Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 54 ködését általános közigazgatási vizsgálat útján megvizsgáltatni? Dinich Ödön s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A szó Dinich Ödön képviselő urat illeti. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Nagyon örülök annak, hogy bihari t. képviselőtársaim közül egypáran itt vannak, mert amit elmondandó vagyok, az szorosan Bihar megyére tartozik. Már előre kijelentem, hogy tisztelet az igen ritka kivételnek és azt is kijelentem, hogy az itt jelenlevő képviselőtársaim a kivételek közé tartoznak, és hogy azok a dolgok, amelyeket itt el akarok mondani, majdnem belekapcsolódnak azokba az interpellációkba, amelyek most a délután folyamán itt elhangzottak, és amelyek a belügyi kormányzat hatáskörébe tartoznak. Nem tudom, hogy a jelenlevő képviselőtársaim közül hányan voltak Biharban, de akik mint idegen emberek megfordultak Bihar vármegyében, azoknak feltűnhetett az, hogy ott valahogyan egészen más világ van, és hogy ott azúr és az úgynevezett földmíves között olyan óriási áthidalhatatlan ür van, hogy például az a hatósági személy nem tudja megérteni azt, hogy hogyan merészel az az istenadta nép önálló véleményt nyilvánítani. (Jánossy Gábor: Ez Tisza István vármegyéjében van, aki felemelte magához a föld népét?) Igen, ez Tisza István vármegyéjében van, t. képviselőtársam, abban a vármegyében, amelyet már abban az időben is a legsötétebb Biharnak neveztek a politikusok. (Berki Gyula: Ugyan kérem!) Politikai szempontból mondom és állítom, hiszen ez történelmi tény. Azt hiszem, ahhoz kétség nem fér, hogy a mai helyzetben a polgárságnak, ha ügyesbajos dolgairól, panaszairól, bajairól beszélgetni akar, kell valakit keresnie, akinek elmondja panaszait. Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban is, hogy a polgárságnak megvan az a joga, hogy panasza elmondására ne csupán a hatósági személyeket keresse meg, hanem olyan emberekhez forduljon, akiktől legalábbis reménye szerint jótanácsokat kaphat. Meg kell adni a jogot minden magyar polgárnak, akinek megadtuk a kötelességet arra, hogy adót fizessen, ahhoz, hogyha ő néha-néha többedmagával össze akar jönni megbeszéléseket folytatni, ehhez legyen meg a lehetősége. Hiszen, azt hiszem, abban valamennyien megegyezünk, hogy még Biharban is el kell ismerni a magyar polgárnak azt a jogát^ hogy ha ő gyülekezni akar, a megfelelő határokon belül azt megtehesse. Mégis azt látjuk, hogy a bihari hatóság egyenesen sértésnek veszi azt, ha a bihari nép merészel ilyen óhajokat előterjeszteni. Ha mégis megtörténik az, hogy engedélye nélkül olyan helyiségbe, amelybe csupán csak tagok mehetnek be, öszszejönni merészel, ezt lázadásnak minősítik, ezeket az embereket szétkergetik, megbüntetik. Hogy ez mennyire így van, méltóztassanak megengedni, hogy ahhoz a csokorhoz, amelyet már idáig méltóztattak látni, egy-egy szál virággal én is szolgáljak. (Jánossy Gábor: Êz a második szál! Egyet már elintéztünk! Ez nem csokor, ez egy kóró!) Általában a bihari polülése 1932 február 24-én, szerdán. 481 gárság megmozdulását és különösen — ahogy egy más párthoz tartozó t. képviselőtársam megjegyezte — a független kisgazdapárt megmozdulását a legnagyobb terrorral próbálják letörni és bár az igen t. belügyminiszter úrtól azt a kijelentést hallottam az előbb, hogy semmiféle olyan utasítást — sem közvetlenül, sem közvetve — nem adott, amelynek értelmében ezeket az Összejöveteleket vagy pártalakítási lehetőségeket hatósági erőszakkal el kelljen nyomni — a tény szomorú, de így van —, dacára ennek a kijelentésnek — már^ azt igazán nem tudom, honnan veszik a bátorságot hozzá —, elnyomnak minden mozgási lehetőséget. Nagyon jól tudom, hogy a belügyminiszter úr, aki rövid idő óta ül helyén, aki a lehető legnagyobb iparkodással próbál rendet teremteni, elkövet mindent abban az értelemben, hogy közmegnyugvást keltsen intézkedéseivel, éppen azért azokat a dolgokat, amelyeket most felolvasok, azért olvasom fel, hogy ebbe ne politikát lásson az igen t. Képviselőház és az igen t. belügyminiszter úr, hanem olyan szomorú tényeket, amelyeken okvetlenül a legsürgősebben változtatni kell. Például itt van egy igen érdekes dolog, ez a bérettyóújfalusi eset, amely most február 7-én történt. Berettyóújfaluban február 7-én a vármegyei pártválasztmány értekezletet akart tartani. A főszolgabíró megtiltotta annak megtartását. Dr. Musa István képviselő, aki erre a napra Berettyóújfaluba utazott, kérdést intézett személyesen a vármegye alispánjához, aki a főispánhoz utasította. A főispán sem adott semmi magyarázatot. írásban ígérte, de ez az írásos magyarázat máig nem r érkezett meg. Vármegyei pártválasztmányi értekezleteinket, amelyeknek egyáltalában nincs gyűlésjellegük, eddig az ország egyetlen vármegyéjében sem akadályozták a közigazgatási hatóságok, csak Biharban. Itt van egy másik eset. Csökmőn pártvacsorát akart rendezni.. . (Gaal Gaston: Sajátmagát sértegeti Bihar! — Eckhardt Tibor: Végül harakirit fognak elkövetni. — Zaj. — Elnök csenget,) Ezek a példák nem arra szolgálnak... (Jánossy Gábor: Üj bihari pontok!) Igaza van képviselőtársam, ezek a legsötétebb bihari pontok, azok a bihari pontok, amelyekből az világlik ki, hogy ottan valaki nagyon fél. (Felkiáltások a balközépen: Holf) Biharban! (Felkiáltások half elől: Ki az?) A hatóság fél. (Zaj a baloldalon.) Igen, a hatóság fél. (Gaal Gaston: Teljes joggal. —- Szilágyi Lajos: Turchányi most dicsérte meg a bihari főispánt. Felolvasott a mezőgazdasági kamarai átiratból.) Erre az a megjegyzésem t. képviselőtársam, hogy ha a bihari állapotok olyan gyönyörűek volnának és a bihari állapotokkal^ a polgárság meg volna elégedve, akkor nem^ érkeznének hozzám pont Bihar vármegyéből százával levelek, amelyek a panaszok nagy különféleségét hozzák elénk. (Szilágyi Lajos: Mi is kapunk!) Többek között az van számtalan levélben, vájjon nem lehetne-e Bihar vármegyét Hajdú vármegyéhez csatolni. (Ellentmondások a balközépen.), mert ott még tisztelik a szólásszabadságot, ott még a polgárságnak van gyülekezési szabadsága. (Fráter Jenő: A történelmi Bihart fenntartjuk! Ki van zárva, hogy megszűntessük! — Elnök csenget — Felkiáltások 'a jobb felől: Halljuk a szónokot! — Jánossy Gábor: Bihari kaszinó.) Méltóztassék most már megengedni, tisztelt bihari képviselőtársaim, hogy előadjam itt a csokorhoz szükséges további virágokat. Csökmőn pártvacsorát akart rendezni február 7-én