy állították elő, hogy fegyveres járőrrel kísértették volna be a Rákóczi-úton végig, sőt láttunk magasállású belügyminiszteri tisztviselőt is előállítani, de ezt sem kísérték be fegyveres erővel az Andrássy-úton végig a rendőrség fogházába. (Gaal Gaston: Csak menjen el ellenzéki jelöltnek! — Lázár Miklós: Majd megtanulná!) Itt pedig bizonyos bűnesetek voltak a nyomozás tárgyai, annál a két papnál ellenben, akiket fegyveres erővel az utcán végigkísértettek, az egyiknek az volt az állítólagos bűne, hogy tiszteletlenül nyilatkozott arról a választási rendszerről, amely a kerületben folyik, a másiknak pedig ,az volt a bűne, hogy a saját plébániájához tartozó filiáléba kiment a hívekhez a főszolgabíró úr engedélye nélkül. (Téglássy Béla: Ezért vagyunk a titkosnak a hívei! — Jánossy Gábor: Megvalósítói! — Dinnyés Lajos: Mikor? — Jánossy Gábor: Már a legközelebbi választást ezzel kell megtartani! — Zaj.) Ez a rendszer még választási idő alatt sem menthető, és a belügyminiszter úrnak az védekezése, hogy ez csak a választási küzdelem hevében^ elkövetett baklövés vagy ballépés volt, nem áll meg, aminek cáfolatára vagyok bátor megmutatni egy idézést mostanról, — már nem a választás idejéből, hanem jóval később — amikör ugyancsak ugyanaz a főszolgabíró úr a tornyosnémeti római katholikus lelkészt _közcsend elleni kihágás miatt idézi be a járás székhelyére. Ez tehát már nem a választási küzdelem alatt, hanem később történt. Vagyok bátor elmondani azt is, hogy most február 15-én, tehát egy héttel ezelőtt tartott tornyosnémeti egyháztanáosi ülés után az egyháztanácsi tagokat a főszolgabíró utasítására csendőrökkel hallgatták ki arra nézve, hogy mit beszélt a pap ezen az egyháztanácsi ülésen. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezek csekélységek! — Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ahhoz képest, amik vannak! — Zaj.) Ezt sem tartom csekélységnek, minthogy erre már nem alkalmazható enyhítő körülmény, hogy választási küzdelem hevében történt. Ebből látszik az, hogy ez a főszolgabíró a maga közigazgatási feladatai körébe sorolja a papság üldözését, hogy ma sem tud közigazgatási járásában más feladatot találni, mint ilyen kicsinyes szekatúrákat, amivel igazolja, hogy teljesen alkalmatlan annak a tisztnek betöltésére, amelyet betölt. (Gaal Gaston: Nincs abban a járásban egy ember sem, aki megtanítsa ezt az urat?) En láttam egyszer a fővárosban, ; amikor papokat csendőri fedezet alatt kísérték végig a Rákóczi-úton, (Gaal Gaston: A vörös érában!) ez azonban 1919-ben volt, amikor 12 kalocsai papot, élükön Horváth püspökkel, kísértek végig a Rákóczi-úton a Markó-uteába, (Téglássy Béla: Elég szégyen és hallatlan dolog volt, hogy tűrték!), akkor azonban Kun Béla-kormány volt, nem pedig a mostani kormány. (Eckhardt Tibor: Nagyon összedolgoznak! — Jánossy Gábor: Nem kormány volt, zsiványbanda volt!) Az a főszolgabíró, aki egyrészt a katholikus papságot vádolja kommunistasággal és vörösséggel, másrészt pedig a református papságot vádolja azzal, hogy a szociáldemokrata pártnak ingyen ügynöke, a kommunistáktól tanulta el ezt a módszert, mint amelylyel a papságot terrorizálni lehet. Az a destruálás, amely ezekből a tényekből folyik, nem fog megállni a papi tekintély^ destruálásánál. Ez a tekintélyrombolás tovább terjed, a civil hatóságok tekintélyét is ki fogja kez-